𝓐𝓻𝓶𝓼 𝓣𝓸𝓷𝓲𝓽𝓮

Menekülőre fogva

– Otthagytuk őt, ott hagytuk Chrissyt – motyogta Amber összeszedve a gondolatait – A nagybátyád ott fogja találni a holtestét a nappalija közepén. Hívni fogja a rendőröket, keresni fognak minket – mondta az ujjait tördelve.
– Csak engem fognak keresni, senki nem tudja, hogy te is ott voltál, ne aggódj – mondta Eddie rá sem pillantva, miközben leparkolta a furgont.
– Én vagyok a legjobb barátod, ha nem is ezért mert gyanúsított vagyok. Azért még kereshetnek, hogy kikérdezzenek, mit tudok rólad illetve köztetek lévő kapcsolatról – motyogta a mellette ülőre nézve.

– Ezt később beszéljük meg, előbb keressünk egy biztonságos helyet – nyitotta ki az ajtaját majd kiszállt. Amber is így tett ám mielőtt még kiszállt volna megakadt, maga mellé nézett, de az égvilágon semmi nem volt mellette. Idegesen pillantott a hátsó ülésre azonban ott sem talált semmit.
– Baszki! – temette az arcát a kezébe, Eddie értetlenül nézett be a furgonba.
– Mi történt? – kérdezte.

– Otthagytam... otthagytam a táskámat a házadban. Megfogják találni! Rá fognak jönni, hogy én is veled voltam! – akadt ki teljesen – Le fognak csukni minket! – kerekedett el a szeme, ahogy kiugrott a kocsiból. Reszketve nézett fel a fiú barna szemeibe, amik általában nyugodtságot árasztottak, most viszont teljesen megváltozott. Ő is épp úgy félt, mint a lány. Reszkető kezeit a lány arcára tette, hogy még véletlenül se tudjon elnézni róla.
– Nem fognak lecsukni minket! Nem tudom, hogyan de megoldjuk ezt az egész szarságot. Most viszont felejts el mindent és segíts menedéket keresni számunkra – mondta idegesen. Amber bólintott majd a fiú kezét lehámozva magáról indult el a sötét erdőben. Semmilyen fény nem volt, a sötétben botorkálva próbáltak búvóhelyet keresni.

– Rick háza itt van a közelben – motyogta a szőke, ahogy megpillantotta a tó vizét.
– Igen, igazad van – biccentett Eddie habár tudta úgy sem látja. Többet nem szóltak egymáshoz, csak egymás kezét szorongatva sétáltak a tó partján reménykedve abban, hogy hamarosan megtalálják a házat. Mindkettejük fejében ugyan az a pillanat játszódott le, újra és újra. Habár Eddie azt mondta ne gondoljon rá a lány, ő sem tudta kiverni a fejéből a Chrissyvel történteket.
– Ugye mi nem fogunk így meghalni? – kérdezte Amber halkan.
Eddie grimaszolva nézett maga elé.
– Nagyon remélem, hogy nem – motyogta megszorítva a lány kezét. Amber halkan felnevetett, ami ebben az esetben inkább tűnt kétségbeesettnek, mint vidámnak.
Mindketten megtorpantak, ahogy meglátták az óriási ház sziluettjét. Majd egy megkönnyebbült sóhajt elengedve,  óvatosan az ajtó felé lépkedtek, mindketten pontosan tudták merre találják a kulcsot. Eddie kapkodva szedte elő azt majd gyorsan az ajtóhoz sietett és kinyitotta a bejárati ajtót. Bedugta a fejét majd körülnézett az üres házban.

– Tiszta a levegő – suttogta kijjebb nyitva az ajtót majd a villanyt felkapcsolva lépett be. Amber kétkedve sétált beljebb majd körül nézve szemei megakadtak a hűtőn. Sietve ment oda a kis fehér géphez, ami a hangok alapján működött. Kapkodva nyitotta ki az ajtaját majd elmosolyodott.
– Imádlak Rick! – sóhajtott kikapva két üvegsört a hűtőből. Az egyiket barátjának átadva csapta be az ajtaját majd a kanapéra feküdt. Kinyitva az üveget ivott bele a hűs italba majd Eddie felé nyújtotta a kezét.
– Add a ketamint! – parancsolta lehunyva egy pillanatra a szemeit.
– Nem hiszem, hogy ez most jó ötlet – rázta a fejét.

– Add ide! – morogta Amber idegesen. A fiú sóhajtva vette elő a dobozt, amit a zsebébe rakott mielőtt Chrissyhez ment volna. Átnyújtotta barátjának, aki sietve vette ki a kezéből a kis dobozt.
– Tényleg most akarod ezt csinálni? – kérdezte a lányt nézve, aki éppen felszívta a fehér port.
– Neked sem ártana – pillantott rá a háta mögött állóra.
– Kösz, de most valahogy nincs hozzá hangulatom – motyogta megkerülve a kanapét.
Amber kábultan nézett rá, ahogy helyet foglalt mellette majd fáradtan az ölébe dőlt. Eddie arcát figyelte miközben arra várt, hogy hasson a szer. Mosolyt erőltetve magára nézett fel barátjára.
– Minden egyes alkalommal, amikor becsukom a szemem... látom magam előtt az egészet. Muszáj felejtenem, ha csak egy kis időre is – magyarázott a szőke.

– Lehetne, hogy nem beszélünk róla? – kérdezte idegesen. Amber felvonta a szemöldökét.
– Úgy hangzol, mint az apám, amikor anya próbált vele beszélni – mondta elfordítva a fejét a fiútól majd a falat kezdte bámulni.
– Ez egy rohadt rémálom – motyogta magának amint Eddie elkezdett játszani a hajával.
– A legrosszabb az egészben, hogy ebből nem tudunk felébredni. Ez a valóság.
– Chrissy halott, és mi vagyunk az ok, amiért meghalt – fordította vissza a fejét a fiú felé. Eddie próbálta figyelmen kívül hagyni azt amit a lány mondott neki, de a szavai akaratlanul is visszhangozni kezdtek a fejében. Megrázta a fejét és próbált másra gondolni. Amber lassan felült majd nevetni kezdett.
– Bűnözők vagyunk! Megöltük Chrissy Cunninghamet! – állt el a lélegzete. Eddie megrázta a fejét majd a lány felé nyújtotta a kezét.
– Add ide a zacskót, Blondie! – sóhajtott óriásit mire a lány mosolyogva adta át neki a kis tasakot.