Game Of Chaos / Teen Wolf ff /

--3--

Nagy nehezen túléltem a kémiát. Se a tantárgyat, se a tanárt nem szeretem. Mr Harris minden alkalmat megragad, hogy büntetésbe küldhessen valakit. Minden órán azt hallgatjuk tőle, hogy mennyire megbánta, hogy tanárként dolgozik, és hogy ha ránk néz, látja a világ pusztulását. Hát igen, nem éppen a legjobb tanár. Az órái nagy részén csöndben ülünk és a könyvből másolunk, mivel elmondása szerint fontos papír munkái vannak. Ha netán nem másolunk, akkor dolgozatot irat velünk, amit előszeretettel csinál nehézre. Ritka pillanatok egyike, amikor az óráján kísérletezünk.

Az óra véget jelző csengő jelentette nekem a megváltást. Villám gyorsasággal pakoltam össze a cuccom, majd rohantam ki a teremből. Nem akartam a kelleténél több időt tölteni ott.

Az utamat ezután a lacrosse pálya felé vettem, mivel kezdődött az edzés. Még éppen láttam Scottékat, ahogy az öltöző felé mennek. Gyors utánuk rohantam, majd sok sikert kívántam nekik.

Ezek után a pálya felé vettem az irányt, és a legelső padra leültem és vártam a fiúkat.

Ahogy múltak a percek, egyre több diák lett a pályán. Mindenki a lelátókra ült le. Kisebb-nagyobb csoportokba foglalták el az emberek a padokat. Főképp lányok, mivel nagyon sok srác próbált bekerülni a csapatba. A délutáni órának hála, a nap is eléggé felmelegítette a levegőt, és a szél is csak lágyan fújt.

Nemsokkal később egyre több védőfelszerelésbe felöltözött fiú szálingózott le a pályára és kezdték el a bemelegítést. A szememmel a pályán szaladó fiúk mezszámát kémleltem, de nem láttam Scottek számát sehol.

-De ha te játszol, kivel beszéljek a kispadon?- hallottam meg Stiles hangját mellőlem. Már épp ideje volt, hisz mindjárt kezdődik az edzés. -Ezt nem teheted a barátoddal.- folytatta Stiles.

-Nem ülhetek megint ott! Egész életemben tartalék voltam. Most az élvonalban leszek. Meg amúgyis, Nia majd közel ül és tudsz vele beszélgetni.- nézett rám a végén Scott. Én csak integettem nekik és felelmeltem mindkét hüvelykujjam bíztatásképpen. Stiles is felém fordult, de nem tudtam eldönteni, hogy halványan elmosolygott, vagy elfintorodott.

Ekkor vettem észre, hogy Scott tekintete a mögém leülö Allisonra siklott. Rá mosolygott, de mielőtt bármi mást csináltatott volna, az edző ment oda hozzájuk.

-McCall!- szólította meg a maga sajátos stílusába az edző.

-Igen?- kérdezte zavartan tőle Scott.

-Maga a kapus.- dobott hozzá minden kellő dolgot az edző. Scott éppen el tudta őket kapni.

-Még nem játszottam.- nézett rá szintúgy zavartan Scott.

-Istenem Scott, csak örülj neki, hogy legalább a kapus lehetsz- gondoltam magamban, miközben megmaszíroztam a halántékom.

-Tudom! Ha elkap néhány labdát, attól megnő az önbizalma. Az első napon ez fontos!- mondta neki az edző, majd megpaskolta Scott vállát, aztán tovább ált.

Scott felvette a sisakot, lacrosse ütőt fogott és bátoratlanul elsétált a kapuhoz.

-Ki az ott?- hallottam mögülem Allisont. Kicsit hátra fordítottam a fejem és láttam, ahogy Scottot bámulja.

-Ő? Nem igazán tudom ki ő. Miért?- hallottam Lydia válaszát. Én csak megforgattam a szemem. Jellemző, Jacksonon kívül nem igazán tartja fontosnak, hogy bárkinek is megjegyezze a nevét.

Ekkor mintha Scott meghallotta volna, hogy a két lány róla beszél, feléjük fordult és minthogyha hallgatózott volna. Persze ez kizárt, mivel ilyen távolságból esélytelen, hogy hallja, miket beszélnek.