Szivárványhíd (Befejezett) (Taekook ff)

4 Az első csók

Elsőként Taehyung értette meg, hogy mi történt velük. Ő volt bizonyos értelemben könnyebb helyzetben, hiszen körülbelül ebben az időszakban ébredt rá saját szexualitására is. Mint az rendszerint történni szokott, nála is voltak már korábban másságra utaló jelek, de csak a szexuális érés ezen pontján tudta megfogalmazni homoszexualitását. Annak minden tragikumával és bizonytalanságával együtt. Először csak önmaga számára vallotta be a megmásíthatatlan valóságot és már az sem volt könnyű. Olyan teljesen átlagos, de szerencsére szerető családban nevelkedett, ahol a homoszexualitás nem volt opció, az alapértelmezett beállítás a hagyományos nemi szerepek és a tradicionális családmodell volt. Taehyung ráadásul nagyon szerette és tisztelte a szüleit, soha nem akart volna csalódást okozni nekik. Sajnos azonban később mégis erre kényszerült, hiszen egyáltalán nem akart hazugságon alapuló életet, annál jobban szerette viszont önmagát. A Jungkookhoz fűződő szerelme nagy mértékben hozzájárult ahhoz, hogy családja előtt felvállalja másságát. A szülei a kezdeti sokk után támogatóan álltak a dologhoz, még akkor is, ha igazából rosszul érintette őket. Elfogadták fiúk homoszexualitását, olyan értelemben is, hogy például soha nem akarták megváltoztatni vagy, még kimondani is borzalmas, kigyógyíttatni, de örülni nem örültek a dolognak. Taehyungnak a két testvére közül az öccsével sajnos megromlott a viszonya mássága miatt, és ez eléggé megviselte őt, de nem tudott mit tenni.
Ő volt az tehát, aki hamarabb felfogta a történeteket és ösztönösen kezdett Jungkook meghódításába. Melegradarja azonban viszonylag korán kezdett vészjeleket küldeni számára, egyre inkább tartott attól, hogy Jungkook nem meleg. Ezzel együtt mégis úgy érezte, hogy a másik erősen vonzódik hozzá, fizikai értelemben is és ez a ellentmondás teljesen megőrjítette. És felizgatta. A szoros barátság álarca alatt megbúvó érintések idővel egyre jelentőségteljesebbekké válltak, a találkozó pillantások idővel egyre fürkészőbbek lettek, egészen addig a bizonyos decemberi szombat estéig, ami megváltoztatott mindent.
Aznap ebéd után a két fiú úgy döntött, hogy Jungkook éppen aktuális megfázását szaunázással próbálják kúrálgatni, abban reménykedve, hogy karácsonyra visszanyeri szagló és ízlelő képésségét. A Szöul központjától kicsit kijjebb eső, de elegánsak mondható wellnesscentrumra esett a választásuk. A kollégiumból együtt indultak útnak kora délután. Akkor éppen jó hideg volt, az égen fekete felnők gyülekeztek. A két barát jól bebugyolálva buszra szállt, és bő húszperces utazás után már célba is értek. Egy kis fásított parkon kellett átvágni a központhoz. A modern épület belül is kellemes volt és tiszta, több részleggel rendelkezett. A legtöbben az uszodában tartózkodtak, de lehetett bejelentkezni masszázsra, sőt kozmetikai kezelésre is. A szauna leghátul helyezkedett el, és odaérvén vették észre a fiúk, hogy bizony üres. Tetszett nekik az ebből fakadó szabadság lehetősége, és tényleg jól jött ki, hogy beszélgetésüket nem feszélyezte senki. Beültek tehát a 70 fokos kabinba. Mindketten csak térdigérő fürdőnadrágot és fürdőpapucsot viseltek. A recepción kapott köntösöket a kinti fogasokra akasztották, bent pedig maguk alá terítették a törölközőiket és ráültek. Miközben mindenről beszélgettek, ami csak eszükbe jutott, lassanként izzadni kezdtek. Jungkook nedvesen csillogó izmos karjai és mellkasa teljesen megkavarták Taehyungot. Egy idő után már kimondottan nehezére esett a beszélgetésre való koncentrálás. Csak lopva mert a másikra nézni, de azt elég sűrűn tette. Végtelenül szexinek találta Jungkookot, szerette volna megérinteni a testét, megsimítani az izmait, sőt legszívesebben beleharapott volna azokba a kemény karokba. Már többször észrevette magán, hogy a férfitest szépen kidolgozott izmai erős hatással vannak rá. Valahogyan aktiváltak benne egy törékeny babát, aki boldogan akarna elveszni közöttük. Ilyen gondolatokkal a fejében és randalírozó hormonokkal a testében lehetetlen volt elkerülni a szexuális izgalmat, aminek jól látható jelét viszont mindenáron el akarta rejteni. A pánikbaesés küszöbén eszébejutott, hogy a szauna mellett közvetlenül hidegvizes merülő medencét látott, ami megfelelő segítségnek tűnt ebben a nehéz helyzetben. Ügyesen magára tekerte a törölközőjét, majd felállt és ártatlan arccal azt mondta, hogy neki elég volt, kicsit lehűti magát. Azzal kimenet a kabinból és boldogan vetette a több értelemben is felhevült testét a 20 fokos vízbe. Ember ilyen örömmel még nem kínozta magát a Földön, mint akkor, ő, ott. Kisvártatva Jungkook is megjelent széles, csodáló mosollyal az arcán, de gyorsan leszögezte: - Ezt én inkább kihagyom.
