Kreatív írás - saját szemmel / Agymenéseim /

35. Ó, egek! (csak emésztgetek)

(━┳━ _ ━┳━)

"Minden javunkra szolgál!"


De néha akkor is csak fárasztónak és nehéznek éljük meg a szituációkat!
Ha volna két életem... Akkor sem érteném a támadókat a folyamatosan hergelőket és azokat, akik tényleg csak egy oldalról állítják be a dolgokat!
Vajon nézik a teljes képet? A szándékot? Az egyszerű valóságot, hogy egy-két dologból vagy bármiből is, nem lehet megismerni, megítélni egy egész embert!

Sok lesz a gondolat! Igazi agymenés! Ha kérdés merül fel, megpróbálom a lehető legjobban megfogalmazni, hogy mi miről szól!
Csak az érzelmi túlfűtöttségekben az ember, pont az érzésekről képtelen írni!
De megpróbálok jobban fogalmazni! Érthetőbben!

Mert például nem arról szól a fáma, kinek van egy vitában igaza. (Bár nehéz olyannal beszélgetni, aki nem ismeri két vagy több fogalom között a különbséget, én meg nem tudom, hogy most viccel vagy ennyire vakon van? )
 Hanem arról, hogy lássuk az egész képet. A teljesség igénye nélkül készült ez a bejegyzés is, de attól még próbálkozom értelmezni a dolgokat.
Mantrázni magamban, hogy nem lehetek én is csőlátású soha sehol!

De nem is lehetnék az, hiszen folyamatosan körbe vagyok véve, különböző korú, stílusú, beállítottságú emberekkel! Akikkel folyamatosan tanulunk egymástól!

Ha már komoly témák
Legyenek a tragédiák,
Feldolgozások
és
Terápiák!

Az biztos, hogy rengeteg tapasztalatból tudok meríteni. (Érnek minket sérelmek! Újra és újra, hiszen mindünket értek indokolatlanul, esetleg olyan által beszólogatások, máskor a folyosón lökdösések ezektől az egyénektől, akik nem kedvelnek minket és csak keresik a lehetőséget!)

És a frissen ért sebeim is, arra lesznek hasznosak, hogy még jobban kitágítsam a határokat és foglalkozzam a karaktereim érzéseivel. (De ezek mellett a sajátjaimat sem hanyagoljam el túlságosan. Mert például, amikok valaki le akar húzni, és a saját teljesen szűklűtókörű nézetével traktálni, az a türelmetlenségemet hozza elő.)

Mert egy dolog megélni egy szituációt, ahol összefogva rátámadnak az emberre és akár verbálisan akár tettleg ér atrocitás. - / Ez nem lehet az én életem  9. fejezet! Ha a lelkembe taposnak/
De kell, hogy ezeknek utána kellő helyen, jó úton feldolgozást biztosítsunk.

Nem lehet, hogy mások keserű hangvétele, támadó magatartása méregként szivárogjon belénk!
Fontos, még ha meg is marnak, ne hagyjuk, hogy a méreg bennünk szétterjedjen.

Az igazi tragédia az lenne, ha nem a fejlődésnek élnénk, és nem reménykednénk a változás gyógyító erejében!

Attól még a legrosszabb az, hogy miközben mondjuk: ízléstelennek, nem okosanak, stb.-nek neveznek valakit és ártónak, káros hatásónak írnak le valakit. Az a személy érzi magát a legnagyobb gonosznak, a legutálatosbb lények magát a világon!!! Mert nem lehet elmenni, könnyen ezek mellett.

Vajon mit lehet tenni az érzéssel, hogy el akarok onnan, abból a közegből jönni?
Eljönni?
- Talán túl elragadtatott feladás?
- Feladás egyáltalán, vagy valami más?
Másfelé nyitni és új utakat keresni vajon rossz dolog? Persze azok szemében... Talán.

Minden emberben lakozik egy lélek, ami csak keresi kutatja, hogyan boldogulhat ezen a világon!

"Síró pityogó, óvodába nem való!" - mondják a dedóban!
Személy szerint nem akarok szégyenkezni a könnyeimért, mert ez nem is óvoda!

Valamilyen terápia /Ez nem lehet'/
Komolyan elgondolkoztam azon, hogy ha ma írnám például Ádi első találkozását a pszichológusával.
Hogyan nézne ki az a jelenet?
Márpedig egészen másképp!
Sokkal kevesebbet beszélne. Valószínűleg testbeszéd lenne árulkodó. Néhány fejfordítás, bólintás, meg a szokásos vállvonogatás.


Az írásban keresem azokat a már tapasztalt személyeket, akik utat mutathatnak vagy rávilágíthatnak új nézőpontokra!
Ugyanúgy az új emberek lelkesedését is szívesen fogadom, hiszen minél régebb óta csinálja az ember a dolgokat, annál távolibb az érzés, hogy milyen jó volt belevágni az elején a nagy kalandba!
Hiszen a tanulás a legfontosabb, hogy célt érhessünk el!
A rálátás nagyon fontos!
Például, jó ha tudunk alapszituációkat, mikor ott "ülünk az aztalnál" és beszélegetünk!
Hogy tisztán lássunk tudnunk kell, hogy az is lehet, aki neki állt vitázni velünk, saját elmondása alapján: nem kedveli a személyünket. 
Azzal az egyénnel nem tudom, hogy lehet zöld ágra vergődni?
Mert, ha már eldöntötte, hogy ő nem kedvel valakit, akkor biztos nem fogja érdekelni egyetlen szava sem a másiknak. És akkor felesleges futkosni a köröket?

"Minden javunkra szolgál!"

Elbizonytalanodunk sokszor?
- Igen!

De talán pont egy biztos az életben, hogy bizonytalan és mindig változik!
Személy szerint csak az írással akarok szabadidőmben foglalkozni már!