Királyi esküvő

Első

Vladimir pov.
Fáradtan értem haza az iskolából, de nem ülhettem le pihenni. Nem! Vacsorát kellett főznöm anyámnak és az öcsémnek, mert nekik nem jó a tegnapi maradék! Nem, nekik friss étel kell, minden áldott nap! Kisütöttem a rántott csirkét és feltörtem krumplit a körethez. Már épp tálaltam, mikor bejött a nagymamám. Alig állt a lábán szegény.
— Vladimir, dragám! Ne segítsek, kincsem? — kerdezte a kedves, aggódó hangján. Annyira szeretem őt.
– Köszönöm, nagyi, de már kész vagyok. Inkább ülj le, ne erőltesd a lábadat. — húztam ki neki egy széket, amit el is fogadott.
— Szóval, este megint segítsek? — kacsintott és tudtam, hogy ezzel mire celoz. Hogy segítsen e kimászni az ablakán este, hogy találkozhassak a vőlegényemmel.

Biztos sok kérdésetek van, de had magyarázzák el pár dolgot. A nevem Vladimir Blue és igen, egy férfi a vőlegényem. Igor és én már egy éve járunk titokban. Azért nem fedtük fel mert az anyám egy önző hárpia, akit nem érdekel más csak a kedvenc fia, az öcsém, John. A szüleim elváltak, elég csúnyán és emiatt anyánk nyíltan utál engem, mert apára hasonlítok. A nagymamám viszont egy nagyon kedves nő. A második férje halála után költözött ide hozzánk. Szegény, csak fél évig voltak házasok és csak azért lakhat itt, mert anya kapja meg a nyugdíj pénzét. Abból minden centet a kedvenc fiára költ, én pedig élek itt mint a ház hamupipőkéje.
— Ugh...Megint csirke? — jelent meg az ajtóban az öcsém.
— Te kérted reggel, hogy ezt süssem ki. — mondtam felé fordulva. A szokásos dizájner cuccaiban ácsorgott ott.
— Anya! — kiabálta. Na tessék, árulkodik valamiért, amit el se követtem és, mint egy pálcasuhintásra, anyám meg is jelent. Megforgattam a szememet. Már megint kezdődik.
— Mi a baj, kicsikém? — kérdezte nyájas hangon és megsimogatta az arcát.
– Vladimir megint bunkó! - mutatott rám, de annyira fáradt voltam, hogy most inkább nem csináltam jelenetet. Csak hagyjanak ma békén. Már úgy mennék Igorhoz.
— Mit mondtál az öcsédnek? — kérdezte anya mérgesen, és felém fordult.
– Csak azt, hogy ő kérte, a rántott csirkét csináljam vacsorára!
— Anyu, ez nem igaz! Én egyértelműen spagettit kértem! Vladimir sosem figyel rám és rám fog mindent! — mondta nyafogosan. Esküszöm, mint egy tinilány. Anya azonnal átölelte és a hátát simogatta, majd újra felém fordult.
– Most azonnal megcsinálod, amit az öcséd kért vagy egy hét szobafogságot kapsz! — mondta, mire leesett az állam. Komolyan azt várja tőlem este fél nyolckor, hogy most álljak neki spagettit főzni? Nagymama láthatólag eddig bírta.
— Helen! Két órája itt áll és főz nektek egy szó nélkül! Ne kényztesd ennyire Johnt! — mondta mérgesen. Anya azonban csak raüvöltött:
— Te csak fogd be! Csak a nyugdíj pénzed az oka annak, hogy itt maradhatsz! — majd megint Johnhoz fordult. — Kicsim, mi lenne ha rendelnénk egy pizzát és megnéznénk a kedvenc filmedet? — kérdezte gügyögve, mintha John még mindig kisbaba lenne. Csak álltam és néztem, ahogy elmennek majd nagyihoz fordultam.
— Éhes vagy? — kérdeztem megsimogatva az arcát.
— Persze, drágám. Gyere, együnk aztán mosakodj meg és vegyél egy csinos inget. — suttogta kuncogva. Én is elmosolyodtam. Imádom őt!

Vacsora után rendbe szedtem magam és meg vártam amíg anya lefekszik. Beosontam nagyi szobájába és az ablakán át kimásztam a tűzlétrára.
— Add át a lovagodnak, hogy csókoltatom. — suttogta nagymama az ablakból.
— Átadom. Majd jövök. — mondtam mosolyogva és már másztam is lefelé. Az aljára érve pedig rohantam is a legközelebbi parkba.