Kreatív írás - saját szemmel / Agymenéseim /

5. Segítség!?

Barátok, élet, béta-olvasók

- Figyelj rám két percre! – kérem a páromat, aki a saját gépén gyilkol egy zombi sereget.
- Igen? Figyelek – veszi ki a fülest és felém fordul.
- Képzeld el, hogy megint 15 éves vagy.
- Oké, megvan.
- Mit akar, mire vágyik egy 15 éves srác? De gondold át, komolyan válaszolj!
- Átgondoltam. Egy 16 éves lányra! – feleli fapofával, el sem mosolyodva.
- Ne viccelj már! – dobom meg az egyik tollammal, amit ügyesen hárít.
- Komolyan, amikor 15 voltam nekem a felsős lányok tetszettek; velük is randiztam. – vigyorog önelégülten.
- Jó elhiszem – enyhe kétellyel, hogy valóban össze is jöttek azok a randik. – De a lányokon túl, mire vágytál?
- Arra, hogy mindenki hagyjon békén. De tényleg! A szüleim ne nyaggassanak a trehányságom meg a jegyeim miatt. A tanárok a házival és a dogákkal. Ennyit akartam. Nyugit, hogy azt csinálhassak, amit csak akarok, amihez kedvem van.
- Tehát úgy akartál élni, ahogy most mellettem? – vigyorgok rá felemelt szemöldökkel, hogy tudja: erre létezi jó és rossz válasz is.
- Pontosan! – zárja rövidre és visszafordul a gépéhez.

!Szeretem, de olyan rosszul hazudik a kis mocsok!

************************

- Ettél iskolai menzán régen? - kérdezem egyik barátnőmtől.
- Igen, általánosban meg középiskolában is.
- Mi volt a menzán a legjobb élményed és mi volt a legrosszabb?
- Valamilyen mustáros csirke. Ételmérgezés lett a vége sokaknál. De ez volt a legjobb is.
- Az ételmérgezés?
- Nem, hanem az hogy utána a menza egy hétig zárva volt! - feleli nevetve.

*********************

Rájöttem, hogy a párommal van egy közös hobbink hétköznap esténként!
Mindketten: „Sorozatgyilkosok" vagyunk:
Ő zombikat öl; én meg poéngyilkos vagyok!!!