Királyi esküvő

Nyolcadik

Vladimir pov.
– Mondd el, hova megyünk! – könyörögtem. Már tíz perce mentünk felfelé a lépcsőn, és elég unalmas volt.
— Majd meglátod. — mondta és tovább húzott.
— Jaj, ne már! — nyafogtam. De nem hatotta meg. Sajnos. A mai nap elég fárasztó volt, csak egy újabb kényeztető zuhanyra vágytam a pasimmal. De Igor azt kérte, hogy menjek vele. Végül nagy nehezen felértünk és ott egy ajtón át kiléptünk, még a lélegzetem is elakadt egy pillanatra. Hiszen a toronyban voltunk, innen le látni a tengerre és a városra.
– Hűha, ez gyönyörű. – mondtam ámulva.
– Most, hogy te is benne vagy a képben, az. — mondta mosolyogva, mire felforrósodott az arcom. Még mindig tudja, hogyan kell bókolni. Hozzá bújtam a mellkasához és átkaroltam a derekát.
— Alig várom, hogy férjem legyél. — suttogtam.
– Ha a férjem leszel, minden nap kényeztetni akarlak és szeretni. — suttogta. Ekkor azonban hirtelen egy nagy pukkanás hallatszott és amikor megfordultam tüzijáték színezte be az eget. Szivárványban pompázott minden.
– Hűha, oda nézz! – mutattam az égre és az erkély széléhez. Meseszép volt, de egy köhintés miatt visszafordultam a kedvesemhez. A számra tettem a kezem. Igor térdre ereszkedve állt előttem és egy kis dobozt tartott fel.
– Gondoltam most megadom a modját. Szóval...Vladimir Blue... Hozzám jössz? — kérdezte mosolyogva, mire nevetve átöleltem és megcsókoltam őt. Ez olyan romantikus.
— Hát persze, én romeóm. Nem számít hányszor kérsz meg, én mindig igent mondok. — mondtam és újra megcsókoltam. Ezúttal nem hagytam, hogy elváljon tőlem. Eldőltünk a márványpadlón és ráültem a csipőjére.
— Bébike...Figyelj, max egy percig bírom úgyhogy inkább fussunk le az ágyba, mert a márvány nem túl kényelmes. — lihegte vágyakozó pillantást küldve felém. Ilyen gyorsan még sosem jutottunk le a szobába és téptük le magunkról a ruhákat. Mikor mind a ketten izzadtan hátra estünk a párnák közé csak igyekeztünk a légzésre figyelni.
— Ez....Valami...Fergeteges volt! — mondtam nevetve.
– Azért még mindig nem pipálja le az iskolaszertárban hozott teljesitményemet. — mondta kuncogva, mire felnevettem és a mellkasára hajtottam a fejem. Még az izzadt teste is isteni illatú. Mm, és csak az enyém.
— Az már biztos! – mondta és átkarolta a vállamat. — Óh! Majdnem elfelejtettem! – mondta és felvette a kis dobozt, amit feltartott, majd kinyitotta. Ennél szebb gyűrűt soha életemben nem láttam.
– Ezt...Ezt honnan szerezted? – kérdeztem meglepetten pislogva.
— Philip segített. Ez itt a Tanuvatui hercegnő. Most már a hozzá méltó ujjon. — mondta és a kék kő az ujjamra került. Egy percig csodáltam a kis ékszert majd a vőlegényem ajkára csókoltam.
— Szeretlek. — mondtam.
— Én is téged. Nagyon szeretlek. Én is tudom, hogy sokminden megváltozott, de hidd el, hogy nagyon büszke vagyok rád. Nagy felelősséget vettél a válladra. — a vállamat cirógatta és jobban magához húzott. Jólesett, hogy ezeket mondja.
— A végén még most azonnal vegasba repülök veled és azonnal hozzád megyek. — mosolyogtam.
– Nem lenne ellenemre a dolog. De előbb mit szólsz egy jó habos fürdőhöz? — kérdezte, mire azonnal beindultam és inkább újra a csípőjére ültem.
— Eljutunk igazából odáig? — kérdeztem az arcához hajolva. Azonnal feljebb tolta a fejét és az ajkát az enyémnek nyomta. A meghitt pillanatot egy kopogás zavarta meg. Felkeltem és felvettem a köntösöm, Igor addig felült és be takarta a fél testét. Az ajtóban Thomas Goldstein volt.
— Jó estét, felség.
– Mr. Goldstein...
– Thomas! Kérem, csak Thomas. — mosolygott.
— Thomas. Oké. — bólintottam egyet.
— Igazából, holnap nem lenne kedve velem teázni? Beavathatnám néhány királyi titokba. – mondta mosolyogva.
– Az nem lenne rossz, köszönöm Thomas. — mondtam és elköszöntem tőle, de amikor megfordultam Igor felvont szemöldökkel állt előttem.