Királyi esküvő

Huszonkilencedik

Igor pov.
Leszorítottam az ágyra és megtámasztva magam hajoltam rá. A nyakamba kapaszkodva próbált minél közelebb bújni hozzám, amin elmosolyodtam.
– A férjem vagy. – sóhajtottam.
– Az... Vagyok... – lihegte és összeforrasztotta az ajkainkat. Levetkőztettem őt és magamat is, majd egész éjjel szerettük egymást. Pont, ahogy a friss házasoknak kellett.

Reggel úgy ébredtünk, mint a kisimult lepedő. Vladimir mellettem feküdt arccal a párnába. Vigyorogva hajoltam fölé és a füléhez hajolva nyomtam egy csókot mögé.
– Ébresztő! — suttogtam csábosan a fülébe és enyhén hozzá préseltem a testemet. Megremegett és a hátára fordulva a nyakamba karolt.
– Jó reggelt férjem. — mosolygott rám. Nyomtam egy pillangó puszit a szájára, majd nevetve a dereka alá karoltam és magamra rántottam, ő is nevetett, és csikizni kezdtem. Birkóztunk, mint a kisgyerekek a játszótéren, csak mi frissházas felnőttek vagyunk, és a mi kis birkózásunk, egy reggeli szeretkezéssel végződött.
A nap további részében napszemüvegeket, sapkákat és civil ruhát vettünk fel, aztán sétára indultunk a szerelem városában. Hihetetlen, hogy a legtöbb látványosságot meglehet gyalog közelíteni. Ráadásul itt senki sem nézett minket ferde szemmel, ha fogtuk egymás kezét. Még egy meleg bárba is bementünk este. Ott azonban meglepetés fogadott minket, ugyanis Vladimirról beszéltek.
– Hamarosan királlyá koronázzák és kórházat nyit.
— Tudod mi a durva, hogy állítólag ez nem kamu! Tényleg ilyen kedves és mivel egészen idáig egyszerű emberek közt élt, nem tekint senkit se alávalónak!
— Nem csak egyszerű, láttuk a tévében, szörnyű élete volt. Az anyját állítólag nemrég tartóztatták le, mert kinyírta az apjukat amikor kicsik voltak valami pénz miatt! – beszélgettek a mellettünk ülők. Éreztem, hogy Vladimir megszorítja a kezem. Magamhoz öleltem és nyomtam egy puszit a homlokára.
– Semmi baj.
– Hé! Jegyesek vagytok? — kérdezte a bárpultos.
— Most házasodtunk össze. — válaszoltam. Erre elénk tett két italt, és a levegőbe dobott egy kis konfetit.
— Akkor az első most a ház ajándéka. — válaszolta mosolyogva, mire végre a drágám is mosolygott.

Sötétedés után még sétáltunk egyet. Kellemes nyári szellő volt.
— A mai nap volt életem eddigi legjobb napja. — mosolygott boldogan.
— Komolyan?
— Igen, az első napom életem szerelmével, aki már a férjem. Kezd hiányozni a hotel szoba. – kuncogott édesen, amitől elmosolyodtam. — Ha visszatértünk nem lesz túl sok szabadidőm. Úgy sajnálom. — nézett rám bánatosan. Azonnal megálltam és magammal szembe fordítottam.
– Na, na, na! Már most stresszelsz! Lazulás! — fogtam meg a vállát és magamhoz ölelte.
— Köszi! — ölelt vissza.
– Az én szerelmem nem fog stresszelni a nászutunkon. – csókoltam meg. Mondani se kell, hogy rohantunk vissza a szobánkba, hogy folytassuk a reggeli akciónkat. Rendeltünk vacsorát, és az ágyban ettük meg.
— Tudod, házasok vagyunk és elsőszámú feladat lenne, mint királyi pár, az utódnemzés. Szerintem tovább kéne próbálkozni. — mondta, mire döbbenten meredtem rá. Erre azonban elnevette magát. — Jaj, ha látnád az arcodat!
— Jézusom... – sóhajtottam megkönnyebbülten. — Ne hozd rám a frászt! De amúgy én...Gondolkoztam gyereken. — pillantottam rá.
— Tényleg? — érdeklődve oldalra döntötte a fejét.
– Aha, arra gondoltam, hogy legalább egyikünknek rokona lehetne.
– Béranya?
– Csak ha te is akarod. Mindenképp megakartam veled beszélni ezt. — simogattam meg az arcát.
— Nem tudom... Egy gyerek, aki csak az egyikünk rokona? — motyogta. Hozzá bújtam és átölelve nyomtam egy puszit a feje búbjára.
– Gondolkozzunk rajta mind a ketten, jó? Szeretném az összes álmodat valóra váltani. —simogattam az oldalát.
— Igor, nekem te vagy az álmom. - mosolygott, mire a szívem nagyot dobbant.
– Na, szóval... Itt vagyunk, friss házasok... Mit tehetnék? Mit tehetnék veled? – vigyorodtam el.