Mostanában foglakoztat, hogyan írhatnék jobban, hogyan lehetnének életszerűbbek a karaktereim. Úgyhogy elkezdtem kutatni és feladatokat gyártani magamnak.
Ha mást nem is, de magamat elszórakoztatom; miközben így "hangosan gondolkodom"!
A kreatív írás egyik nehézsége! (számomra legalább is)
Hogyan jelenítsük meg karaktereinket, hogy minél jobban átadjuk jellemvonásaikat, kinézetüket?
Mindezt nem felsorolás formájában (xy-nak barna haja, zöld szeme és krumpli orra van), hanem úgy hogy egy-egy jelenetben a cselekvés közben apránként szőjük bele a történetbe. Ha elég ügyesek vagyunk végül így is megalkothatjuk a szereplőinket teljesen, hogy mire a történet végére érnek egy-egy szereplőt maguk elé tudnak képzelni tetőtől talpig.
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
Rengeteg cikket, tanulmányt olvastam a témában és ezeknek az összegzéseként találtam ki magamnak a következő feladatot, amit úgy egy hete gyakorlok.
A lényeg: - mindenki néz filmeket, sorozatokat!
- mindenkinek van olyan kedvence, amit már többször is látott, és már maga elé tudja képzelni a szereplőket, még a szövegre is emlékszik, így akár a párbeszéd írását is tudja gyakorolni.
Ezek után két egyszerű feladat van, amit én gyakorlok. Még csak egy hete kezdtem el, de nekem megtetszett és úgy érzem segít is, hogy fejlődjek.
1 – Egy kedvenc karakter, színész részletes leírása fix helyzetben. Amikor éppen ül egy asztalnál, amikor áll egy ház előtt. Magam elé képzelem és szépen részletesen leírom, hogy néz ki éppen ő és a környezete.
2 – A kedvenc karakter leírása egy jelenet közben. Miközben éppen csinál valamit, emlékezz vissza mit mondott, hogyan tartotta közben a kezét, hogyan ráncolódott a szeme körül a bőr, amikor nevetett. A párbeszédeket is leírom ilyenkor, ha éppen valakivel beszél a színész, akit elképzelek.
Mindkét feladatnál az a fontos, hogy ezt csak képzeletben idézd meg. Ne nézz egy képet és úgy írd le, ne indítsd el a filmet. Mindent a képzeletedből szedj elő, akár át is írhatod a jelenetet, ha nem emlékszel rá pontosan. A lényeg az, hogy ez egy teljesen csak a saját elmédet használó vizuális gyakorlat. Hiszen amikor a te írásodat olvassák mások, ők is csak a saját képzeletüket használják, azzal teremtik meg a személyt, akit te leírsz. Nem mindenkinek ugyan olyannak jelenik meg egy férfi: aki az utcán sétál és a szél egy falevelet biggyeszt a barna hajába, amit megérezve mérgesen lesöpör. Még a szemöldökét is dühösen összevonja zöld pettyekkel tarkított barna szemei felett.
Én a Doktor House sorozatot választottam hozzá, természetesen a két főszereplőt dr. House-t és dr. Wilson-t. Nekik nagyon sok jelenetük volt külön-külön és együtt is, így az ő karaktereikkel sok leírást tudtam írni. Ráadásul iszonyú sok humor van a sorozatban, amit én nagyon szeretek, szóval velük gyakorolni szórakoztató az írást.
A lényege ennek a két feladatnak nem maga a kreativitás, hiszen már kész alakokat írsz le. Hanem az, hogy egy jó gyakorlat arra, hogyan öntsd szavakba azt, ami a fejedben van. Minél olvashatóbban, minél élvezhetőbben egy mozgásban lévő jelenet közben. Szóval, mint ahogy említettem az elején, próbálom magam leszoktatni arról, hogy csak felsoroljam egy személy külső és belső tulajdonságait. Azzal, hogy a gyakorlásnál már kész személyeket, és kész jeleneteket írok le, csak a módszert gyakorlom és nem töltöm az időt azzal, hogy új szereplőket találok ki. Egyébként a saját történetnél nagyon sok időt eljátszok azzal, hogy kitalálom a szereplők kinézetét, jellemvonásaikat. Karakter kérdőíveket töltök ki nekik, lerajzolom őket magamnak stb.
Azt szeretném a saját írásaimnál elérni, hogy olyan legyen, mint a chips, amit szeretek. Ha egyszer elkezdem, nem tudok leállni vele.
