Kreatív írás - saját szemmel / Agymenéseim /

15. Ráébredés- megbocsájtás

Ha valami mérgezi a lelkem, csak fogom és szélnek eresztem!

'Ki már hibázott!

Vége van az éjnek, kezdődik a nappal.
Nyílik a börtön ajtaja, tele tiszta lappal.

Ígéret, a remény fénye járja át a cellát.
Az élet felé int: Gyere és vedd át!

Földet ér a lába, a szavai is elállnak,
Talpától a szabadság a fejébe száll ma.

Egy biztonságos ölelés, egy biztató kezdet,
Úgy vesz fel új ruhát, még ha az utolsó ez.

A kapu előtt, kint a levegőn, szédülés fogja el,
Nem látott ily' kék eget rég, mint ma reggel.

Madarak röpködnek és állatok zajongnak,
Más ez, mint odabenn, ott őrültek vannak.

Második esélyt mutat minden jelkép,
Szívvel és lélekkel, fogadd is meg ekképp!

A hibákat magad mögött hagyva, tekints a jövőbe!
Ami volt a múlté, legyen mától elfeledve!

Hiszen arra is élet vár, ki hibázott már egyszer.
Az se törjön pálcát, ki sohasem esett így el!

Hisz gyarló a lélek, meg minden ember,
Felállni is csak az tud, ki földet ért már egyszer.

Emeld fel az állad, úgy nézz csak előre!
Akkor fogod látni, mi lesz majd belőle!

Lehet ebből minden, igazi szabadság,
Engedd az érzésnek, átjárni minden porcikád!

Csontodig hatoljon, a megfogant gondolat,
Újrakezdésnél, minden lépés kitapossa az utat.

Egyszerre csak egyet, szépen apránként,
Így lesz egyből kettő, majd száz az álmokért.

Lépéseid nyomát, új tettek is követik,
Ha meggondoltan történt, meg nem kövezik.

Csak higgy magadban és legyél az a kivétel,
Aki nem visszaeső lesz, csak egy nagyszerű ember!