Game Of Chaos / Teen Wolf ff /

--6--

A hét további része elég gyorsan eltelt. Mire észbe kaptam, már péntek délután volt.

Hát mit ne mondjak, elég fárasztó egy hét volt. Főképp azért, mivel az elmúlt napokban alig aludtam. Minden este arra kelltem fel, hogy Scott beszél álmában. Olykor mintha menekülne valami elől, de néha olyan, mintha ő lenne az, ami elől mások menekülnek.

Ezek esetek előfordulásakor sose hagytam magára a fiút. Mindig leültem a szobájába lévő foteljében, hogy ott legyek mellette, nehogy valamit csináljon álmában, mint például amikor álmában az erdőben kószált.

Szerencsére egy idő után abbahagyta mindig ezt, így vissza tudtam menni a szobámba, hogy suli előtt még aludjak egy pár órát. Amikor szerencsém volt, ez sikerült is, de volt, hogy nem bírtam visszaaludni, így mással kellet elütnöm azt a hátralévő pár órát.

A suliba semmi érdekes nem történt. Épp a heti eseményeken járt az eszem, amikor egyszer csak megcsörrent a mobilom. Péntek délután révén elképzelésem se volt, hogy ki akar engem felhívni.

Nagynehezen megtaláltam, mivel beesett a kanapé párnái mögé. Mikor feloldottam láttam, hogy Stiles az. Meglepődtem, mivel nem igazán szokott felhívni engem a fiú. Általában csak akkor, ha Scottot semmiképpen se éri el.

-Szia Stiles.- köszöntem a fiúnak.

-Szia Nia! Raérsz?- kérdezte tőlem. Elképzelésem se volt, hogy mit akarhat tőlem, így feleltem is neki.

-Igen, miért?- kérdeztem tőle gyanakvóan, hiszen nem szokott engem felhívni.

-Figyelj már egy ideje gondolkodok azon, hogy mi lehet Scottal. Találtam néhány könyvet és weboldalt, ami segíthet, de egyedül sose jutok a végükre és gondoltam, te segíthetnél, mivel tudom, hogy neked is fontos Scott.- hadarta el Stiles egy szusszal az egészet, aztán néma csend.

Pár másodpercig még gondolkodtam, majd válaszoltam is a fiúnak.

-Persze, hogy segítek. Bármibe segítek, ha ezzel rá tudunk jönni, mi történik Scottal.- feleltem.

-Klassz. Akkor egy tíz perc és ott leszek érted oké?- kérdezte, mire én egyből válaszoltam egy okéval, majd leraktuk a telefont.

Felmentem a szobámba, át öltöztem valami kényelmesbe, majd fogtam egy Cetlit, amire ráírtam, hogy majd este jövök, hogy senki se aggódhasson. Felragasztottam a hűtőre.

Ezek után énis szét néztem még a házban, hátha találok valami használható könyvet. Szerencsére kiszúrtam egy rég porosodó könyvet a polcról, ami a Mitikus lényekől szól. Persze csak legendák és különböző országok mitológiai lényei voltak benne, de elraktam, hátha segít.

Már épp a cipőmet vettem, amikor meghallottam, hogy egy kocsi lassít le a ház előtt. Egyből tudtam, hogy Stiles az, ezért megfogtam gyors a pulcsim, telóm és a könyvet, majd mentem is ki hozzá.

-Hali!- szálltam be mellé a kocsiba.

-Hali. Milyen könyv az nálad?- szúrta ki egyből a kezemben lévő könyvet.

-Ó ez? Ez a mítikus lényekől, és különböző országok mitológiájáról szól. Gondoltam el rakom, mert még jól jöhet.- néztem rá a fiúra, miközben felemeltem a kezemben lévő könyvet, hogy ő is elolvashassa a címét.

-Hmm igazad van, bár van nálam is elég olvasnivaló ne aggódj.- röhögte el magát, miközben kihajtott az utcáról.

Az út alatt sokat beszélgettünk hétköznapi dolgokról.

Hamar megérkeztünk a fiúhoz. Amikor kaszáltam a kocsiból, megcsapott a hűvös, őszi szellő, így borzongva indultam el Stiles után.

Az ajtóhoz érve a fiú udvariasan előre engedett engem, amit én egy mosollyal viszonoztam.