𝓐𝓻𝓶𝓼 𝓣𝓸𝓷𝓲𝓽𝓮

Mit tennél ha...

– Ne mozogj már – szólt rá ismét Amber mire Eddie morogva tette le a kezét.
– Mennyi ideig kell még ezt csinálnom? – kérdezte Munson fáradtan – Már elzsibbadt a lábam – nyavalygott.
– Te választottad ezt a pózt, én mondtam, hogy nem lesz jó – rázta a fejét a lány tovább rajzolva a földön ülő fiút.
– Lassan öt órája ülök itt. Meddig kell még itt ülnöm? – nyögte hátra döntve a fejét.
– Ha ennyit mocorogsz, akkor sokáig – mondta felpillantva a barátjára. Vigyorogva nézte ahogy a fiú szemei elkerekednek majd hangosan felnevetett.
– Viccelek, kész van - mondta, mire Eddie megkönnyebbülten kecmergett fel a helyéről és a lány felé indult azzal a szándékkal, hogy megnézze a rajzot.

– Mit csinálsz? – kérdezte Amber a mellkasához szorítva a lapot, hogy a fiú véletlenül se lássa a művét.
– Gondoltam megnézem – válaszolt értetlenül.
– Nem – rázta a fejét rögtön – Nem nézheted meg! Ez titkos! – húzta arrébb a kezét amikor Eddie a lap után nyúlt.
– Ne viccelj már, öt óráig szenvedtem a földön. Ennyi jár nekem – csapott a combjára.
– Eddie – sóhajtott Amber fáradtan.
– Blondie – utánozta a fiú.
– Ne szórakozz – állt fel a lány.
– Teljes mértékben komolyan gondolom, mutasd – nyújtotta felé a kezét mire Amber egy kis hezitálás után odaadta neki a papírt.

Eddie érdeklődve nézte meg a rajzot majd csodálkozva pillantott fel az előtte álló, szája szélét rágcsáló lányra.
– Ez rohadt jó lett – mondta őszintén mire Amber megkönnyebbülten fújta ki a levegőt – Megtarthatom? – kérdezte csillogó szemekkel.
– Tőlem – vont vállat a szőke.
– Egyébként miért nem tudtam eddig, hogy ilyen jól rajzolsz? – kérdezte.
– Sosem kérted, hogy mutassak neked rajzokat – mondta Amber közönyösen.
– Mindig mondtam, hogy mutasd meg min dolgozol, de valamiért mégis ez az első alkalom, hogy ide is adod a művedet – forgatta a szemét Eddie nevetve.

– Élvezd ki, ugyanis nem lesz több ilyen – ült le a kanapéra fáradtan.
– Éhes vagy? – kérdezte a göndör a lányra nézve.
– Aha – bólintott – Van még valami kajánk? – kérdezte álmosan.
– Nincs – rázta a fejét – De lehet Rick hagyott itt valamit – fordult a konyha felé majd sietve oda sétált a szekrényekhez és nyitogatni kezdte az ajtaját.
– Bingó! – emelte le a konzervdobozt a polcról majd a megnézte mi áll a címkén.
– Ja, jó lesz – motyogta, majd a tüzet meggyújtva és egy lábost elő véve rakta fel melegíteni a spagettit.

– Remélem, nem gyújtod fel a konyhát – mondta Amber nevetve.
– Ne aggódj, nem fogom – válaszolt Eddie az ételt kevergetve.
Pár perc után levette a tűzről majd két kanalat elővéve elindult a nappaliba.
– Ez mi? – nézett a tálba érdeklődve a lány.
– Spagetti – nyomta a kezébe a kanalat a fiú.
– Szuper – motyogta Amber bele kanalazva az ételbe. Mindketten sietve kanalazták az ételt,
csöndesen ettek egymás mellett ülve majd pár perc elteltével szomorúan néztek a lábos aljára. Üres volt.
– Hát, ez is több mint a semmi – vont vállat a lány felállva a kanapéról majd a konyha felé sétált.
Eddie bólintva vette elő a walkie talkiet majd azt bekapcsolva bele szólt.