Taehyung csak kettőt mártózott, aztán már igyekezett is kifelé, és örömmel nyugtázta, hogy a hideg víz megtette a magáét. Jungkook a maga lehengerlő kedvességével rásegítette a köntöst a másikra, majd áthaladtak a pihenő terembe, ahol még egy begyújtott kandalló is várta a vendégeket. Jungkook két nyugágyat húzott eléje, és elhelyezkedett az egyiken lábait és karjait keresztbefonva. Amikor Taehyung kissé átmelegedett a tűz közelében, ő is követte társát. Jungkook hitetlenkedő félmosollyal azt kérdezte: - Jó volt? - mire Taehyung ránézett és beismerően válaszolt: - Nem, de kellett. - És ez pontosan meg is felelt a valóságnak, amiről Jungkooknak vélhetőleg fogalma sem volt.
Ő ekkor még azon a ponton volt, hogy nagyon szeretett együtt lenni barátjával. Lényegében mindegy volt, hogy mit csinálnak, ha együtt csinálták, ő remekül érezte magát. Társak voltak a felfedezésben, a szórakozásban és társak voltak a bajban is. Tulajdonképpen ismeretségük első pillanatától kezdve csodálta Taehyung rendkívüli szépségét, és neki egyébként ez volt az egyik gyenge pontja. Jungkook már ilyen fiatalon is mindig a legjobbat, a legszebbet kereste, kevesebbel sosem elégedett meg, de önmagával szemben is magasak voltak az elvárásai. Maximalizmusa folytán nagyon kompetitív személyiséggé vált, utált veszíteni, mindenben a legjobb akart lenni és ennek érdekében nem sajnált erőfeszítéseket tenni. A külvilág ebből csak annyit érzékelt, hogy Jungkook mindenben a legjobb. Személyiségének volt egy másik oldala is, ami némileg enyhítette versengő szellemét: rendkívül kedves és jóindulatú fiú volt, nagyképűségnek a halvány nyomát sem lehetett felfedezni benne. Sikereit szerényen viselte, ő tudta leginkább, mennyi munka áll mögöttük.
A két jó barát tehát élvezte a wellness örömeit, de főként élvezte a másik társaságát. A pihenő teremben kellemes meleg volt, a kandallóban ropogott a tűz és égett fa illata járta át a helyiséget. Kint már kezdett sötétedni, ám valahogyan furcsán világosnak tűnt minden. Taehyung jobban szemügyre akarta venni ezt a jelenséget, ezért a hatalmas üvegablakhoz lépett, ami a parkra nézett, és hunyorogva kinézett a félsötétbe. Gyermeki izgatott örömmel fordult vissza a másikhoz, abban a pillanatban, amikor megértette a különös fényviszonyok okát.
- Esik a hó! - kiáltotta halkan, szemöldökeit felhúzva. Jungkook is odament az ablakhoz a nagy hírre, de megállt Taehyung mögött. Fejét barátja jobb vállára hajtotta, és úgy nézett a ki a parkra, miközben mindkét karjával átölelte Taehyung derekát. Ez a fajta fizikai kapcsolat nem volt szokatlan Taehyung számára, barátságukhoz hozzátartozott, de amióta Jungkook egyértelműen érzéki vágyainak tárgya lett, teste már nem úgy reagált, mint annakelőtte. Szinte észrevehetetlenül rezzent meg a váratlan érintés miatt, szemei kéjesen lecsukódtak, ajkai elváltak egymástól. Már éppen azon volt, hogy nem számolva a következményekkel utat enged türelmetlen vágyainak és végre megcsókolja Jungkookot, de ekkor egy csapat gyerek tévedt a terembe, és hangoskodva ellepték a helyiséget. Ez visszarántotta Taehyungot a valóságba. Csalódottan sóhajtott és azt javasolta a közben tőle ellépő barátjának, hogy menjenek innen.
