Királyi esküvő

Negyedik

Vladimir pov.
A limuzin csendesen robogott végig a városon. Igor végig a kezemet szorongatta és mosolygott.
— Min mosolyogsz ennyire? — kérdeztem kíváncsian.
— Anyád arca. Óriási volt. — nevette el magát, mire nagymama is felnevetett.
— Hát igen, ez a kis meglepetés jobban sikerült mint gondoltam. — nevetett, nekem is mosolyra húzódott a szám.
– Úgy tudom ti házasodni akartok. Hol a jeggyűrű? — kérdezte az új nagyapám. Igor erre szégyenkezve lehajtotta a fejét. Én válaszoltam helyette, miközben a kezét cirógattam.
– Azt terveztük, hogy megszökünk Párizsba és ott házasodunk össze. Igor és én dolgoztunk és spóroltunk, hogy legyen pénzünk a jegyekre, plusz egy kis életre, amíg elhelyezkedünk ott. A spórolas miatt...
– Nem vettem neki gyűrűt. Egy pezsgőskupak drótját húztam az ujjára mikor megkértem. – mondta lesütött szemmel. Elmosolyodtam mikor fellebegett a szemem előtt az emlék. Életem legszebb estéje volt. A pezsgő nem volt a miénk, de pont az asztalunkhoz esett a dugó drótja. Felé fordulva egy arcra puszival oszlattam el a kétes gondolatait.
– Nos, fiatalember, úgy tűnik megvan az első közös programom önnel. – mondta Philips mosolyogva.
— Igazán? Micsoda? — kérdezte Igor felvont szemöldökkel.
— Természetesen rendes jeggyűrűt csináltatunk. — mondta határozottan. Ekkor a kocsi megállt és kiszálltunk. Egy hatalmas privát jet parkolt mellettünk. A pilóta és két utaskisérő vártak minket. Mindenki felszállt és a gép már el is indult.
– De izgalmas! Milyen hely Tanuvatu? — kérdezte Igor izgatottan. Kuncogva hozzá  bújtam. Én is izgatott voltam, csak az ámulattól még nem jutottam szóhoz.
– Egy trópusi sziget a Csendes—óceanon. A növényvilága csodálatos és az állatok is meseszépek. Több természetvédelmi park, és strand is van. A turizmus jó bevétel, de a legnagyobb hasznunk a bányáinkból ered.
– Bányák? — kérdeztem meglepetten pislogva.
– Színes gyémánt bányák. Főleg kékgyémánt. — mesélte Philip, mire leesett az állunk. A kékgyémánt a világ legértékesebb ékköve. Csak egy karát majdnem 300.000 dollárt ér.
– Te jó ég! — motyogtam elképedve.
– Ha már ereszkedünk lefelé az ablakból látszódni fog a palota és a város is. Az emberek már hetek óta értesültek az érkezésedről. Várnak téged. — mosolygott rám Philip. Várnak rám? Egy csomó ember rám vár? Igor a hátamat simogatta és rám mosolygott.
— Izgulsz?
— Mellettem leszel? – kérdeztem komolyan.
— Végig. — felelte komolyan, amitől megnyugodtam.
— Akkor már kevésbé. – mondtam elmosolyodva, és váltottunk egy puszit, aztán összebújtunk.

Igor pov.
Azt hiszem elszundítottunk, mert hamarosan arra nyitottuk ki a szemünket, hogy nagyi ébresztget minket.
– Srácok! Megjöttünk! Nézzetek ki az ablakon! – mutatott ki. A kedvesem és én izgatottan néztünk ki a kis kerek résen. Egy trópusi sziget tárult elénk, rajta egy kisebb várossal és a város felett egy nagy hegyen hatalmas virágzó, mesebeli kastély. Akár egy tündérmesében, úgy csillogott.
— Hát itt van. A mi Tanuvatunk. — mondta Vladimir suttogva.

Miután a gép leszállt megindultunk lefelé, de azonnal riporterek százai fogadtak minket.
— Vladimir herceg! Kérem!
— Kérem, herceg! Válaszolna pár kérdésre?
— Mikor fog trónra lépni?
— Az a fekete hajú úr tényleg a vőlegénye?
— Együtt terveznek uralkodni? — hallatszott a kérdések áradata. Philip és nagyi utánunk jöttek. Egyenruhás rendőrök kísértek minket egy limuzinig, amin kis zászlók ékeskedtek. Beszálltunk és el is indultunk.
— Lesz egy hivatalos interjú ma este. Ott leszünk mi is és segítünk. — mondta Philip. Mi azonban nem nagyon figyeltünk rá. Mintha egyszerre járnánk Hawaiin és Olaszorszagban. Mindenhol macskaköves utak és színes házak. Alig húsz percig mentünk mikor kihajtottunk a városból és a tenger látványa tárult elénk. Felfelé haladtunk a hegyen és hamarosan behajtottunk egy hatalmas kapunk. Ekkor végre közelről láthattuk a hatalmas fehér kastélyt. A szökőkutakról szobrok néztek le ránk és a limuzin egy nagy lépcső előtt állt meg.
— Bejelentem őkirályi felségét, III. Philip Leopold Renaldyt és felesegét, I. Marian Ross Renaldyt, Tanuvatu kiralyát és királynőjét! — kiáltotta egy katonai ruhába öltözött férfi. Nagyi és Philip kiszálltak.
— Bejelentem, őkirályi felségét, Vladimir Ross koronaherceget és vőlegényét! — Ennyi? Nekem nem is mondják be a nevem? Vladimir megfogta a kezem és mi is kiszálltunk. Kellemes meleg volt és a nap ragyogóan sütött, mégis a hajamba kapott a szél.
— Üdvözlünk titeket, itthon! — tárta szét a karját Philip üdvözlésképpen.