𝓐𝓻𝓶𝓼 𝓣𝓸𝓷𝓲𝓽𝓮

Frusztráció a köbön

– Uhh – nyögött fel Amber kinyitva a szemét, a kanapén feküdt betakarózva. A házban csend uralkodott, egy lélek nem volt rajta kívül.
– Eddie? – kérdezte megdörzsölve a szemét. Felült a kanapén majd körülnézett – Itt vagy Munson? – vonta fel a szemöldökét. Semmi válasz. Fáradtan állt fel, kirázta a hideg, ahogy meztelen lábai a hideg földet érték. Álmosan nézett körbe a nadrágja után kutatva, amit meg is talált a kanapé mögött. Gyorsan belebújtatta lábait a farmerba majd a cipőjét felhúzva indult körbe nézni a lakásban. Ingatag léptekkel sétált be a fürdőbe ahol aztán a csapot megnyitva megmosta az arcát majd bele nézve a tükörbe elfintorodott, szörnyen festett. Ujjait hajába vezette és próbálta kifésülni gubancos szőke haját.

– Tök logikus, hogy itt hagyott egyedül, még egy cetlit sem hagyott. Tipikus, Munson – forgatta a szemét kisétálva a fürdőszobából. Visszasétált a nappaliba majd a Tv-hez lépve próbálta bekapcsolni azt. A készülék sisteregve kapcsolódott be az Hawkinsi híradó élő adását mutatva.
– Mint mögöttem láthatják Powell rendőrfőnök és a Hawkinsi rendőrség most is nyomozást folytat a helyszínen – mondta a nő a kamerába, mögötte látható volt egy lakókocsi, ami egyértelműen Eddié volt. Amber feltekerte a hangerőt mire elment a kép.
– Ó baszki! – rázta a fejét ráütve egyet a szerkezetre – Ne már, mutasd már! – csapkodta a tetejét ám úgy tűnt feleslegesen. Habár azt nem tudta meg, hogy bemondták-e már a nevüket a hírekben, egy dologban biztos volt. Már biztosan keresik őket.

Idegesen csapott rá egy utolsót a televízióra majd az ajtó felé pillantott ahonnan hangok jöttek. Rémülten, fogta meg az első tárgyat, ami a keze közé került, majd várta, hogy kinyíljon az ajtó. Egyhelyben ácsorogva várt arra, hogy az ismeretlen benyisson, és amikor ez megtörtént hezitálás nélkül vágta az ajtóhoz a sörös üveget elrettentés képpen. Az üveg hangosan csattanva tört ripityára a faajtón, ami mind őt és a betörőt is megijesztette.
– Jézus Mária! – dugta be a fejét rémülten Munson mire Amber megkönnyebbülten felsóhajtott.
– Normális vagy? Meg is ölhettelek volna! – kiáltott idegesen a továbbra is megszeppent fiúra.
– Franc se gondolta volna, hogy így fogsz várni rám – védekezett besétálva a házba – Kezdek félni tőled Kinsley – motyogta ledobva a kabátját.

– Hol a fenében voltál? Csak úgy itt hagytál egyedül! – kérdezte felháborodottan a lány.
– Bocs, hogy nem ébresztettelek fel, de egész éjjel fent voltál így is maximum két órát ha aludtál – rázta a fejét.
– És mégis mit csináltál? – vonta fel a szemöldökét a pultnak támaszkodva – Azt ne mondd, hogy üzleteltél – kerekedett ki a szeme.
– Mi? Nem, nem, dehogy is! – rázta a fejét kikerekedett szemekkel. – Elvittem a kocsit egy olyan helyre ahol soha nem találják meg – válaszolt vállat vonva – Plusz! – tette fel a mutatóujját – Elhoztam pár dolgot onnan – kezdte el kiszedegetni a zsebéből a holmikat – Örülhetsz mert megtaláltam az egyik kedvenc kazettádat – mutatta fel a tárgyat amire a „Munson már megint elvitte a kazettámat ezért csinálnom kellett egy újat" szöveg volt felfirkantva.

