Game Of Chaos / Teen Wolf ff /

--11--

A vasárnap kellemesen és gyorsan eltelt. Persze ha azt nem vesszük figyelembe, hogy a nap felén küzdöttem a rosszul léttel.

Stiles miután hazavitt engem és Scottot, elment. Én egyből tiltakozást nem tűrő hangnemben fel küldtem Scottot, hogy aludjon.

Már majdnem kész volt a vacsora, mire Scott kómásan és még instabilan lépkedett lefelé a lépcsőn. Gyors felkapott egy cipőt, majd a kabátja után nyúlt.

-Hova, hova?- emeltem fel az egyik szemöldököm, miközben megkavartam a tűzhelyen lévő bolognai húst.

-Allisonhoz. Muszáj bocsánatot kérnem tőle! A kajával ne várj meg, majd jövök.- hadarta el gyorsan, majd éppen pislogni volt időm, a fiú már ott sem volt.

Így hát egyedül megvacsoráztam, majd leültem a kanapéra tv-zni.

Este gyors lefürödtem és bedőltem az ágyba. Hihetetlenül gyorsan el is nyomott az álom.

Reggel az ébresztőm utálatos hangjára keltem fel.

Nagynehezen ki másztam az ágyból, és lajhár sebességgel elkészülődtem. Mikor lementem a konyhába, Scottot láttam az asztalnál ülni és reggelizni.

-Jóreggelt, jó étvágyat!- ásítottam egy nagyot, majd folytattam.- Hogy sikerült tegnap a bocsánatkérés?- érdeklődtem, miközben leültem elé és elkezdtem gaponapelyhet enni.

-Jóreggelt! Meglepődtem, de egészen jól. Elmondtam Allisonnak, hogy nagyon rosszul lettem és azért jöttem el, és hogy nagyon sajnálok mindent. Nem hittem volna, de megbocsájtott és kaptam tőle egy második esélyt!- felelte mérhetetlenül nagy jókedvvel az előttem ülő fiú.

-Na ennek örülök! Akkor ezt ne baltázd el.- nevettem rá.

Igazából tényleg örültem, hogy Allison adott neki mégegy esélyt. Szerintem tökre össze illenek.

Ekkor ránéztem a fiúra. Arcáról a mosoly és a boldogság eltűnt, helyette aggodalom ült ki arcára. Én csak felvontam az egyik szemöldököm és kérdőn néztem az előttem reggeliző srácra.

Scott észrevette, hogy figyelem, így beletörőden sóhajtott, mert tudta, hogy addig nem nyugszom meg, míg el nem mondja, hogy mi a baja.

-Emlékszel a vadászokra, akikről meséltem?- nézett rám fáradtan. Kellett egy-két másodperc, mire eszembe jutott kikről is beszél.

Tegnap, amikor Stilessal az erdőben vettük fel Scottot, mesélte, hogy miután eljött a buliról, az erdőben kötött ki. Ott találkozott Derek Hale-lel, aki földre lökte, majd éppen mondani akart valamit Scottnak, de elhallgatott. Derek csak annyit mondott Scottnak, hogy fusson, majd elkezdett rohanni. Unokatestvéremnek se kellett több, utána futott.

Scott elmondása szerint ekkor egy nyílvessző csapott be az előtte lévő fába, ami vakító fényt árasztott magából. Scott a fénytől nem látott, így az újabb nyílvesszőt nem vette észre és eltalálta a kezét. Ekkor emberek alakját látta előjönni a fák közül, íjakkal és nyíl puskákkal.

Scott nem tudta valami jól megnézni az arcukat, de állítása szerint ha egyszer meglátná őket, akkor felismerné.

Szerencsére Derek megmentette Scottot. Kihúzta a nyílvesszőt a kezéből, majd futásnak eredtek. Ezután Scott megtudta, hogy vannak vadászok, akik holtan akarják látni a vérfarkasokat.

-I-Igen, asszem.- feleltem neki kicsit habozva.

-Jó! Tehát mondtam ügye, hogy volt egy férfi aki a többinek adta a parancsot, miszerint kapjanak el, de szerencsére Derek megmentett.- állt meg egy kicsit, hogy nézze, értem-e eddig amit mond.