Fehér Holló (Jikook)

Fehér Holló 32. fejezet

Feszült léptek sora töltötte be a folyosót, ahogy Jimin lement a lépcsőn a földszintre. Tettre kész arcok néztek vissza rá, és az eltökéltség aromája áradt a levegőben.

Külseje most különbözött a többiekétől, legalábbis a legtöbb Hollóétól. Halk beszélgetések és tárak csattanása ütötte meg a fülét mindenhonnan, miközben végigsétált a folyosón.

- Reggelt! – állt meg mellette Hobi. – Készen vagy?

- Mint mindig. – felelt Jimin a kérdésre. – Mikor indulunk?

Hobi az órájára pillantott. – Úgy, egy óra múlva.

Jimin bólintva vette tudomásul. - Jungkookot nem láttad?

- Legutóbb az irodájában láttam. – válaszolta a férfi.

- Merre tartasz? – tudakolta Jimin.

- Az előbb küldtem egy üzenetet mindenkinek, hogy még utoljára nézzék át a fegyverüket, és ha van valami bibi, akkor jelezzék és cseréljük. – magyarázta Hobi, mire Jimin bólintott. Ő is megkapta, és ellenőrizte, de hibátlannak vélte. – Megnézem érkezett-e valaki.

Akkor nem tartalak fel. – mosolyodott el Jimin, majd egy biccentés után tovább is sétált, aztán megállt, és visszaszólt a távolodó alaknak. – Hé! Hobi! Egy kalappal!

A férfi elmosolyodott, majd ő is bólintott egyet, mielőtt tovább sétált.

Ahogy Kook irodája felé tartott, az előtte lévő ajtó nyitva volt. Jin ült az helyiségben és szorgosan nyomogatta a gépet. Mellette Taehyung terpeszkedett az egyik fotelban.

- Helló. – lépett be Jimin.

- Jó, hogy jössz. – állt fel Jin, és az egyik asztalhoz sétált, amiről felvett egy fülest, majd Jimin felé nyújtotta. – Tessék. Átnéztem, működik.

- Kösz. – mondta Jimin, majd fel is akasztotta a fülére miközben tovább érdeklődött. – Mit csináltok?

- Unatkozok. – motyogta Tae.

Jimin felkuncogott. - Kialudtad magad?

- Azt nem mondanám. – sóhajtott Taehyung és próbált kényelmesebb pozíciót felvenni a fotelben.

- Azért remélem, hogy annyira elég lesz, hogy ne csinálj magadból golyófogót. – húzta fel a szemöldökeit Jimin.

- Akarsz fogadni, hogy ki kapja be az első lövést? – kérdezte Tae mosolyogva.

- A havi fizetésemben fogadok, hogy én. – röhögött fel Jimin.

- Ez így túl egyszerű. – legyintett Tae.

- Mi lenne, ha egyikünk sem kapna be semmit? – kérdezte Jin faarccal.

- Oké, igazad van. – tette fel a kezeit Tae.

Jimin elvigyorodott, majd egy intést követően kifordult a helyiségből. A következő ajtónál megállt és bekopogott. Nem várta meg a választ, csak benyitott. Jungkook az asztalnál ült Namjoon és két másik fickó társaságában.

Jimin biccentett nekik, majd az egyik fotel felé vette az irányt, és csendben leült. Közel félórát töltött ott, mire végre egyedül maradtak. Jungkook odasétált elé, és felhúzta.

- Készen vagy? - kérdezte, miközben végigsimított a fiú arcán.

Jimin először azt hitte, hogy a hallása csalja meg, de belenézve a férfi szemeibe rájött, hogy nem. Kook hangjába egy kis aggodalom vegyült. - Persze. – válaszolta végül mosolyogva.