Game Of Chaos / Teen Wolf ff /

--15--

A délutánom egész hamar eltelt. Nemtudom mennyi lehetett az idő, amikor Scott toppant be az ajtón. Én pont a kanapén ültem, így láthattam a fiú arcát. Úgy nézett ki, mint aki éppen most nyerte meg a Nobel-díjat, így muszáj volt rákérdeznem a dologra.

-Mi ez a nagy boldogság?- voltam fel az egyik szemöldököm.

-Dereknél voltam.- zárta volna le ennyivel, miközben levette a cipőjét, de kikerekedett szemeim láttán mégis folytatta. Tudta, hogy ha nem tenné, addig nyaggatnám, míg el nem mondaná az egészet.

-Valami olyanról dumát, hogy ő vigyázz rám, meg hogy milyen lenne mindenki előtt átváltozni. Tönkre tette az ütőmet is, aztán kámforrá vált.- vázolta fel nagyvonalakban Scott a Dereknél tett látogatásának eseményeit.

-Nagy védelmezés azzal fenyegetni, hogy megöl. Igaza van.- horkantottam fel cinikusan, majd hozzátettem: - Egyebkent ezért örülsz annyira? Azért, mert tönkre tette az ütődet?- néztem rá furcsálva. Kerestem az elmeháborodás jeleit rajta, de nem találtam.

-Nem, dehogyis. Azért örülök ennyire, mert találtam nála valamit. Valamit elásott. Éreztem a vér szagát! Ha ez kiderül, derék sittre kerül. Ezek után Stiles és a te segítségeddel eltudjuk érni, hogy átváltozás nélkül játszak!- jelentette meg ki Scott az utolsó mondatát határozottan, miközben egyenesen a szemembe nézett.

Egy pár másodperc kellett, mire mindent fel bírtam dolgozni, majd csak azután bírtam kinyögni egy mondatot.

-Na várjunk csak, azt mondod, hogy egy hulla van elásva Dereknél?- fogtam meg a fejemet. Ez egyre jobb!

Scott leült az előttem lévő fotelba, majd lábára könyökölve előre hajolt. Arca elszántságot sugárzott, így már előre tudtam, hogy ebből még baj lesz.

-Nagyon remélem, mert akkor rácsok mögé tudjuk juttatni.- húzta félmosolyra a száját. Én csak hitetlenkedve megráztam a fejem.

-Szerinted ez jó ötlet?- kérdeztem meg tőle halkan, mert még én magam sem tudtam eldönteni, hogy ez egy pocsék ötlet-e, vagy sem.

-Őszintén? Nemtudom, de azt tudom, hogy ennél jobb tervem nincs.- dőlt hátra Scott, miközben szét tárta karjait. Én csak megadóan sóhajtottam, amit a fiú a beletörődésem jeléül vett, ezért újfent boldogan pattant talpra.

-Szuper, tudtam, hogy rád is számíthatok ebben! Most megyek és ide hívom Stilest, hogy neki is elmondjam.- borzolta össze a fiú a hajam, majd rohant is fel a lépcsőn.

Én, hogy cikázó gondolataimat kikapcsoljam kicsit, elindítottam egy filmet. A közepe körül bealudhattam, mivel arra keltem fel, hogy valaki beront az ajtón, teljes erőből kivágva azt, majd fut a lépcső felé.

Annyira megijedtem, hogy torkom szakadtából sikítottam egyett, miközben megpróbáltam felülni sikertelenül, így leestem a kanapéról. A behatoló egy pillanatra emelte csak rám szemeit, majd elindult a lépcsőn felfelé. A lépcsőfokokat kettesével szedte, majd a lépcső tetején el is tűnt.

Én gyors felpattantam a földről, majd a baseball ütőhöz vettem az irányt, azonban meghallottam a behatoló hangját, amit azon nyomban felismertem.

Stiles Stilinski. Tényleg, ki más lenne, ha nem ő! Hirtelen olyan ideges lettem, hogy felrohantam a lépcsőn, majd Scott ajtajában meg is láttam Stilest.

Minden szó nélkül oda mentem hozzá, majd elkezdtem csapkodni mindenhol, ahol csak értem, miközben felemelt hanggal beszéltem a fiúhoz.

-Hogy képzeled te idióta, hogy csak így berontasz ide! Nem tudod hogyan kell az ajtót csendesen használni? Nem elég hogy felkeltettél, még a frászt is rám hoztad! Tudod mennyire megijedtem? Még egyszer ilyet csinálsz, esküszöm úgy seggbe ruglak, hogy három hétig nem tudsz majd ülni!- csapkodtam még mindig a fiút, akit igen megleptem ezzel a kirohanásommal, de nemcsak őt, meg Scottot is, aki hatalmasra kerekedett szemekkel nézett rám.