Kreatív írás - saját szemmel / Agymenéseim /

1-1-2 : Ha kell egy segítő!

1998.11.21. (Péntek)

18:40

- Segélyhívó, Laura vagyok, miben segíthetek? – veszi fel a központban az operátor a telefont.

- Valaki be akar jönni a házba a hátsó ajtón, egyedül vagyok, és valaki be akar törni – hallatszik egy gyermeki, kislányos suttogó hang a vonal túlsó feléről.

- Hogy hívnak kicsim? – kérdezi Laura kedvesen.

- Anna vagyok. Kincses Anna – jön az újabb halk válasz.

- Én Laura. Nagyon figyelj rám Anna! Menj, a legtávolabbi szobába, ahol be tudod zárni az ajtót most! – adja ki az első feladatot, a protokoll szöveget összegyűrve a kezei között. Laura tudja, hogy most gyakorlatias, különleges hozzáállásra van szükség.

- Jó, megyek – mondja a kislány elcsukló hangon, majd hallatszik a vonalban a mozgása, ahogy követi a kérést. – Feljöttem az emeletre és bezártam a fürdőszoba ajtót – szólal meg a kislány újból. Eközben Laura és a mellette ülő segítő próbálta lenyomozni a hívást, sajnos sikertelenül.

- Ügyes vagy Anna – próbálja minél jobban megnyugtatni a kislányt. – Hogy hívják a szüleidet? Meg tudod mondani nekem az otthoni címeteket?

- Azt igen – kezd sírósra váltani a kislány hangja - de most nem otthon vagyok.

18:43

- Meg tudod mondani, hol vagy pontosan Anna?– kérdezi Laura nyugalmat erőltetve magára.

- Egy új házban vagyok Budapesten – csukladozik a kislány – anyuék balesete után ide hoztak egy nénihez, akit Nagy Petrának hívnak.

Budapest, Nagy Petra, valószínűleg nevelőszülő, a kislány Kincses Anna – súgja oda a mellette ülő segítőnek Laura, miközben befogja a mikrofonját.

18:44

- Nagyon jó Anna! Tudsz olvasni? Nem emlékszel az utca nevére vagy a házszámra? – kérdezi Laura.

- 9 éves vagyok, tudok olvasni! – vált makacsra kissé a kislány hangja. - Nem emlékszem a címre – sikkant egyet hirtelen a kislány, majd újra suttogóra vált – betörte az ajtót, nagyon hangos volt. Petra néni mindig azt mondja, hogy ez a külváros és nagyon csendes és nyugodt.

- Ez jó, ez nagyon jó – mondja Laura – Most már tudjuk, hogy a külvárosban keressünk.

- Petra néni átment a szomszédba, engem is hívott, de nem akartam menni. Nem szeretem azt a bácsit a szomszédban, mindig olyan fura szaga van – fecseg a kislány félelmében suttogva a telefonban.

18:45

- Nem emlékszel esetleg a szomszéd bácsi kapuján lévő házszámra? – próbálkozik be Laura. Ha negatív emléke van a szomszédból, talán jobban megmaradt neki valami. Ilyen ez emberi elme a kellemetlen dolgokra tisztábban emlékszünk.

- 13 – mondja a kislány – Petra néni szerint nem túl szerencsés.

- Anna, nem láttál a 13-as alatt vagy felett utcanevet? – próbálkozik újra Laura.

- 13-as és – nagy sóhaj a vonalban –, szerintem jön fel a lépcsőn – pánikol a kislány. – 13-as és Ezüstfenyő – adja meg hirtelen a kislány az utca nevét.

Ezután a központban felgyorsulnak az események, hiszen már tudják, hová küldjék a rendőrséget és a biztonság kedvéért egy mentőautót is.