𝓐𝓻𝓶𝓼 𝓣𝓸𝓷𝓲𝓽𝓮

Jöttem, láttam, nyertem

– Ma este, vagy holnap? – kérdezte Amber felkötve a haját, barátjára felnézve aki éppen arébb tolt egy dobozt. A kampányra készülve segített a fiúnak elhelyezni a dolgokat az iskola pincéjében. Eddievel közösen hangulatossá varázsolták a helyet, ami pontosan olyan érzést sugallt, mint amit akartak. Titokzatos volt, mégis barátságos.
– Ha nem baj hogy előtte van egy gyors üzletem, akkor nekem ma is jó – válaszolt lerakva egy széket az asztalhoz.
– Ú, társaságod akadt és nekem nem is mondtad? Szégyelld magad Munson! – viccelődött a lány.
– Igen, én is meglepődtem – értett egyet.
– Na és, ki az? – kérdezte izgatottan az asztalnak támaszkodva.

– Chrissy – válaszolt.
– Chrissy? Ki az a Chrissy? – értetlenkedett Amber.
– Ha jól tudom egyetlen egy Chrissy jár az iskolába, vagy esetleg tudsz egy másikról? – vonta fel a szemöldökét – Chrissy Cunningham – magyarázta.
– Igen rájöttem, csak... hogy? – kérdezte meglepődve.
– Ötletem sincs, csak úgy megtörtént – vont vállat újra elkezdve pakolgatni.
– Zavarban vagy? – nevetett a lány a fiút nézve.
– Nem – tagadta – csak nehéz felfogni – vallotta be.

– Még szép! Én is alig hiszem – bólogatott egyetértően majd a fiúhoz sétált – Gratulálok – veregette hátba barátját egy kedves mosoly kíséretében – Le vagyok nyűgözve, ki gondolta volna? – csodálkozott.
– Kösz – morogta Eddie.
– Hé! Tudod, hogy értem, hiszen a pici Eddie odáig volt a tökéletes mosolyú, szőke hajú, gyönyörű pompon lányért – mosolygott rá.
– Jó azért nem randizni fogunk, fogd vissza magad! Csak kellett neki valami erős és hozzám jött, ennyi – vont vállat.
– Hogyne – bólintott Amber majd egy sejtelmes mosollyal az arcán helyet foglalt az asztalnál. A többiek lassan megérkeztek, mindenki leült az asztalhoz majd izgatottan rámosolyogtak az utoljára két éve játszó Amber Kinsleyre.
– Na, vágjunk bele! – tapsolt Amber.

|||

– Csuklyás kultisták azt kántálták: „Éljen Lord Vecna! Éljen Lord Vecna!" Felétek fordulnak, lehúzzák a csuklyát. Legtöbbjüket felismeritek Makbarból az egyikük viszont nem ismerős, bőre összeaszott, pergamenszerű. És még valami, észreveszitek, hogy elveszítette a bal karját és a bal szemét! – Eddie felállt a helyéről, bal szemét eltakarta ujjaival. Mindenki döbbenten meredt rá.
– Mi? Nem, nem!
– Mi van?
– Az lehetetlen!
– Vecna halott, Kas ölte meg! – tiltakozott Mike. Amber fáradtan rázta meg a fejét.
– Valóban úgy hitték barátaim, valóban úgy hitték. De Vecna él!
– Nem lehet az, hogy csak úgy meghal? – kérdezte a lány összefonva maga előtt a karjait. Eddie rámosolygott miután lerakta a táblára a kis figurát.

