Game Of Chaos / Teen Wolf ff /

--5--

Az óra után el köszöntem a srácoktól, mivel külön lesz órám. Eszeveszett ül forogtak az agytekervényeim a Scottal történő különös eseményeken.

Diákokat kerülgetve sétáltam a folyosón. Csak magam elé bámultam, így próbálva kizárni a zavaró tényezőket. Egyszercsak gondolataimból egy kéz szakított ki, amint a vállamhoz ért.

Összerezzentem az érintés hatására. Gyors hátra fordultam, hogy megnézzem kié is a vállamon pihenő testrész.

-Hé Nia minden rendben? Már vagy két perce szólongatlak.- nézett rám aggóan Isaac. Megkönnyebbültem, hogy csak ő az.

-Szia Isaac. Bocsi, csak gondolkodtam. - vakartam meg kínosan a tarkóm, miközben egy kisebb mosoly húzódott a szám szélén.

Az előttem álló srác csak összehúzott szemekkel méregetett. A szeme csak úgy cikázott az arcomon.

Kezdtem kínosan érezni magam a köztünk beállt kellemetlen csönd miatt, így felhúztam az egyik szemöldököm.

-Biztos jól vagy?- kérdezte meg mégegyszer Isaac, mire én csak meg forgatta a szemem.

-Igen, biztos jól vagyok. Mondtam, hogy csak elgondolkodtam.- néztem a szemébe, majd elindultam az órára, mivel realizáltam, hogy mindjárt vége a szünetnek.

Miután elindultam, alig pár másodpercre rá jött oda mellém Isaac. Kérdően rá néztem, miközben ki kerültünk egy nagyobb fiú társaságot, ami szinte az egész folyosót eltorlaszolta.

-Nekem is franciám van, nem emlékszel? - mutatta fel a kezében lévő könyvet Isaac. Erre csak megvontam a vállam, majd tovább folytattuk az utunkat.

-Na és min gondolkodtál ennyire, hogy még csak azt sem vetted észre, hogy több percig szólongatlak?- nézett rám kíváncsian a mellettem haladó fiú.

Annyira meglepett ez a kérdés, hogy megtoorpantam, de aztán észbe kaptam és újra sétálni kezdtem.

Nem hinném, hogy annyira jó ötlet lenne neki elmondani az igazat. Mármint bírom Isaacat, Stilesek után ő legjobb barátom, de egy ilyen dolgot azért nem mondanék el szívesen senkinek se. Főképp, hogy még nem is tudunk semmit se biztosra. Mivan ha zakkantnak tartana és többet nem beszélne velem?

Ha ez mind kiderülne, biztos elnyerném a suli legzakkantabb embere díját.

Bár amúgy se mondanék Isaacnak semmit addig, míg Scott nem egyezik bele, hisz ezek az őrült dolgok vele történtek, nem velem. Nincs jogom csak úgy elkotyogni mindenkinek.

De akkor mit mondjak? Hazudjak? Nem szeretek hazudni, de muszáj lesz most.

Az agyam ezerrel pörgött, hogy mi a jó Istent mondjak a mellettem haladó fiúnak, aki érdeklődve várja a válaszom.

Szerencsémre elértük a termet, így tudtam nyerni még egy kis időt magamnak, hogy kitalálhassam, mit is mondjak a fiúnak.

Be sétáltunk a terembe és a szokásos helyünkre leültünk.

Ahogy mentem a padok között, észrevettem az egyik srácnál egy lacrosse ütőt. Ekkor beugrott. Ma lesz a lacrosse válogató. Ma döntik el, ki kerül be az idei csapatpa.

Nem a legjobb hazugság, de hátha megteszi. Amint leültünk, barátom felé fordultam, aki szintúgy így tett.

-Tudod én csak a mai válogatón gondolkodtam. Nagyon örülnék neki, hogy ha te, Scott és Stiles is bekerülnétek a csapatba,de ugyanakkora aggódok,nehogy valamelyikőtök megsérüljön,a sok állat miatt, akik a pályán vannak. - próbáltam a lehető legmeggyőzőbben előadni ezt a kisebb hazugságot.