Kreatív írás - saját szemmel / Agymenéseim /

6. Játék a szavakkal!

Kedvenc írói játékos feladataim!

1) Írj néhány mondatot, amit szeretnél (+), és amit sosem szeretnél (-) előhúzni egy szerencsesütiből:

+ Mindenki boldogságra van ítélve, akár akarja akár nem; Te is! 

- Az, ami a fejedben megszületik, nem élhet a gondolataidon túl! 

+ Megtalál az, amire vágyni sem mertél! Légy nyitott! 

- Gondolj bele egy évszázadig alig él egy ember, akkor mit számít, mivel töltöd ezt a rövid időt! 

2) Adj néhány tanácsot egy épp idén érettségiző kamasznak:

Komoly válasz:
Már mindent tudsz, amit tudnod kell a vizsgához. Az elmúlt évek felkészítettek rá, hogy sikerüljön. Csak annyi a dolgod, hogy átnézd a jegyzeteidet és minden rendben lesz.

Komolytalan:
Nem te leszel az első és nem is az utolsó, aki megbukik az érettségin. A pótvizsgán meg, azt beszélik: mindenkit átengednek!

3) Írj egy levelet annak, akit szerettél, de ő nem szeretett téged: (lehet egy szerelmed, egy barát, egy családtag, az egyik háziállatod - mert a bátyámat ki nem állhatta a család macskája)

Még emlékszem a napra, amikor először sétáltunk el egymás mellett. Magas voltál, és éppen nevettél valamin, amit a barátod mondott neked. Én pedig annyira bámultam az arcod, hogy majdnem pofára estem; de szerencsére a velem szembe sétáló elkapta a karom és nem keltettem nagyobb feltűnést. De te észrevettél! Egy pillantás volt csupán és egy mosoly, összenéztünk aztán továbbsétáltál.
De én hetekig éltem a mosolyodból, mikor minden olyan üres volt és idegen. Pedig téged sem ismertelek, de a lelkem felismerte a tiéd. Sokáig kerültelek, mert nem mertem beszélni veled. De ott éltél minden kimondott és elhallgatott szavamban. Ott voltál, mikor a kutyám sétáltattam vagy a vacsora után mosogattam el.
Aztán a valóságban is megjelentél előttem, amikor a bevásárlókocsival éppen egy másik sorba próbáltam befordulni. Meglepődtem, hogy hirtelen ott állsz előttem; meg sem szólaltam. Te voltál az, aki először köszönt és én visszaköszöntem.
Hetekig találkozgattunk csak mi ketten. Te hívtál el megenni egy süteményt a közeli cukrászdába és én igent mondtam. Én elvittelek magammal a kedvenc helyeimre és beengedtelek a világomba. Te meghívtál moziba és étterembe, én veled mentem.
Megcsókoltál és különlegesnek neveztél és én ragyogtam a figyelő szemeid tükrében. Egy nap megkértél, hogy töltsük a szobádban az időt, de én hezitáltam. Én akkor megkérdeztem, hogy szeretsz-e engem; és ekkor valami megjelent a szemedben. Egy villanás volt csupán, de láttam. Az igazságot: Nem szerettél! Sohasem!

4) Írj valamit a jövőbeli énednek:

- Kedves jövőbeli Hanna! Te még élsz? Remélem, hogy a jövőben megtanulsz írni, és adsz egy jó tanácsot mindkettőnk jövőbeli énjének, mert nekem most nem jut semmi az eszembe! (Üdvözlettel: múltbeli Hanna)

- Kedves múltbeli Hanna! Bár ezt sosem fogod olvasni, mert már csak egy emlék vagy. De nagy segítség voltál te és a tanácsod mondhatom. ( jelenkori Hanna)

.... /évekkel később/ 

- Kedves olvasó! Sosem voltam normális! (Üdvözlettel: mindenkori Hanna)