Fehér Holló (Jikook)

Fehér Holló 16. fejezet

- Mit akarsz csinálni? – kérdezte komoly hangsúllyal Yoongi. – Valamit tennünk kell! Nem hagyhatjuk, hogy csak így, büntetlenül szívják a vérünket, mi meg csak ülünk és várunk!

- Megbeszéltük, hogy várunk a gyűlésig nem?! – szólt közbe Jin. – Igazad van, de a Főnöknek is igaza van. A rohadt életbe, olyan mintha meg lenne kötve kezünk, és nem tudunk kitörni.

- Vegyétek figyelembe azt is, hogy most emberek haltak meg a hülye kis játékuk miatt. Mind a kettejüket én képeztem ki az elmúlt évben és máris egy golyóval a fejükben végezték. – dühöngött Hobi is.

Jungkook tisztában volt a felsorolt dolgokkal, és pillanatnyilag harcolt a saját érzéseivel. Legszívesebben azonnal felkelt volna, és rögtönzött támadást indít, hogy annyi férget küldjön a másvilágra, amennyit csak tud. De nem tehette. Nem hallgathatott az érzelmeire. Higgadtnak kellett maradnia, miközben belül már rég őrjöngött. Azt teljes mértékben kizárta, hogy engedjen Daesoonak, aki összeolvadás címszó alatt eltörölné a konkurenciát. Ahogy az sem jöhetett szóba, hogy csak úgy kihívják vagy megrohamozzák őket, mert fogalmuk sem volt, hogy hányadán áll a Mamba. Rendkívül nehéz volt bármilyen friss információhoz hozzájutniuk, hogy kitaláljanak egy hozzá illő stratégiát. Nem találták Junseoot sem, pedig Namjoon csak azért utazott el, hogy személyesen utána járjon bizonyos pletykáknak.

- Akkor? Hagyjuk ezt is a fenébe? – kérdezte végül Taehyung is, aki türelmetlenül dobolt a lábával.

- Nem. – sóhajtott végül Jungkook, a többiek szemében pedig fény csillant ettől a kis szótól is. – Van egy épületük a város szélén. Drogüzleteket szoktak lebonyolítani illetve kisebb szállítmányoknak szolgál raktárként.

- Tudom, hogy melyikre gondolsz. – bólintott Yoongi, majd Jin mellé lépett és halkan utasította mit keressen.

- Bármilyen nagyobb akció kockázatos lenne, mert csak elérnék, amit akarnak. De egy kisebb, tiszta akció nem okozhat olyan nagy galibát. Főleg, ha senki sem éli túl, és nem lesz bizonyíték sem. – magyarázott tovább Kook.

- Mikor? – kérdezte türelmetlenül Hobi.

- Ma éjjel. – mosolyodott el Jungkook. – Talán nem számítanak ránk a mai után, így egy kicsivel több esélyünk van észrevétlennek maradni.

- Jól hangzik. – vigyorgott Taehyung, aki közben elővette a telefonját, ami veszettül csipogott, ahogy Jin mindenkinek átküldte az épületről összeszedett összes információt. Fényképek, tervrajz, műholdkép, térkép a környékről pillanatok alatt.

- Nem kell sok ember. Csak mi és még... mondjuk öt, megbízható ember. – sorolta tovább Kook.

- Már intézem is. – egyenesedett fel Yoongi a monitor előtt, és elővette a telefonját, hogy intézkedjen.

- Éjfélre mindenki legyen menetkész. Éjjel egy órára időzítem, akkor kevésbé éberek. Tae, kérdezz utána, hogy még mindig olyan nyugis-e a hely, mint eddig. – adott újabb utasítást Kook.

- Meglesz! – vágta rá Taehyung, a következő pillanatban pedig már hűlt helye sem volt a srácnak.

- Jin, te itt maradsz. Kell az összeköttetés. Ezen kívül jó lenne pár térfigyelő a környékről. Nem akarok meglepetést.

- Megkeresem a legjobbakat! – pattant fel ő is, hogy az irodájában folytassa a munkát.

- Még valami! – állította meg Kook. – Neki is küldd el az információkat.

- Neki? – kérdezett vissza Jin. – Ki az a neki?

- Jiminnek. – válaszolt Kook.

- Azt is hozni akarod? – kérdezte Yoongi idegesen.