Annyira kellemesen érezték magukat mindketten ezen a délutánon, hogy bár a pihenőtermet elhagyták, még nem akaródzott hazaindulniuk. Jungkooknak támadt az az ötlete, hogy ha lezuhanyoztak és felöltöztek, még üljenek be a bárba meginni valamit. Taehyung egyetértett vele, de az öltözőben, okulván a korábban történtekből, nagyon óvatosnak kellett lennie. Bölcs előrelátással a Jungkooktól legtávolabb eső zuhanyzót választotta, ami takarásban is volt, és ruháját is szigorúan az öltözőszekrény ajtaja mögé bújva vette fel. Tekintetét még véletlenül sem hagyta barátja kívánatos testére vándorolni, így aztán viszonylag nyugodtan sikerült elkészülniük. A bárban két sikhye-t kértek ki, amit Jungkook cukorral édesített, Taehyung pedig mézzel. Mire végeztek az italokkal, kint már elég nagy szemekben szállingózott a hó. Ez persze mindkettőjükből előcsalogatta a gondtalan kisgyermeket, így amint kitették lábukat az épületből, azonnal heves hógolyócsatába kezdtek, mivel szerencsére addigra már elegendő hó esett le és maradt meg. Hangosan nevetve vagdosták egymáshoz az elkészült hólabdákat, miközben hol egyikőjükek, hol másikuknak kellett futva menekülnie a záporozó hógolyók elől. Az ádáz küzdelem során Taehyung hamarabb elfáradt a futásban, így Jungkooknak sikerült egészen közel kerülnie hozzá. Attól az ötlettől vezérelve, hogy a következő, már a kezében lévő hógolyót barátja sapkáján helyezi el, megfogta Taehyung kabátjának ujját, aki a rántás következtében elveszítette egyensúlyát és hátára vágódott a friss hóban. Jungkook pedig nem engedte el időben a kabát ujját, így ő maga is elesett, de ő nem a hóban végezte, hanem Taehyungon. A kis baleset következtében a két test szorosan összesimult, mindketten érezték a másik meleg lehelletét az arcukon. A futástól még lihegve néztek egymás szemébe, de már nem nevettek. Taehyugnak ez már sok volt, hősies ellenállása eddig tartott. Dobogó szívvel ajkait Jungkook ajkaihoz szorította, de néhány másodperc múlva el is kapta őket. Ekkor azonban Jungkook olyan szenvedélyesen követelődzve csókolta őt szájon, hogy Taehyungnak lehetősége sem lett volna nem viszonozni azt. Mondjuk nem is akarta nem viszonozni. A két nyelv izgatottan simogatta egymást egy ideig, aztán Jungkook kezeivel megfogta Taehyung fejét és csókokkal borította be a szemeit, az arcát, egyetlen négyzetmilimétert sem akart kihagyni. Utána visszatért Taehyung szájához. Először apró csókokkal halmozta el a felső ajkát, aztán az alsót, aztán mindkettőt, aztán nyelvével hevesen ismét betört a szájába, úgy tűnt, soha nem akarja befejezni ezt a csókot. Jungkook maga sem értette ez tüzet, amit Taehyung ajkai lobbantottak lángra benne, de teste csak vitte őt előre megfékezhetetlenül. Taehyung mindent viszonzott, amennyire csak tudott, ám Jungkook szenvedélyessége jól meglepte őt is. Félénkségre és visszafogottságra számított a részéről, ezzel szemben egy tornádó belsejében találta magát. És élvezte annak minden pillanatát. Amennyire aggódott korábban egy köztük esetleg véletlenül elcsattanó csók miatt, annyira tűnt most a világ legtermészetesebb dolgának az, ami történt. Mikor a szenvedélytől kimerülten Jungkook mellé gördült a hóban, ujjaikat összekulcsolták és csak nevettek a boldogságtól. Jungkook sosem fogalmazta meg önmaga számára korábban, hogy vágyik Taehyungra, de most úgy érezte, hogy mindig is ezt akarta. Így volt jó minden, ahogy volt.
Taehyung szólalt meg először:
- Azt tudod, hogy nem maradhatunk itt örökre? A hóban fekve.
- Nem? - kérdezett vissza Jungkook évődve. - Pedig nagyon jó lenne. - Azzal felállt és felsegítette Taehyungot is. Leporolták magukról és egymásról a havat, aztán Jungkook magához vonta Taehyungot.
- De azért még egyszer megcsókolhatlak, igaz? - hajolt közel hozzá, és mielőtt a szája a másik szájához tapadt volna, Taehyungnak épp csak annyi ideje maradt, hogy gyorsan azt válaszolja: - Ahányszor csak akarsz, baby.
Az újdonsült "baby" ezúttal lassan és finoman csókolta meg a másikat, miközben szorosan magához ölelte őt. Ez az édes csók, ha lehet, még inkább elvarázsolta mindkettőjüket. Innentől fogva nem volt kérdés, hogy egy új fejezet kezdődött a kettejük kapcsolatában.