𝓐𝓻𝓶𝓼 𝓣𝓸𝓷𝓲𝓽𝓮

Koponyakő

A partra kiúszva kapkodva próbálták rendezni a lélegzetüket miközben folyamatosan a túloldalt vizslatták. Jason is kiért a partra, kezében a halott barátjával. Amber torka összeszorult, ahogy vissza gondolt az imént történtekre, nem akarta újra átélni azt, ami pár napja történt. Már éppen kezdte elfelejteni a történteket a sok egyéb dolog miatt, de most, hogy újra szemtanúja volt valakinek a halálának kezdte rosszul érezni magát.

Lassan rávezette a tekintetét a mellette álló Eddiere majd halkan megszólalt.
– Nem érzem valami jól magam – motyogta dideregve. A fiú óvatosan megfogta a kezét majd maga felé húzta. Szoros ölelésbe vonta a lányt, aki a mellkasának döntve a fejét zokogott fel hangosan. Eddie csöndesen várta, amíg a lány megnyugszik, miközben a hátát simogatta. Amber pár perc után szipogva nézett fel a fiú barna szemeibe.
– Menjünk – motyogta elpillantva róla.
– Menjünk – ismételte meg a göndör majd a lány kezét megfogva indultak el a sötétben. A lányt rögtön elfogta egy ismerős érzés, milyen ironikus, hogy amikor szemtanúi valakinek, a halálának ők mindig az erdőbe menekülnek.

Amber lassan sétált a fák között folyamatosan az utat bámulva, míg Eddie egy pillanatra sem vette le róla a szemét.
– Miért nézel? – kérdezte oda sem nézve.
– Mi? Én nem – tagadta rögtön a fiú.
– Tudom, hogy nézel, érzem – mondta Amber szemforgatva.
– Bocs – sütötte le a szemét.
– Hová megyünk, egyáltalán? – kérdezte a lány körülnézve.
– Koponyakő – válaszolt, mire Amber elhúzta a száját.
– Reménykedjünk benne, hogy nincs ott senki – mondta a fiúra pillantva aki halkan felnevetett.
– Reménykedjünk – bólintott.

|||

A hatos csapat, a kocsiban ülve hajtott a Szerelmesek tava felé. Habár tegnap nem volt rá idejük, ma reggel az első dolguk volt az, hogy bevásároljanak Eddienek és Ambernek majd elvigyék hozzájuk a szállítmányt.
Nancy autójában ülve haladtak az úton, Robin az anyósülésen ülve beszélt idegesen.
– Nem akarok betojinak tűnni, de maradhatnék a kocsiban? Mert ez valami hihetetlen nagy szívás lesz – mondta Nancyre pillantva.
– Nem lesz az, nyugi – rázta a fejét a lány.
– Nem tudok újra belenézni Eddie fájdalommal teli őzike szemeibe, plusz ott van még Amber is, ő is hasonló tekintettel nézett ránk a múltkor. Komolyan nem megy! – mondta Robin.
– De legalább a piával vigasztalódhatnak – mondta Steve teli szájjal, a hatos csomagot felemelve.

– Anyám is ezt szokta – motyogta Max.
– Elgyakorolhatnánk előre? – kérdezte Robin – Szia Eddie és Amber! Most a jó hírrel kezdünk, hoztunk Dustin álltal jóváhagyott gyorskaját és néhány üveg sört is. Ó igen, és megtaláltuk Vecnát, viszont a rosszhír az, hogy egy másik, sötétebb sokkal ijesztőbb dimenzióban él amiről meséltünk nektek, és bezárult a kapu így egyáltalán nem tudjuk elérni szóval lényegében rácsesztetek. Tudom, hogy eddig is rácsesztetek de most duplán, triplán rácsesztetek – magyarázta hevesen.
– Hé! Hé! Hé! Jobb lenne másképp, tálalni nekik – mondta Lucas Nancy mögül.
– Egy lépéssel közelebb kerültünk – mondta Nancy – Ezt fogjuk nekik mondani. Ez az ami fontos.
– Látod Robin? – kérdezte Steve egy Pringlesszel hadonászva - Fő a pozitív megközelítés – mondta.

– Ahha – forgatta a szemét a lány.
– Ó francba – motyogta Nancy meglátva a híradós furgont, a rendőrautókat és az ember tömeget.
Lassan leparkolva az autót Rick háza előtt mind a hatan kipattantak a kocsiból majd a furgon mögé bújva nézték a történéseket.
– Mint mostanra hallhatták, a Roane megyei vonalra bejelentés érkezett, kicsivel éjfél után. A tónál történt gyilkossággal kapcsolatban – mondta Powell seriff a kamerába, mire a csapat össze nézett.

– Callahan rendőrtiszt és én érkeztünk ki elsőként a helyszínre. Oda mentünk a szerelmesek tavához ami úgy tíz méterre van a mögöttünk található háztól – mondta a férfi.
Pár méterre a rendőröktől a tömegben álldogáltak a Kinsley szülők, idegesen hallgatva a történteket.
– És öh... ott találtunk rá az áldozatra, a Hawkins gimnázium egyik végzősére, a 18 éves Patric McKinney-re – mondta ki az áldozat nevét a seriff mire Lucas gyomra össze zsugorodott. A barátja halott volt, pontosan ott ahol a másik két barátját látták utoljára.

– Viszont van két gyanúsítottunk az üggyel kapcsolatba – tette hozzá Powell, felmutatva egy képet amin egy hosszú göndör hajú fiú és egy szőke hajú lány mosolygott – Eddie Munson és Amber Kinsley – mondta ki a két nevet, mire a csapatban és a lány szüleiben is megdermedt a vér. Amber szülei hitetlenül pillantottak egymásra, nem gondolták volna, hogy a lányuk képes lenne ilyenre. Nem bűnözőnek nevelték, a két fél egymásra nézve beszélte meg a dolgokat. Mindkettőjük ugyan azt az embert okolta a lányuk elkallódásáért. Eddie Munsont.

– Ó basszus, hát ez nem jó hír. Nagyon nem jó hír – rázta a fejét Steve a többiekre pillantva.
Dustin rádiója hirtelen recsegni kezdtek majd egy fáradt, rémült hang szólt bele.
– Dustin hallasz? – kérdezte Eddie.
– Eddie baszki, minden oké? – kérdezte Dustin miközben a többiekkel arrébb sétáltak a furgontól.

– Nem haver, ez átkozottul messze van az okétól – mondta a göndör.
– Jaja, rohadtul semmi nincs rendben - szólt bele Amber is.
– Hol vagytok? – kérdezte a fiú.
– Koponyakő – válaszolt Eddie – Ismeritek? – kérdezte.
– Ja igen a Cornwallis és a–
– Garrett közelében. Igen, igen tudom, hol van – modnta Steve a kocsihoz sietve a többiekkel.
– Tartsatok ki, indulunk. Indulunk – mondta Dustin.