𝓐𝓻𝓶𝓼 𝓣𝓸𝓷𝓲𝓽𝓮

Merülés

Ahogy Amber elmondta neki azt, amit fontosnak talált a beszélgetés elhalt, mind a ketten csöndben sétáltak tovább egymás mellett. Közben besötétedett így zseblámpákkal világítva követték tovább Dustint. A lány maga elé nézve sétált a többiek után, majd felkapta a fejét, amikor meglátta, hogy Eddie neki mutogat. Értetlen pillantást küldött felé mire a göndör Steve felé biccentett.

– Beszélj vele! – tátogta mire a szöszi nagyot nyelve nézett rá a mellette sétálóra majd vissza rá.
– Figyelj Steve – kezdett bele halkan Amber – Nagyon sajnálom, amiért majdnem megöltelek a csónakházban – mondta lesütve a szemeit.
– Ohh, nem... ne kérj bocsánatot. Teljesen megértem, hogy miért tetted, a te helyedben én is ezt tettem volna – mosolygott rá kedvesen – Egyébként sajnálom, hogy ütögettelek az evezővel – nevetett fel kínosan a tarkóját vakargatva.
– Fátylat rá! – legyintett Amber nevetve miközben barátja felé pillantott, aki a hüvelykujját felmutatva jelezte neki, hogy eddig jól csinálja.

– Dustin mondta, hogy jóban vagytok – mondta Steve az előttük sétálóra nézve – Bír téged a kölyök, állandóan rólad fecseg... meg persze Eddieről – mesélte.
– Én is kedvelem őt, de nem mondd el neki. Túl nagy lenne az egoja – suttogta – Ami pedig Eddiet illeti, ezer éve ismerjük egymást, együtt nőtünk fel. Ő a legjobb barátom – mondta mosolyogva – És... mizu veled és Robinnal? Úgy hallottam jóban vagytok egy ideje – érdeklődött.
– Ohh... mi csak barátok vagyunk – rázta a fejét – Azt hiszem végre találtam valakit, akire számíthatok. Egy igazi barátot – mondta a lányra pillantva, aki Nancy mellett sétált.
– Mindenkinek szüksége van egy barátra – vont vállat Amber majd a tekintetét Eddiékre kapta.

– Dustin! Lelassítanál? Dustin! – rohant a fiú után Eddie mire a többiek is sietni kezdtek.
– Szerintem közel járunk! – mondta a göndör boldogan a mögötte lévőkre nézve.
Eddie sietve ragadta meg a fiút ezzel meggátolva azt, hogy a vízbe essen.
– Vigyázz! – szólt át mérgesen – Óvatosan nagyfiú!
A többiek beérve őket csodálkozva álltak meg a tó partján.
– Ó öregem... hát ezt nem hiszem el – mondta Steve meglátva a tavat.
– Ja, valahogyan ismerősek voltak azok a fák – szólt Eddie.

– A Szerelmesek tava – mondta egyszerre Robin és Amber.
– Ez zavarba ejtő – motyogta Dustin a sima víztükröt nézve.
– Van egy kapu a tóban? – kérdezte Max.
– Amikor a Demogorgon támadott, hátra hagyott egy nyílást. Talán Vecnánál is így van – nézett a többiekre Nancy.
– Egy módón deríthetjük ki – morogta Steve.
A tervük az volt, hogy Rick csónakját és Dustin iránytűjét használva megkeresik a kaput, nagy szerencséjükre a csónakot kisodorta a partra a víz. Eddie és Steve megfogta a csónakot amíg a többiek beszálltak.

Elsőként Robin lépett be a csónakba, majd őt követte Eddie aki besegítette Nancyt és Ambert. A három lány a csónakban ülve felvont szemöldökkel nézte, ahogy Dustin elindul feléjük, de mielőtt beszállhatott volna Eddie megállította őt.
– Hé! Hé! Hé! Hé! Elsüllyednénk. Maximum négy ember fér el benne, oké? – kérdezte mire Dustin értetlen arcot vágott.
– Jobb is így, ti inkább maradjatok itt Maxszel, és őrködjetek – mondta Nancy.
– Vagy inkább te őrködj! – mondta mérgesen a fiú.
– Hé! Henderson! – szólt Amber szúrós szemmel nézve rá.
– Én álltam elő az elmélettel! – hőbörgött.
– Hallottad Nancyt! – mondta Robin.
– Ki nevezte ki főnöknek? – kérdezte felháborodva.
– Én! – mondta Robin mire Dustin felvonta a szemöldökét.