– Rémültek vagytok, fáradtak és sebesültek. Elmenekültök Vecna és a szektája elől, vagy maradtok és harcoltok? Gyerünk! v mondta Eddie.
– Azt mondom, harcoljunk – mondta Dustin – A végsőkig! – nézett a játékvezetőre.
– A végsőkig! – értett egyet Mike.
A tagok kántálni kezdték Dustin szavait, Eddie pedig nevetve dőlt hátra a székében.
Biztosak voltak benne, hogy letudják győzni őket, így elszántan folytatták a játékot. Először úgy tűnt nyerni fognak, de aztán fordult a kocka, sorra hullottak el a csatatéren, míg végül már csak ketten maradtak.
– Időt kérek! – kiáltotta Donnie. Mindenki felállt a székéből majd az asztaltól távolabb sétálva kis kört alkotva karolták át egymást majd gondolkodni kezdtek.

– Skacok nem szívesen mondom ezt, de vissza kell vonulnunk – mondta Gareth.
– Támogatom!
– Nem azt kántáltuk, hogy a végsőkig? – vonta fel a szemöldökét Amber.
– Nem szó szerint értettük! – pisszegte le Gareth.
– Vecna megtizedelt minket, két karakterrel nem tudjuk megölni! – mondta Jeff.
– Már te is? – kérdezte elképedve Dustin – Már csak 15 HP-ja maradt, ne legyetek már beszariak!
– Beszariak? Tényleg? Mert mi nem vagyunk őrültek?
– Őrültek? Inkább gyávák! – javította ki Amber.
– Hé! – kiáltott rájuk Eddie mire mindannyian felé fordultak – Ha volna szabad közbe szólnom, uraim, Lady Amara. Bár tetszik ez a lelkesedés, érdemes lenne megszívlelni Gigászi Gareth tanácsát. Mert a menekülés, sosem szégyen, Nem jó ötlet hősködni. Nem ma, oké? – kérdezte rájuk mosolyogva.

– Egy pillanat – mondta Dustin, a csapat újra visszafordult a körbe.
– Mit gondoltok? – kérdezte.
– Nektek együtt hány életerőpontotok van? – kérdezte Mike.
– 12 – válaszolt Amber és Dustin egyszerre.
– Iszonyú rizikós, de ti maradtatok a csatamezőn. Ti döntötök – mondta Wheeler felváltva nézve két társára.
– Mit mondasz Lady Amara? – kérdezte Handerson a szőkére nézve.
– Komolyan kérdezed? – vonta fel a szemöldökét.
– Egye fene! – engedte el a többieket majd Eddie felé fordult – Nyírjuk ki azt a szarházit!

– A siker esélye egy a húszhoz – mondta Jeff.
– Ne gyere nekem esélyekkel! – tette fel a mutatóujját – Passzold a húszoldalút! – nyújtotta a kezét Eddie felé, aki mosolyogva dobta oda neki. Mindenki elcsöndesedett, a csapat árgus szemekkel figyelte, ahogy Dustin megrázza, a kockát a tenyereiben majd eldobja azt. A kis tárgy lassan pattogott az asztalon majd végül megállt. Eddie lenézett a kockára. 11.
– Bocs, de mellé! – rázta a fejét őrülten mire mindenki felkiáltott.
– Ne már! Basszus!
– Ez nem igaz!
– A francba!

– Hé! Én még életben vagyok! – kiáltott Amber mire mindenki elnémult. Elvette a kockát Eddietől majd a tenyerébe zárta. Egy apró csókot nyomott a kezére majd rázni kezdte az ökölbe zárt kezeit. Mindenki izgatottan várta, hogy eldobja.
– Nagyon kérlek! Gyerünk! – kiáltotta Dustin. Amber eldobta a kockát, ami végig gurult az asztalon. Lehunyta a szemét, nem bírta nézni. Csönd telepedett a szobára, a kocka kopogása lassan elhalkult majd végül teljesen megszűnt.
Néma csönd honolt.
– Húszas! – kiáltott fel Mike megrázva a lány vállát, aki ennek hatására kinyitotta a szemeit – Húszast dobtál! – kiáltotta boldogan miközben a lány nyakába ugrott. Mindenki boldogan kiabált. Nyertek.
– Ezért játszunk – mondta Eddie boldogan a lányra mosolyogva.