Kreatív írás - saját szemmel / Agymenéseim /

18. Tőled hevesebben dobog....

Reggel, Te keltettél és édes volt a mosolyod.
Jól esett a gesztus, de kérdéses volt a dolog:
Zárt ajtón- riasztón, sikerült bejutnod?
Tán átjöttél, szublimáltál keresztül a falon?

Forró bögre kávé, gőzölgött kezedben,
Én átvettem, azután torkosan benyeltem.
Nevetve közölted: A tesód engedett be!
Gondolta láthatnál kócosan: Ilyen reggelente!

Miután kifogyott a nedű, elmúlt a csodálkozás,
Néztem az arcod, amit így nem láthat senki más.
Másra így nem ragyognak, azok a szemek,
Amiket igazán mélyen, csakis én ismerek.

Úgy mosolyogtál, figyeltél komiszan rám,
Attól elolvad minden, születhet egy új óceán.
Én sem tudtam sokáig morcosan maradni,
Este találkozunk: Jöhet egy igazi randi!

Elmondtad, hogy szeretsz, mégis el kell menned,
Bár maradnál, kedvünkért a világ csak nem áll meg!
Dolgos-szorgos lesz ez a nap is, de jól kezdődik minden:
Itt voltál, és reményteli csókkal töltötted meg a kicsi szívem!

~Szeretlek~