Game Of Chaos / Teen Wolf ff /

--9--

Mivel szombat van, így ma van a buli, amit Lydiáék tartanak. Alapjáraton nem akartam menni, de Stiles nemrég felhívott, hogy szerinte elkéne mennünk, mivel ma telihold van és figyelnünk kéne Scottra.

Nem csodálkozom, azok után ami pár órája történt Stiles szobájában. Scottra való tekintettel beleegyeztem, így mikor unokatesóm kijött végre a fürdőből, én vettem birtokba.

Épp mikor megnyitottam volna a csapot, hogy fürödhessek, hallom hogy Scott és Melissa elkezd beszélgetni az ajtó előtt. Nem akartam bunkó lenni, hogy hallgatózok, így inkább elkezdtem fürdeni.

Félhosszú barna hajamat megmostam, majd a zuhany alól ki szállva gyors fogat mostam. Letöröltem a gőzt a tükörről, hogy megnézhessem magam.

Barna hajam vizesen hull a vállamra, szemem alatt a sötét karikák aránylag eltűntek.

Gyors felkaptam a behozott ruhámat, majd elkezdtem kifésülni a hajam.

Már egy ideje küszködök vele, mikor kopogást hallok.

-Gyere!- kiálltok ki, majd fésülöm tovább a hajam. Sose szerettem, hogy ennyire durván összekócolódik vizesen. A legnagyobb baj, hogy hajmosás után csak ilyenkor van esélyem kifésülni, mert szárazon egyszerűen lehetetlen.

Melissa nyitja ki az ajtót, majd az ajtó félfának dőlve rám néz. Én a tükörből nézek rá.

-Örülök, hogy te is elmész a buliba. Egy kis kikapcsolódás rád fér.- mosolyog kedvesen rám a nő.

-Hát igen, nemis tudom mikor voltam utoljára hasonlón.- viszonzom a mosolyát.

-Igen, nemis tudom mikor volt utoljára, hogy egy kicsit lazíts.- folytatja a beszélgetést nagynéném.

-Kikérem magamnak, hogy Scottékkal szinte minden nap kimozdulunk!- tettem csípőre a kezem, miközben felháborodást színleltem. Melissa tudta, hogy csak színlelek, így halkan felnevet.

Tudom egyébként hogy mire értette az előbbit. Mióta itt lakok, nem nagyon mentem el semerre úgy, hogy ne csak Scottal és Stilessal legyek. Bulikba meg főképp!

Eddig talán egy ilyesfajta buliban voltam, de azt se igazán élveztem. Igaz, sose voltam ez a bulizós típus, most mégis várom egy kicsit az estét.

-Tudod hogy értettem!- mondja továbbá is jókedvűen nagynéném.

-Igen, tudom.- sóhajtottam egyet gondterhelten.

-Remélem, hogy jól fogod érezni magad és végre ki tudsz kapcsolódni, hiszen megérdemled! Mióta itt laksz, mindig suli után megcsinálod a leckéd, gőzerővel tanulsz, házi munkát végzel és csak azután pihensz. Ne értsd félre, nagyon büszke vagyok rád és rettentően hálás, hogy ennyit segítesz, de azt nem akarom hogy túlhajszold magad.- jön közelebb hozzám Melissa, majd mélyen a szemembe nézve megölel.

Imádom az ölelését. Csak úgy sugárzik belőle az anyai szeretet. Énis szorosan magamhoz húzom.

-Tudom hogy aggódsz értem, ami rettentően jól esik, de nyugi tudom hol vannak a határaim! Meg amúgyis tudod, hogy én ebben nőttem fel, így nekem ezek a normális teendők minden nap.- távolodok el tőle, miközben az utolsó kócommal vívók fájdalmas csatát.

-Tudom, de attól még aggódhatok érted na!- csapja meg gyengéden és játékosan a vállamat. Én csak a nyelvemet nyújtom rá. Látom, hogy mondani akar még valamit, de ekkor Scott fut be, már indulásan készen.

Nem csodálom, hisz ha nem akar elkésni, akkor mennie kell, mivel ő még a buli előtt felveszi Allisont, hogy közösen mehessenek majd.

-Csak szólni akartam, hogy indulok.- mosolyog ránk miközben egyik lábáról a másikra lépked. Látom rajta, hogy ideges így csak egy bátorító mosolyt küldök felé.