– Az iránytűt! – nyújtotta Amber a kezét mire Dustin szomorúan adta oda neki.
– Hé! Nesze! – dobta Steve oda a göndör fiúnak a táskáját majd ellökte a hajót a parttól és gyorsan beugrott a csónakba. Robin és Eddie pedig evezni kezdtek.
– Hé! Négyről volt szó! – kiáltotta Dustin meglepődve.
– Kilenckor alvás gyerekek! – kiáltotta Robin majd integetni kezdett nekik – Máris hiányoztok! – viccelődött tovább mire Amber nevetve rázta meg a fejét majd az iránytűt kezdte el nézni.
Ahogy haladtak egyre a tó közepe felé az iránytű eszeveszett pörgésbe kezdett.
– Lassítsatok! – mondta továbbra is a szerkezetet nézve mire a többiek abba hagyták az evezést – Nézzétek! – mutatta meg a többieknek.
– Srácok mi történt? – szólt bele a rádióba Dustin mire Robin felvette a walkiet – Na, mondjatok már valamit! Mi az? – kérdezte türelmetlenül.
– Dustin az iránytűd totál bepörgött, már nem csak pörög, hanem tudod...mint egy búgócsiga ááááá! – mondta Robin.
Amber kuncogva nézett a lányra majd tekintete átvándorolt a mellette ülőre.

– Steve mit csinálsz? – kérdezte értetlenül nézve, ahogy a fiú leveszi cipőjét majd a zokniját.
– Valakinek le kell mennie, és hacsak nem tudtok jobbat annál, hogy az úszócsapat társkapitánya voltam és három éven keresztül vízi mentő. Akkor én leszek az, fogadjátok el. Jó? – kérdezte felállva a csónakban.
– Hé, én simán elfogadtam. Semmi kedvem nincs lemenni oda – nézett le a vízre Eddie majd elővett egy zacskót a zsebéből. Amber fejét rázva pillantotta a göndörre majd felnézett a mellette állóra. Steve sietve vette le magáról a pólót mire Amber akaratlanul is eltátotta a száját, majd gyorsan elvette róla a tekintetét.
– Hé! – szólt Eddie Steve felé tartva a zacskóba bugyolált zseblámpát.
– Köszi – vette el tőle.
– Sok sikert! – mondta a göndör mire Harrington bólintott majd oda dobta neki a pólóját.

Munson értetlenül nézett a pólóra majd Ambernek passzolva elővette a zsebéből a cigarettás dobozt kiszedett belőle egy szálat és a szájába rakta. Az öngyújtót elővéve próbált rágyújtani ám mielőtt ezt megtehette volna Robin kivette a szájából és a vízbe dobta. Amber és Eddie szomorúan néztek a cigi után majd visszapillantottak Stevere.
– Hé! Steve! – bökte meg a szöszi a fiú lábát mire az ránézett – Vigyázz magadra – mondta.
– Oké – biccentett Steve majd nagy levegőt véve bele ugrott a vízbe.
A csónakban ülő négyes idegesen várta, hogy vissza jöjjön a fiú. Nancy az óráját bámulva várt, míg Amber idegesen dobolt a lábával.
– Hol tartunk Wheeler? – kérdezte Robin.
– Majdnem egy percnél – válaszolt a lány.
– Oké – motyogta Buckley a vizet kémlelve.
Mind a három lány arra várt, hogy végre valahára vissza jöjjön a fiú. A csöndes vízből hirtelen nagy csapással feljött Steve mire mind a négyen rémülten néztek rá.

– Jézusom! – mondta Eddie.
– Megtaláltam! – úszott a csónak felé Harrington.
– Meg van? – kérdezte boldogan Nancy.
– Igen, megtaláltam! – kapaszkodott meg a szélében a fiú.
– Jesszus, Dustin kész Einstein vagy! Steve megtalálta a kaput – mondta Robin de úgy tűnt senki nem akar válaszolni.
– Elég durva! Tényleg kicsi az anyakapuhoz képest, de még így is átkozottul nagy – lihegte majd hirtelen elnyelte a víz mint akit lerántott valami. Nem tartott sokáig az egész pár pillanat múlva már vissza is tért.  Steve éppen készült megszólalni, amikor is ismét eltűnt, de ezúttal nem jött fel többet a felszínre. Amber rémülten hajolt ki a csónakból, amikor utoljára ilyet látott annak nem lett jó vég.
– Uram atyám! – motyogta ijedten.
– Steve!
– Steve! – kiáltották a lányok a vizet kémlelve.

– Mi a szar volt ez? – kérdezte Eddie pánikolva.
– Nancy! Amber! Mi a fene történt? – kérdezte Robin, de egyikőjük sem tudott válaszolni. Amber sietve állt fel a csónakból majd mielőtt bármelyikük is vissza tarthatta volna beugrott a vízbe.
Eddie ledermedve ült a csónakban miközben Amber hűlt helyét vizslatta. Nancy sietve felállt majd ő is a vízbe ugrott.
– Ne! Nancy! – kiáltotta Eddie és Robin egyszerre.
– Az istenit! – kiáltott fel mérgesen a fiú majd az utolsó személyre pillantott. Robin a csónak szélén ülve nézett rá.
– Ne, ne merészeld! – rázta a fejét kétségbeesetten, de már késő volt. Robin hátra dőlt majd hangos csobbanás közepette eltűnt a víz alatt.
Eddie teljes pánikban állt fel a csónakból. Nem hagyhatta magára a legjobb barátját, szüksége volt rá. Mély levegőt véve a csónak széléhez lépve elrugaszkodott majd elmerült a habok között.