Királyi esküvő

Tizenegyedik

Igor pov.
Az elkövetkező napok elég monotonok voltak. Vladimir fáradt volt és láttam rajta, hogy unatkozik. Épp kijöttünk egy újabb konferenciáról, szegenykém nagyon maga alatt volt.
– Hé, bébike, jól vagy? — kérdeztem aggódva.
— Nem tudom. Sejtettem, hogy valami ilyesmi lesz a hercegi élet, de ez annyira... Frusztráló. — bújt hozzám mire átöleltem. Csak dédelgettem és simogattam a hátát. Nagyon feszült volt.
— Semmi baj, drágám. — pusziltam a hajába.
— Köszönöm, szívem! — motyogta.

Délután Vladimir egy picit lefeküdt, de ragaszkodott, hogy a párnája legyek. Szegénykém szinte azonnal elaludt. Én a telefonomat nézegettem, amíg ő halkan szuszogott. Óvatosan a vállára terítettem az ágytakarót. Közben én végig Thomas után kutattam. Az internet láthatóan szereti őt és a hírek is. Mint valami nyálas szuperhős. Árvaházak támogatása, kórházak építése Afrikában, kutyamenhelyek felújítása. Ez a fickó egy szent, vettem! Sóhajtva letettem a telefont és átöleltem a drágám vállait. Örülök, hogy most tud pihenni egy kicsit. Írtam Jimnek, hogy mi a helyzet és lemondta a délutáni megjelenesünket a hivatalban. Alig fél órát voltunk így mikor ásítva felébredt.
– Szervusz!
— Oh, jó reggelt... – motyogta. Nyomtam egy csókot a homlokára.
— Jobban vagy? — kérdeztem mosolyogva, és az arcára simitottam a tenyeremet.
– Igen, sokkal. Tudod, jegyben járunk, de még nem is beszélgettünk az esküvőnkről. — kuncogta. Olyan édes.
— Oh, ez igaz. Tudod, még mindig nem vetem meg Franciaországot. — kacsintottam.
— Párizsban akarsz összeházasodni?
— Ezt ígértem neked. Szeretlek és azt akarom, hogy meglegyen álmaid esküvője. — mondtam mosolyogva, mire felhajolt és megcsókolt.
— Én is szeretlek. — mondta boldogan. A meghitt pillanatot egy kopogás zavarta meg.
– Elnézést, felség, de a felvonulás kettőkor kezdődik és még át kell öltöznie. - hallatszódott Jim hangja.
— Jaj, tényleg! — keltünk fel. Ma van a Tanuvatui pálmafesztivál. Ezrével jönnek a turisták a szigetre és harom napig tart a buli. Tüzijáték és tánc mindenhol. Nálunk is lesz egy nagy bál, de az első nap részt veszünk egy hatalmas felvonuláson. Zenészek, táncosok és akrobaták, valamint pár diplomata autóban és mi a királyi lovaskocsiban. Én felvettem egy sötétkék öltönyt aranyozott szegéllyel. Jim segített kiválasztani, míg a kedvesem egy fehér és kék színű hercegi kosztümöt kapott, arany mintával. Tanuvatu nagyon szereti ezt a három színt. Mikor megfordult és megláttam, egyszerűen alig bírtam szóhoz jutni. Fenséges, gyönyörű, magabiztos, mint egy igazi herceg. Valahogy úgy érzem ő erre született. Utolsó simitásként Jim két kis kocka alakú dobozt hozott be és kinyitva az egyiket egy vékony arany korona volt benne, igazgyöngyökkel. Feltette a fejére és így teljes lett az összkép.
— Ez itt a hercegi korona. Ezt viszont neked hozattam. – mondta és kinyitva, egy ezüst fejdísz akadt a kezünkbe. Vladimir a fejemre tette. Semmi extra, csak egy vésett ezüst tiara, de nekem akkor is sokat jelentett. Nyomtam egy puszit az arcára.
– Köszönöm, drágám. — a karomat nyújtottam neki, mint egy úriember, elfogadta és együtt mentünk ki. Két lovaskocsi várt lent minket. Nagyi és Philip már lent voltak és ők is kicsipték magukat.
— Gyertek, a katonák is a felvonulásra jönnek, idén nagyon sok turista jött, látni akarják a koronaherceget. – mondta Nagyi megigazítva a nyakkendőmet. Vladimir viszont a lovakat cirógatta, imádja az állatokat.
— Kicsim! Bepiszkolod a kesztyűdet! — szólt rá Nagyi halványan mosolyogva.
— Én is szeretem a lovakat. — jelent meg mögötte Thomas, ő is kosztümöt viselt.