Királyi esküvő

Harmincharmadik

Vladimir pov.
Mind döbbenten ültünk a kanapén miközben a nagyszüleim még mindig izgatottak voltak az imént bejelentett ajánlattól.
– Ezt nem egészen értem. — motyogta a kisfiú még mindig engem ölelve.
— Felajánljuk neked, hogy elsőként kapd meg a Tamuvatui Királyi ösztöndíjat. Ez ingyenes kollégiumi lakhatással, étkezzéssel és havonta 5000 dollárnyi ösztöndíjjal jár.
— Erről mi eddig nem hallottunk! — állt fel Igor.
— Mert új. Mindent leellenőriztek, három különböző ügyvéd. Joshua jegyei pont megfelelőek, rajta kívül még három diák kapja meg.
– De ez miért is jó? — kérdeztem.
— Ez az ösztöndíj hat évig nyújt támogatást. Addigra Joshua már 18 éves elmúlik és eldöntheti mit akar. Biztosítjuk a jövőjét.
– Ez mind nagyon szép és jó, de...
— Vladimir, te mire gondoltál?
– Én...
— Felség, tudom, hogy segíteni szeretne, de...Már így is túl sokat tettek értem. — állt fel és a nagymamám elé sétált. — Felség...Igazán megérdemlem én ezt? Nem akarom elvenni egy másik szerencsés gyerektől ezt a lehetőséget.
– A jegyek, a háttér és az iskolai tanárok ajánlása alapján döntünk. Megérdemled, ne aggódj! — simította kezét az arcára a Nagyi.
— Apa büszke lenne rám?
— Egész biztosan. — lépett mellé Igor és letérdelt hozzá. — Egy olyan fiút láthat odafentről, aki nem adja fel soha. Megdolgozik azért, hogy szép jövője legyen és nem kell érte aggódnia. — mosolyodott el Igor.
— Igen! Ha felnövök, orvos leszek és segítek a rászorulóknak! – húzta ki magát. Mosolyogva figyeltem őt és szerelmesen néztem a férjemre, akiről már most tudtam, hogy nagyszerű apa lesz.

Felindultunk a szobánkba, kicsit pihennünk kellett a holnap találkozó előtt. Már azon voltam, hogy sunyiban a nyakkendőjénél fogva húzom be Igort, mikor váratlanul sikítást hallottunk és két szolga rohant el. Utánuk sietünk és a nagyszüleim szobájánál láttuk, hogy az orvos rohan befelé.
— Mi történt? — kérdezte Igor a vállamat tartva.
– A királynak szívrohama volt. – mondta az egyik inas, mire Igor keze után kaptam és rászorítottam. Nem régóta ismerem Philipet, de mintha a nagyapám lenne. Mi történik most? Miért csap le ránk hirtelen ennyi minden?