Game Of Chaos / Teen Wolf ff /

--4--

Reggel nehezemre esett felkelni. Az este ért sokkhatást követően Scottal megpróbáltuk kitalálni, hogy mégis hogy a francba történhetett ez, azonban egyikünk se talált rá normális magyarázatot. Racionális magyarázat híján inkább elmentünk aludni, bár nehezen bírtam mindezek után elaludni.

Ahogy hallottam, Scottnak is nehezére esett. Sokáig hallgattam, ahogy forgolódik az ágyban, majd egy idő után már motyogást is hallottam a szobája felől. Mielőtt azonban elgondolkodhattam volna rajta, hogy kivel beszélget az éjszaka közepén, elnyomott az álom.

Reggel nagy nehezen elkészültem, mint az összes többi reggel, viszont Scottot egyszer se láttam. Már a konyhában voltam indulásra készen. Felkiáltottam neki, de semmi mozgást nem hallottam. Elindultam a lépcső felé, majd felérve az emeletre, Scott szobája felé vettem az irányt.

Kopogtam, majd kinyitottam az ajtón és beléptem a szobába. Meghökkentem, mikor unokatestvéremet sehol se láttam.

A szoba ablaka nyitva volt. Oda léptem hozzá, majd kihajoltam rajta. A ház környékét pásztáztam a szememmel, miközben a reggeli hűs levegő megcsapta az arcomat.

A nap erőtlenül ragyogta be a tájat. A madarak lágyan csiripeltek. A reggeli szellő meg-megfújta a fák lombkoronáit. A kinti levegő harmatos volt az előző esti eső után. Itt-ott még felfedezhető volt kisebb-nagyobb víztócsa, aminek még nem sikerült fel száradni.

Alaposan körbe néztem, de Scottot sehol de találtam. Megnéztem a karomon lévő órámat, majd elléptem az ablaktól és becsuktam azt. Kiléptem a szobából, lementem a lépcsőn, majd a bejárati ajtó felé vettem az irányt.

Gyors felvettem még a pultról a fülhallgatóm, majd elhagytam a házat. Nem tudom hova tűnhetett Scott, de muszáj volt indulnom, ha nem akartam elkésni. Bedugtam a fülhallgatót a fülembe miközben sétáltam.

Időközben arra jutottam, hogy biztos csak hamarabb elindult Scott és nem akart felkellteni. Biztos csak Stilessal van.

Örömmel konstatáltam, hogy a napsugarak kezdik fel melegíteni az eső által lehűtött levegőt. A lágy szellő pirosra csípte az arcomat, ami jólesett.

A gondolataimba mélyedve érkeztem meg a sulihoz. A megérkező diákokat kerülgetve kezdtem el keresni Stiles régi kék Jeepjét.

Pár perc keresgélés után láttam, ahogy épp hajt be az udvarra. Megvártam, míg a fiú leparkolja a kocsit, majd kiszál és oda sétál hozzám. Integettem neki amikor láttam, hogy észrevett.

-Szia Nia. Scott?- köszönt mosolyogva a fiú, majd körbe fordult legjobb barátját keresve.

-Hali. Nemtudom, azthittem veled van.- vontam fel az egyik szemöldököm.

-Miért lenne velem?- nézett rám furán a fiú, miközben arrébb mentünk, mivel épp egy iskolabusz fordult be az udvarra. Megálltunk a bejárattól nem messze.

-Mert reggel nem volt sehol, így gondoltam veled van- kezdtem el aggódni. Vajon mi történhetett vele?

-Hogy érted azt, hogy nem volt sehol?- jött egy lépést közelebb Stiles.

-Mivan, nemtudod értelmezni amit mondok? Nem volt otthon mikor felkelltem.- forgattam meg a szemem, majd távolabb toltam magamtól a fiút.
Ő csak az égnek emelte a szemét, de az arca továbbra is értetlenséget sugalt.

-És nem gondoltad, hogy talán meg kéne keresni?-  szegezte nekem a kérdést a fiú.

-Ember, hányszor mondjam el, hogy azthittem veled van?- emeltem fel a hangom. Láttam az előttem álló fiún, hogy meghökken, mivel eddig még egyszer se emeltem fel a hangom a jelenlétében. Igazából még eddig szinte egyszer se tettem ezt.