Szivárványhíd (Befejezett) (Taekook ff)

60 Paris, mon amour

Már a reggeli elfogyasztása is különleges volt a incheoni nemzetközi repülőtér vonatkozó kávézójában. Ugyanis megkezdődött a fiúk párizsi nászútja.

A ténnyel ekkor még csak ők voltak tisztában, de Jungkook a fejébe vette, hogy ez nem lesz mindig így. Ha szerelmét akarta elkápráztatni, akkor mintaszerűen viselkedő introvertált szűz jegyűként nem ismert bocsánatot. És mint tudjuk, lábról levételben kiemelkedően teljesített mindig.

Szerencsés döntésnek bizonyult, hogy nem hazai légitársaságot választott az élményhez, hanem rögtön az Air France-ot tisztelte meg a bizalmával. Ebből kifolyólag fülig érő szájjal válaszolt az szendvicseket felszolgáló légiutaskísérő hölgynek, aki tíz órányi repülés után afelől érdeklődött, hogy talán ünnepelnek-e valamit, hogy pezsgőt kérnek:
-Yes, we are on our honeymoon - felelte Jungkook.

Taehyung ajkai elváltak egymástól, mintha mondani szeretne valamit, de végül csak lassan elmosolyodott. Főleg, amikor a szimpatikus stewardess a szívéhez kapta az egyik kezét, és úgy gratulált nekik. Valami megcirógatta a lelkét, amely ugyan erős volt, de mindig készen állt arra, hogy kényeztetve legyen. Megnyalta a száját, és aprót biccentett a fejével, miközben megköszönte a hölgy kedvességét.

Mikor megérkezett a pezsgő, koccintottak. Jungkook, felbuzdulva az iménti jeleneten, egy kortyot követően szájon csókolta kedvesét. Tette azért, mert ahhoz volt kedve, mert szerelmes volt Taehyungba, mert boldogság járta át minden porcikáját, ha arra gondolt, hogy ezzel a férfival fogja leélni az életét. Otthon egy nyílt színi csók csak akkor fordulhatott elő, ha felbosszantotta őt, vagy őket a sok érdeklődő szempár, de itt, az Air France Szöul-Párizs-i, közvetlen járatán a friss levegő vitte őt erre.

Lényegében hulla fáradtak voltak, mire átszelve a fél világot földetértek Párizsban, a szerelem városában. Igaz, hogy csak ültek 14 órán keresztül, mégis kimerültek fizikailag. Az egy dolog, hogy reggel 8-kor indult a gép és 14 óra múlva, reggel 7-kor landoltak egy nappal később... de félre a részletekkel. Szóval ez a nap elég kacifántosra sikerült, és el lehet fáradni a semmittevésben is.

Ennél azonban sokkal inkább igénybe vette őket azoknak az éveknek a nehézsége, amelyeket azzal töltöttek, hogy méltóságukat megőrizve vállalják önmagukat és szerelmüket hazájuk nagyon nagyrészt homofób közegében. Ám ahogy a közeg változott, úgy változott az ő lelkiállapotuk is. A szabadság érzése ugyan megsokszorozta az idáig felgyülemlett erős kitartás terhét, és ez legyűrte a fiúkat fizikailag, de az ezzel együtt érkező mámor felülírt mindent.

Csak a repülőtér taxival való elhagyása közben szembesültek azzal, hogy nászútjuk pont a pride hónapja utánra esik. Ezzel nyilván nem állt semmiféle kapcsolatban azzal, hogy a repülő landolása után, amikor a kapitány köszöntötte Párizsban az utasokat, külön megemlítette Taehyung és Jungkook nevét, és gratulált nekik a házasságkötéshez. Az idősebbik 14 órán belül már másodszor, de annyit elárulhatok előre, hogy párizsi tartózkodásuk idején nem utoljára, maradt szó nélkül. Csak a szíve olvadozott vajként.

A városba vezető út mentén a hirdetőtáblákon gay és leszbikus párok ölelték egymást. Nem egy "Vive le mois de la Pride! Love is love" feliratú plakátot láttak (még nem szedték le őket), és később több olyan tévés reklámot is végignézhettek, amelyekben a párkapcsolatok az összes lehetséges variációban jelölve voltak. Ezek mind azt az üzenetet közvetítették, hogy a homoszexuálisok is pont ugyanolyan emberek, mint a heteroszexuálisok. És Taehyungot és Jungkookot nagyon boldoggá tette az a tudat, hogy ők is emberszámba vannak véve.

Úgy érezték, mintha nem is egy másik országba, hanem egy másik bolygóra érkeztek volna. Mintha az, ami saját hazájukban van, csak egy tévedés lenne. Egy zsákutca, amelyről előbb-utóbb mindenki belátja, hogy járhatatlan út. Ám sajnos ezt kívárni nekik nem lesz idejük, hiszen az emberi élet véges. Taehyungban ekkor merült fel először komolyan az országváltás gondolata, és Dél-Korea elhagyásának őrült ötlete többé nem hagyta nyugodni.