Írjunk együtt

6. Feladat megoldásom.

Sziasztok írópalánták!
Nekem mindegyik nagyon tetszett, szóval mindháromra csináltam egy sztorit.
Mind a három egyszerre kicsit hosszúnak tűnhet, de örülnék ha elolvasnátok legalább egyet. Úgy érzem, ezek most tényleg jól sikerültek.
Építő kritikát, véleményt nagyon szívesen fogadok.
Tisztelj meg a visszajelzéseddel, köszönöm.

1. Egy festmény egy titokkal.

– Fantasztikus lett George! - visította Winnie, és lustán a nyakamba karolt, miközben a falhoz állított festményemet nézte. Átkaroltam a derekát és kortyoltam egyet az italomból. Borzasztóan ideges voltam a bemutató miatt. Meglazítottam az inggalléromat, és próbáltam nem túlaggódni az egészet.
– El kéne adnod Wilson - szólt Edward, belekortyolva aranyszínű italába.
A férfi mindenben csak az üzletet látta. Winnie egyszer megjegyezte, hogy biztos azért ilyen mogorva mert folyamatosan dolgozik. Edward azóta nem is beszélt vele.

Kritikus tekintettel néztem a festményemet.
– Tényleg  jól sikerült - dünnyögtem. A képen lévő nő szinte levált a vászonról, tekintete kedvesen bámult a semmibe. Az ajtó megnyikordult, és Elizabeth Perry, a portrém modelle lépett be rajta. Piros szája kis mosolyra görbült, csipkés ruháját ujjai közé csippentve tipegett be a terembe. Edward megvillantotta tökéletes mosolyát, amit általában csak akkor lehetett látni, ha Elizabeth a közelében volt.

- Kisasszony! - köszöntötte szét tárt karral, túl heves lelkesedéssel - Épp magát csodáljuk, gyönyörű a festményen - behódoló hangnemétől Winnie elfintorodott.
- Talpnyaló - jegyezte meg, de olyan halkan, hogy csak én haljam. Elizabeth Edward mellé lépett. – Én csak ültem és mosolyogtam - felelte – A festő érdeme az egész! - pillantott felém.

Edward arcáról leolvadt a mosoly, és lehúzta a maradék whiskey-ét. Nagyon féltékeny típus volt, még akkor is, ha nem volt rá oka.
- Aki ilyen meseszép, könnyű lefesteni - bájologtam. Természetesen ezek is csak üres szavak voltak. Elizabeth kedves, jószándékú nő volt, de a világ végére tudott kergetni a hirtelen kirobbanó hisztériájával.

- Hogy alakul kint a parti? - kérdezte Winnie a nőtől. Elizabeth a lány felé fordította a fejét.
- Igazán remekül - nyelve kissé lassan mozgott, és elakadt. Biztosra vettük, hogy nem az első pohárral ivott Mr. James híres meggyborából.
– Kérsz valamit? - kérdezte Edward a nő üres kristálypoharára mutatva.

– Köszönöm! - Elizabeth félresöpört egy szőke fürtöt a szeme elől ami kibomlott tökéletes kontyából.
– Jim Beam, jéggel! Ott van a szekrényben.
Winnie és én diszkréten összenéztünk.
- Ez a nő aztán tud inni - tátogta.
- Szerintem én kimegyek, és körülnézek a partin - mondtam hirtelen. – Velem tart Miss Lawson? - pillantottam Winnie-re.
- Természetesen kedvesem - pislogott Winnie megjátszott lelkesedéssel. Belém karolt, és az ajtó felé vettük az irányt.

– Behoznátok a retikülöm? - kiáltott utánunk Elizabeth. – Szerintem kint hagytam a folyosón. Edward helyettünk is válaszolt.
- Hagyjátok csak, majd én érte megyek. Elizabeth az italos pultra támaszkodott.
Arca kipirult az italtól, és mosolygott.
Winnie és én kimentünk a kertbe, Edward pedig elvált tőlünk a folyosónál.

Megszorongattam Winnie fehér ujjait.
– Menjünk? - kérdeztem.
Winnie tétován bólintott. – Előbb vegyünk a csokoládétortából, majd a megnyitóra visszanézünk. - villantott felém egy mosolyt.
A partin nagyon sokan megjelentek, alig tudtunk utat törni az asztalok felé. A torta szinte érintetlenül állt az asztalon. A vendégek nagyobbik része az italoknak esett neki.

Felkaptam a fejem, és megfordultam a tengelyem körül. Biztos voltam benne, hogy üveget hallottam a földre zuhanni. Úgy látszott, csak én figyeltem fel a zajra.
Winnie-re sandítottam, de ő elmélyülten próbált kivágni egy szeletke tortát a tányérjára. - Te nem hallottad?
- Mégis mit?
A vendégek duruzsolását egy kiáltás szelte ketté. A partin rögtön néma csönd lett.
Winnie és én azonnal rohantunk vissza a szalonba. A tortás tányér a földre esett, a desszert szomorúan folyt szét a füvön.
Edward kiáltott. Felismertem.