– Hé Dustin, Eddie vagyok a Száműzött. Ott vagy? – kérdezte.
A házra csönd telepedett, Amber felvont szemöldökkel sétált vissza barátjához.
– Dustin hallasz? – szólt bele ismét – Dustinnn! Föld hívja Dustinnnt! – mondta.
– Szia, itt Nancy! – szólt bele a lány, mire mindketten megkönnyebbülten sóhajtottak fel.
– Wheeler! Helló! Szükségünk lesz egy kaja szállítmányra, de mielőbb, hacsak nem szeretnétek, hogy kimenjünk a nagyvilágba – mondta Eddie, mire a mellette álló egyetértően bólintott.
– Igen, elég éhesek vagyunk – szólt bele ő is.
– Ne, ne menjetek semmiképp, csak maradjatok ott, és megyünk, amint tudunk – mondta a lány.

– Jó, jó... figyu. Hoznátok pár üveg sört? – tette fel a kérdést mire Amber mellette nagyra nyílt szemekkel bámult rá, majd meglökte a vállát.
– Tudom irtó nagy hülyeség, hogy most akarok inni, de a hideg sör megnyugtatná az idegeimet – magyarázkodott.
– Öhmm.... figyeljetek, majd vissza hívlak titeket – mondta Nancy majd kikapcsolta a készüléket.
– Ne! Nancy! Ne már! – mondta mérgesen Amber, de hiába. Már nem hallotta őket.
– Szuper. Nincs kajánk, se tévénk. Dögre unhatjuk magunkat addig, amíg ide nem érnek – nyögte Eddie hátra döntve a fejét.
– Szuper lesz – húzta el a száját a lány fáradtan.

|||

– Hahh, mellé! – nevetett Amber látva, hogy Eddienek megint sikerült mellé dobnia a romlott mogyorót. Órák óta játszották a játékot aminek az volt a lényege, hogy ki tud több mogyorót bele dobni a konzerv dobozba. A csónakházban ülve várták a felmentő sereget, akik nem igazán akartak jönni. A két fiatal az elején még valamennyire élvezte a játékot, de mivel már órák óta játszották kezdték unni az egészet.
– Mikor jönnek már? – kérdezte Eddie fáradtan, egy újabbat dobva, ami ezúttal be is talált.
– Nem tudom, de kezdek nagyon éhes lenni – döntötte Amber a homlokát a fiú vállának.
– Én meg kezdem unni ezt a játékot – morogta a göndör tovább dobálva.
– Akkor passzold, amúgy is én jönnék – tartotta a kezét mire a fiú bele szórta a maradék mogyorót a tenyerébe.

– Nem akarunk valami mást csinálni? – érdeklődött a barnahajú, ahogy a szemével követte a mogyoró útját ami ívesen repülve érkezett meg a konzerv szélére ahonnan lepattanva repült el, a fene se tudja hová.
– Mire gondolsz? – pillantott rá a szöszi.
– Nem tudom, mondjuk... mit tennél ha? – kérdezte.
– Tőlem – vont vállat a lány - Te kezded.
– Oké – bólintott Eddie – Mit tennél ha... – gondolkozott el, de rögtön elterelődött a figyelme amint a mellette ülő szöszi felkapta a fejét majd rémülten körülnézett.
– Te is hallod? – pisszegte le Amber a fiút mire ő értetlenül nézett rá.
– Mi? – nézett körül – Mit kéne hallanom? – kérdezte.
– Valaki jött – suttogta Amber leguggolva.
– Oké, maradj itt! – válaszolt majd lassan felállt és az ablakhoz sétált. A lány visszafojtott lélegzettel várta, hogy mi fog történni. Eddie lassan oda ért az ablakhoz majd kilesett rajta.
– Mit tennél ha azt mondanám, Jason és a bandája itt vannak – pillantott hátra a lányra, mire Amber ereiben megfagyott a vér.