Fehér Holló (Jikook)

Fehér Holló 10. fejezet

- Nem gyors ez egy kicsit? – kérdezte Yoongi, ahogy az ajtóban álló főnökét nézte. Jungkook csendben figyelte az irodában ülő személyeket az ajtó nyílásából. Jin csendben dolgozott, csak néha eresztett meg egy-egy szitokszót, miután a gépe hangos csipogással jelezte, hogy a művelet sikertelen. A fiú pedig láthatóan elmerült valamiben. Feltehetőleg abban a feladatban, amit kapott. Az arca hihetetlen változásokon ment keresztül, ahogy olvasott. A meglepettség gyorsan vált az arcán döbbenetté, majd hirtelen már csak egy apró félmosoly volt a szája sarkában. Aztán a szemei hirtelen ismét kikerekedtek, és hihetetlenkedve nézte a monitort. Jungkook szinte maga előtt látta, hogy mit olvas éppen.

Tudta, hogy sokat kockáztat azzal, ha ilyen gyorsan ad a fiú kezébe használható információkat, de gondolatai szerint jobb volt túlesni rajta minél hamarabb és kideríteni, hogy megbízhatnak-e egyáltalán benne, mielőtt valami komolyabb munkával bíznák meg. Elég bizonyíték lehetett volna az is, hogy majdnem az életével fizetett, de pont a történtek miatt kellett jobban figyelniük, hogy kiben bíznak meg. Ebben mindannyian egyetértettek.

- Miért lenne gyors? – kérdezett vissza Kook, amikor már ellépett, és Yoongi mellé sétált. – Amúgy sem mutat meg neki Jin minden részletet. Azzal még ráérünk.

- Tudom. – bólintott Yoongi, majd tovább sétáltak a folyosón. – Csak fura érzéseim vannak, ha a szemébe nézek, és ez aggaszt.

- Mégis megmentetted az életét, amikor rád bíztam. – fordult felé Jungkook, mosollyal az arcán.

- Te sem adtál egyértelmű utasítást vele kapcsolatban, én meg nem szeretek ok nélkül ölni, ezt te is tudod.

- De ha van ok, akkor hezitálás nélkül megteszed.

- Így van. – bólintott Yoongi ismét. – Meddig akarod itt tartani?

- Nem tudom. – válaszolta Kook. – Ameddig ki nem derül, hogy bízhatunk-e benne, addig biztosan. Utána pedig, lehet, hogy rábízok egy kisebb egységet.

- Te tudod. – adta áldását Yoongi, minél hamarabb tűnik el a fiú a fészekből, neki annál jobb. – Mik a terveid mára?

- Először utána akarok járni valaminek. – válaszolta Kook, kissé elgondolkodva. – Jin kicsit utána nézett a Mamba pénzügyeinek, és a legtöbb tranzakció Daesoo nevén fut, nem az Öregén és ez aggaszt.

- Teljesen átvette volna a vezetést? – kérdezte Yoongi.

- Azt már bejelentették volna. – csóválta meg a fejét a főnök. – Kicsit mélyebbre kellene ásnunk, hogy információhoz jussunk.

- Próbáltál kapcsolatba lépni az Öreggel?

- Persze. Eddig sem volt könnyű vele beszélnem, de mostanában egyáltalán nem tudom elérni. A titkára elmondása szerint, éppen a megérdemelt nyaralását tölti egy kis szigeten, ahol vagy negyven fok van. Kicsit irigylem...

- Akkor az is lehet, hogy Daesoo a saját szakállára cselekszik?

- Könnyen előfordulhat, de nehezen tudom elhinni, hogy nem jelentik a fia tevékenykedéseit neki. Kénytelenek vagyunk valami nyomot keresni, és legkönnyebben a pénzforgalomból tudunk meg valamit észrevétlenül. – mosolygott Kook ismét.

- Akkor Jiné a meló? – kérdezte Yoongi, kissé csalódottan. Kezdett már unatkozni. Az elmúlt hetek alatt semmi komolyabb munka nem akadt, pedig már teljesen felgyógyult.

- Is. – kacsintott Jungkook a férfi felé, majd egy széles mosollyal az arcán távozott az irodájába.

***