Én ~ és egyik barátnőm beszélgetünk
– Nem sokat írtál újabban! – mar bele a friss, vérző sebembe.
– Nem! Nem tudom, mi van velem. Pedig úgy elterveztem!
– Hanna tervez... És Hanna aztán halogat mindent! – nevet gonoszan.
– Na, majd meglátod!
~ 1 héttel később ~
– Van valami új olvasnivaló nálad?
– Van!
– Olyan, amit te írtál?
– Az nincs...
*****
– Kéne pár ritka vagy kitalált név! Ötlet? – kérdezem, hátha világot gyújt bennem pár fura ötlettel, amiből jókat lehet csinálni.
– Kérdezz meg bárkit! Összehozni egy gyerkőcöt még a könnyebb része! De elnevezni...
[Itt negyed óra poénkodás és nevetés következett a szerelemgyerekekről]
– Nézd mit csináltam az Ai képgenerátorral! (és küld egy képet, amit kettőnk arcából mixelt!)
– Csodás! – válaszolom, minden lelkesedés nélkül!
– Ilyet is csináltam! (erre elküld egy képet arról, ami a barátom és az én arcomból lett összemixszelve és torzítva. Egy űrlényszerű szörny!) – Ő a gyereketek!
– Ez elég fullosan torz lett! – felelem szomorúan.
– Ez van! A gyerekedet akkor is szeretned kell! xd
– De téged nem! Utállak! :P
– Dehogy is! Csak úgy érzed! xd
Azért fogom és továbbküldöm a képet barátomnak, mire azonnal videohívásban felel:
– Szia! Ez... Ez... Nem is kérek vizsgálatot! Hiszen nézd csak! A szeme! A szeme az enyém! – mondja vigyorogva.
– Örülök, hogy neked tetszik! – nevetem el magam én is.
– Teljesen meghatódtam! – kezdi el a pólójával törölgetni a szemét.
Szóval ilyen humorzsákokkal vagyok körülvéve!
Legyetek jók! (vagy csöppet rosszak)
Puszi
Hanna
CZYTASZ
Kreatív írás - saját szemmel / Agymenéseim /
HumorMostanában foglakoztat, hogyan írhatnék jobban, hogyan lehetnének életszerűbbek a karaktereim. Úgyhogy elkezdtem kutatni és feladatokat gyártani magamnak. Ha mást nem is, de magamat elszórakoztatom; miközben így "hangosan gondolkodom"!