– És a walkmanedet is elhoztad?
– Még szép! – vigyorgott rá felé dobva azt. Amber pedig boldogan kapta el a tárgyat.
– Legalább zenénk van – nézett körbe a házban – Jut eszembe, bedöglött a Tv – bökött a doboz felé. Eddie ráncolt szemöldökkel nézett rá
– Volt amikor működött? Szerintem az a vacak idősebb mint mi – fintorgott elsétálva.
– Körülbelül fél percig működött, találd ki mi volt a hírekben! – sétált utána a lány.
– Gyanítom semmi jó, ránk nézve – mondta a fürdőbe lépve. Amber az ajtófélfának támaszkodva nézte, ahogy a fiú felfogja a haját.
– Megtalálták Chrissyt, rengetegen vannak a helyszínen. Fogalmam sincs, hogy bemondták-e már a nevünket, mivel, mint az előbb említettem az a szar bedöglött – magyarázta a körmét piszkálva.
– Ne aggódj, itt biztonságban vagyunk – pillantott rá kedvesen mosolyogva mire Amber elhúzta a száját.

– Ugye tudod, hogy Jason be fog kattanni? – kérdezte közelebb lépve barátjához.
– Hé, Jason seggfej, de nem hiszem, hogy valaha is rájön, hogy merre vagyunk. Nem egy észlény – fogta meg a kezét.
– Alá becsülöd őt – rázta a fejét.
– Most mi van? Miért véded? – kérdezte értetlenül.
– Védem? Hahó! Épen próbálom elmagyarázni neked, hogy rohadt nagy szarban vagyunk, de ahogy látom, téged ez nem nagyon izgat! Tudom, hogy frusztrált vagy, de ne támadj rám! – rázta a fejét Amber elsétálva.
– Nem támadok rád, csak próbállak megnyugtatni, mindent túl gondolsz. Ne legyél ennyire – akadt meg.

– Mi? – torpant meg a lány.
– Paranoiás – fejezte be a mondatot mire Amber erőltetetten felnevetett.
– Oké – biccentett  felkapva a walkmant és a kazettát és kisétált az ajtón.
Eddie tehetetlenül felnevetett a lány kirohanása láttán, az ajtóhoz sétált majd kilesett rajta. Amber szőke tincsei lobogtak az enyhe szellőben. A lány feldúltan sétált a csónakház ajtaja felé majd amikor oda ért visszafordult a ház irányába, felvette a szemkontaktust a barátjával majd beintett neki.
– Őrült – motyogta Eddie, visszacsukva az ajtót majd sóhajtva a kanapéhoz sétált és eldőlt rajta – Teljesen elment az esze – rázta a fejét.

– Bunkó! – kiáltott fel Amber idegesen becsapva maga mögött az ajtót. Körbenézett a helyiségben majd feldúltan belerúgott a ház közepén lévő csónakba. Zsebébe süllyesztve a kezét keresgélt valamit, majd amikor megtalálta az előző napra csomagolt csokoládé maradványát boldogan húzta ki azt a zsebéből. A csokiba beleharapva forgolódott az épületben majd azt majszolva feltette a fejére a fejhallgatót majd mérgesen indította el a lejátszási listát, aminek első száma Black Sabbath – Paranoid volt.

A lány szarkasztikusan felnevetett miközben az asztalra hajította a csokoládé papírját, majd idegesen leszedte a csónakról a ponyvát és helyet foglalt a szerkezetben. Maga elé meredve üldögélt az üres házban a vizet kémlelve, fejhallgatójában teljes hangerőn szólt a zene. Amber ujjaival játszadozva üldögélt miközben fejében újra és újra lejátszódott a tegnap este történtek. Bízott benne, hogy a ketamin több ideig fog hatni, de így is volt pár óra kimaradása a tegnap estét illetően.
Reszketve húzta magán össze a bőrkabátját, ami nem segített valami sokat a hideg ellen. A lány ásítva nézett körbe majd végül minden mindegy alapon befeküdt a csónakba. Fintorogva húzta magára a ponyvát takaró híján, majd a feje alá téve a kezét lehunyta a szemét.