𝓐𝓻𝓶𝓼 𝓣𝓸𝓷𝓲𝓽𝓮

Látogatás

– Mit csinálsz? – kérdezte egy hang értetlenül, mire Amber szemei kipattantak. A fejhallgató lecsúszott a fejéről, a zene pedig régen véget ért. Fogalma sem volt, hogy mennyi idő telhetett el mióta elaludt, de jelenleg nem is volt ideje ezzel foglalkozni. Valaki volt rajta kívül a házban és egészen biztos volt benne, hogy nem Eddie az.
Valami a lábát ütögette és kicsit sem finoman, a lány tágra nyílt szemmel feküdt mozdulatlanul a csónakban. Minden erejét összeszedve maradt csöndben annak ellenére, hogy legszívesebben felkiáltott volna a lábát érő csapások miatt.
– Mit csinálsz Steve? – kérdezte újra az idegen.

– Talán itt van – válaszolt egy másik hang.
– Akkor vedd le a ponyvát!
Amber visszafojtott levegővel várta, hogy mi fog történni, miközben szemével egy fegyver után kutatott. Ha kéne, meg tudja védeni magát.
– Ha olyan bátor vagy, vedd le te! – mondta tovább ütögetve a ponyva alatt fekvő lányt. A szöszi hunyorogva nézelődött fegyvert keresve, míg végül meglátott egy kis törött sörös üveget a kezétől pár cenctire. Óvatosan, lassan megmozdulva nyújtotta ki ujjait a tárgy felé, középső ujjával megbökve az üveg elfordult így már nem érte el többé. Amber magában szitkozódva állt meg a mozdulatban, amikor is újra megütötték.
– Hé ezt nézzétek! – szólalt meg egy lány – Valaki járt itt – állapította miután megzörgetett valamit.

A csónakban fekvő lány képzeletben fejbe csapta magát amiért nem volt képes megtartania a szemetét.
– Talán meghallott minket, megijedt és elhúzott – válaszolt egy másik női hang.
Amber kihasználva az alkalmat, hogy pár másodpercig másra figyelnek és nem ütögetik, gyorsan arrébb csúszott a csónakban így megszerezve az üveget.
– Ne aggódjatok! Steve megvéd az evezővel.
– Ah, tudom, hogy poénkodsz, de mivel mindannyiunknak volt vagy száz halálközeli élménye, én ezt személy szerint nem találom viccesnek – mondta a fiú. Amber ezt végszónak tekintve minden erejét összegyűjtve kiugrott a ponyva alól majd az első vele szembe kerülő személyt megragadva lökte magukat a falhoz. A lány a fiú nyakához tartva az üveget lihegve nézett fel, így egy rémült szempárral találta szembe magát. A többiek rémülten kiabálva szegezték rájuk a zseblámpájukat mire a szőke lány hunyorogva nézett oldalra.

– Hé! Hé! Hé! Amber! – kiáltott rá valaki – Amber! Én vagyok az Dustin! – magyarázta a fiú lejjebb világítva, hogy a lány lásson is belőle valamit – Ő pedig Steve – bökött a lány által foglyul ejtett fiúra. Amber vissza fordította a fejét a srác felé, aki továbbra is rémülten nézett rá. Senki nem gondolta, volna, hogy Amber Kinsley erre is képes.
– Nem akar bántani, ugye Steve? – kérdezte a fiatal fiú a barátjától, aki óvatosan bólogatni kezdett.
– Igen, igaz – értett egyet.
– Steve dobd el az evezőt! – parancsolt rá Henderson mire ő tette amit kért. Az evező hangos csattanással ért földet mire Amber közelebb szorította az üveget a nyakához.
– Nem akar rosszat! Nem akar rosszat! – kiáltott a lányra a göndör.

– Úgy van ahogy mondja – értett egyet Harrington.
– Mit kerestek itt? – kérdezte Amber idegesen.
– Téged keresünk. Vagyis, igazából titeket – magyarázta Dustin.
- Segíthetünk - mondta az egyik lány előrébb lépve. Amber felismerte őt, együtt jártak spanyolra, plusz látta őt a zenekarban.
– Amber ők a barátaim, Robint ismered is a suliban zenél – mondta mire a lány trombitát imitálva kezdett el dúdolni – Ő a barátom Max, aki sosem akar D&D-zni – mutatott a vörös hajúra, aki félénken intett.
– Amber mellettetek állunk. Az anyám életére esküszöm – mutatott magára a kölyök – Igaz srácok? – kérdezte a barátait.
– Ja, igen.

– Dustin anyjának életére – bólogattak a lányok.
– Dustin anyjának életére – ismételte meg Steve mire a lány ránézett. Mélyen beszívta a levegőt majd remegő kezekkel elengedte a fiút és hátrább lépett. Mindenki megkönnyebbülten sóhajtott fel. Steve arrébb sietve ült le egy dobozra míg Amber az üveget ledobva temette az arcát a tenyerébe. Lassan lecsúszott a fal mellet majd végül leült a földre. Dustin elé guggolva nézett a teljesen szétesett lányra.
– Figyelj, mi csak beszélni akarunk veletek – mondta a fiú a lány felé nyúlva, aki az ujjai között látta ezt így arrébb húzódott.
– Oké! – suttogta.
– Tudnunk kell mi történt – mondta Robin hozzájuk sétálva. Amber leeresztette kezeit majd felváltva nézett a többiekre.

– Először is, hol van Eddie? – kérdezte Max mire a lány megrántotta a vállát. A négy tinédzser összenézet.
– Nem tudod? – kérdezte értetlenül Robin.
– Nem – rázta meg a fejét a szőke – Amikor utoljára láttam még világos volt, összekaptunk. Azóta pedig nem láttam – magyarázta.
– Remek – morogta Harrington mire a lány gyilkos szemekkel nézett rá.
– Lehet, hogy a házban van, de az is lehet, hogy lelépett – vonta meg a vállát hanyagul majd az ajtó felé kapta a tekintetét, amit valaki berúgott.
– Tűnjetek a közeléből! – kiáltott fel a fiú egy sörös üveget tartva maga előtt mire Amberből kitört a keserves nevetés. Le sem tagadhatnák, hogy barátok.

Mindenki döbbenten meredt hol a lányra, hol pedig a fiúra, senki sem tudta mi történik.
– Épp időben, Munson – tapsolta meg a szöszi a barátját – Tedd le azt az üveget, azon már túl vagyunk – parancsolta felállva a földről, leporolva magát szlalomozott át a többiek között majd a göndörhöz sietett.
– Eddie, jó hogy itt vagy. Beszélnünk kell veletek a tegnap történtekről – mondta Dustin a két barátra nézve. Amber és Eddie egymásra nézve, csupán szemmel kommunikálva megbeszélték az egészet majd bólintva vissza néztek a kis csapatra.
– Rendben, de úgy sem hiszitek majd el – mondta a fiú.
– Nem biztos – válaszolt Max.