• 1. Feladat •

249 18 24
                                    


Feladat: Válassz képet a három közül, és írj hozzá egy rövid történetet, vagy leírást.
Mi történhetett előtte? Kik a szereplők? Nézd meg jól a képeket, és alkoss valami nagyszerűen egyedit!
írásra fel!

1,

2,

Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.

2,

3,

Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.

3,

Ne olvasd el az enyémet, ha még nincs szilárd elképzelésed!Én az első képet választottam

Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.


Ne olvasd el az enyémet, ha még nincs szilárd elképzelésed!
Én az első képet választottam

Megigazítottam a fülbevalómat és a ruhámat. Idegesen pillantottam az órára.
Már rég meg kellett vona érkeznie a sofőrömnek.
Egy koncertre voltam hivatalos, és nem késhettem el.
A saját koncertemről?! Azt már nem! A zongorámon rendezett sorokban álltak a kottáim, de mindegyiket kívűlről tudtam, ezért nem volt szükség gyakorlásra.
Hátrébb tipegtem földig érő feket bársony ruhámban, hogy megnézhessem magam a szobám egyetlen tükrében.
Elégedetten sóhajtottam. Kifogástalan. Majd tekintetem a törött részre tévedt.
Miatta a fél jobb felemet nem láttam. Utálatos törött tükrök.
A hold besütött a nyitott erkélyről. Az egész szobát körbeölelte hideg, titokzatos fényével.
A fehér függönyt meg-meglengette a hűvös szellő.
A csilláron már égtek a gyertyák, de hiányoltam még egy kis fényességet. Előkotortam a fiókból egy gyertyát, és a tükör elé állítottam.
Meggyújtottam, miközben újra és újra az órára néztem.
Idegességemet rögtön elsöpörte a megdöbbenés. Lefagyva, meredten néztem a tükörre. Egy hang se jött ki a torkomon. Lassan közelebb hajoltam, hogy tényleg jól látom e. Ugyanis a tükörben nem volt senki. Nem látszódtam. Ijedten grimaszoltam és hadonásztam a kezemmel, de semmi sem történt. Egyszerűen eltűntem. Levegőért kapkodtam, és hátrébb araszoltam. Egy óriási széllökés kivágta a balkon üvegajtaját. A szél felkapta a kottáimat, és tornádóként söpört végig a szobán. A függöny leszakadt, és a tükörre borult, a gyertyák reménytelenül, kétségbeesetten pislákoltak, majd teljesen kihunytak. Dermedten néztem körül. A fejemet a tükör felé kaptam. Már látszódtam. Megkönnyebbülten sóhajtottam. Biztos voltam benne, hogy csak képzeltem az egészet. Közelebb mentem a tükörhöz. Megáltam előtte, és megérintettem az arcomat. De a tükörképem megváltozott. Ugyanúgy nézett ki, mint én csak ragyógó kék bőre volt, két copfja, és hideg, üres tekintetéel engem nézett. Felsikoltottam. Velem egy időben a tükörkép elnevette magát, előrehajolt, majd kidugta a fejét a tükörből. El akartam rohanni, de megragadta a vállam. Komolyan rám nézett, és az erkély felé bökött ujjával. Rémülten néztem rá. A tükörkép elhalványodott, majd teljesen eltünt. Bénultam áltam a tükör előtt, és bizalmatlanul méregettem magamat. A szemem kéken felragyogott. Vállaim elernyedtek. A rémületem egy csapásra eltűnt. Teljesen megnyugodtam. A kék jelenés a tükör mellett állt. Arcán halvány mosoly. Hosszú ujjával újra a balkon felé mutatott. Nagy, kék szemével szomorúan nézett rám. Kábán odafordítottam a fejem.
A lélegzetem elállt. Lerogytam a székre, és továbbra is meredten néztem a mutatott irányba.
El sem hittem.
Ott volt.
Ott állt az erkélyen.
Szakadozva vettem levegőt. Éreztem a tekintetét. Éreztem az illatát. Láttam őt.
Pislogtam egyet, mire a kék fény kialudt a szememben. Testemet újra rettegés járta át. Olyan lendülettel fordultam hátra, hogy leestem a székről. De senki sem ált mögöttem. A balkon felé fordultam. De ott sem állt senki. A szívem a torkomban dobogott. A gyertyák hirtelen újra felfénylettek. Kivéve a tükör előtti gyertyát. Az ugyanolyan szürke és élettelen maradt.
Zihálva felpattantam, felkaptam a gyertyát, ketté törtem, darabjait pedig a falhoz vágtam. Levegőért kapkodva, a sírás határán álltam a szobám közepén.
- Mrs. Kyra?
Az ajóban a sofőr állt.Kissé megilletődve, értetlenül nézett rám.
- Elnézést a késésért. Indulhatunk?
Megigazítottam a hajamat, és mélyet sóhajtottam. Nem néztem bele a tükörbe.
- Természetesen. De legközelebb jobban siessen! - intettem le hanyagul. A férfi zavartan bólintott, majd előre engedett.
Vállam felett még vetettem egy pillantást az erkélyre. Hamar elkergettem a feltörő emlékképeket az elmúlt tíz percről. Igyekeztem csillapítani kezem remegését, és lélekben felkészülni a koncertemre.
Tökéletesnek kell lennem. Mindenkit el kell ragadtatnom.
Neki is biztos tetszene...

Írjunk együttWhere stories live. Discover now