Szivárványhíd (Befejezett) (Taekook ff)

66 Oooops!

A fiúk a vasárnapot még Daeguban töltötték, csak hétfőn tértek vissza Szöulba. Woo Jin esküvőjének szép emlékével a szívükben és a testükben teljes mértékben a családra tudtak koncentrálni, nem zavarta őket semmilyen buja gondolat. Ez persze csak vicc volt, de a lényeg, hogy minden az ellenőrzés alatt állt.
Vagy legalábbis azt hitték, hogy mindent kézben tartanak.

Vannak olyan folyamatok, amelyeket nem tudunk előre látni, sőt befolyásolni sem tudjuk, annak ellenére, hogy beleszól az életünkbe. Nem beszélünk róla senkivel, és nem is célzunk rá. Őszintén szólva eszünkbe se jut, hogy ezt tegyük, nem provokáljuk ki semmivel, aztán mégis megtörténik.
Vagy legalábbis azt hisszük hogy nem tettünk érte semmit.

A kis Kim-lakásban a vasárnap reggel úgy indult, ahogy mindig is szokott. Reggeli után Eon Jin aktuális, hétfőn zajló meghallgatása tartotta izgalomban a jelenlévőket. A megszámlalhatatlan mennyiségű hatmásodperces reklámszerepek után úgy tűnt, hogy végre egy komolyabb lehetőséget kap. Idő közben lett neki ügynöke is, vagyis ő csatlakozott egy ügynökséghez, amely, mivel profi cég volt, profi módon küldözgette klienseit a meghallgatásokra. A kliensek ezért persze fizettek, sőt fizettek a megszerzett szerep után is, de így legalább mindenkinek jó volt.

És akkor jött a megkeresés. A főhősnő rosszéletű antagonistájához kerestek szereplőt, akinek angyali arca van, de az élete egy katasztrófa. Többnyire a körülmények, de elsősorban jellembeli hianyosságainak következtében része van minden rosszban, lopás, drog, korai terhesség, de a végén egymásra találnak a jóéletű főhősnővel, ami megváltoztataja mindkettejük életét. Ő csak mellékszál egyébként.

Izgalmas színészi feladatnak tűnt, de a szülők nem örültek. Taehyung és Jungkook ünnepelték a lehetőséget, Jeong Gyu sokat sejtetően mosolygott, Eon Jin viszont a fellegekben járt. Angyali arca és színészi tehetsége is volt szerinte, tehát minden egybevágott. Mosogatás közben pedig igyekezett elmagyarázni aggódó felmenőinek, hogy a színészet egy szakma. A színészek olyan karaktereket is megformálnak, amelyek nagyon messze állnak valódi személyiségüktől, de képesek ezek hiteles megjelenítésére. Nem kell majd valóban drogoznia, agyba-főbe sem fogják verni, és majd ragasztanak neki terhes hasat. A szülők nem érezték sokkal jobban magukat tőle, de egyet kellett érteniünk a család legkisebb tagjával.

Az antagonista rossz élete során, nő létére keveredik utcai verekedésbe is. Ezen a ponton Eon Jin szemérmetlenül profitálva családi vonatkozásaiból arra kérte kedvenc sógorát, hogy tanítsa meg neki a legalapvetőbb boxmozdulatokat. És Jungkook nekilátott. Taehyung az első tíz perc után kezdte furán érezni magát. Megelevenedtek előtte legutóbbi álmának részletei, amint szerelme a kis Borának tanít hasonlókat a Mars-mezőn. Senkinek sem volt hibája, de fel kellett állnia, hogy szobájuk magányában letörölhesse a könnyeit. Mégiscsak férfi volt, és nem sírós kislány.

Nem időzött ott sokat, ám egyszercsak megjelent az ajtóban Eon Jin és Jungkook. Mivel ő volt a közönség, a hiánya azonnal feltűnt. Taehyung iszonyatosan zavarba jött, ahogy megpillantotta őket. Könnyeit már letörölte, nem is volt sok, de az látszott, hogy zaklatott.
- Mi történt? - kérdezete Jungkook aggódva, és már zárta is őt a karjaiba.
- Semmi. Mi történt volna? - nevetgélt Taehyung, aki jó színész volt, de akkor nem kapott volna Oscart.
- Te sírtál? - kérdezte Eon Jin, ugyanis volt szeme.
- Nem sírtam és nincs semmi baj - szedte össze magát Taehyung. - Visszamehetünk a nappaliba?

A legidősebb már indult is volna, de a húga elé állt.
- Én nem láttalak téged sűrűn sírni, úgyhogy szeretném tudni az okát - jelentette ki ellenkezést nem tűrően. Vehemenciája váratlan volt, de éppen emiatt rendkívül hatásos.
Taehyung segítségre áhítozva nézett szerelmére, de mivel Jungkook sem volt képben, nem tudott segíteni, bármennyire is szeretett volna. Taehyung nagy levegőt vett, mert tudta, hogy nincs menekvés. Aztán kibökte.
- Elmondom, de itt és most beszéltünk róla utoljára. Elég volt belőle, és kommenteket sem kérek.
Eon Jin és Jungkook lélegzetvisszafojtva néztek rá.
- Még nem sikerült túltennem magamat azon, hogy a legnagyobb vágyam, az, hogy apa lehessek, valószínűleg soha nem fog valóra válni. És minden, ami erre emlékeztet, az felzaklat. De dolgozom az ügyön, és többet nem fog előfordulni, azt megígérem. Már saját magamnak is az agyára megyek.
Jungkook szótlanul magához ölelte őt, pontosan értette a helyzetet. Ő nem könnyezett, csak belül.