Királyi esküvő

Tizennegyedik

Vladimir pov.
Igorral olyan hevesen csókolóztunk, hogy egy percre megfeledkeztem Jimről, de aztán Igor megfagyott. Megfordultam és Jim tátott szájjal nézett minket, a táblájat szorongatva.
– Öm...Én...Jobb lesz, ha most kimegyek. — rohant ki az ajtón, mire én Igor nyakába fúrtam az arcomat.
— Jézus Mária! — sipítottam.
— Bocsi, nem vettem észre! — mondta Igor kínosan nevetve.
— Mi ütött beléd? — kérdeztem sóhajtva.
— Ne haragudj, hogy tuskó voltam. Te az én kedvesem vagy és bármit megteszek érted.
— Mármint? — vontam fel a szemöldökömet.
— Jó! Összefoglalom egy szóban. Szeretlek. — mondta az arcomat simogatva. Ez most a szívemig hatolt. Nagyon jól esett, amit mondd, főleg a reggeli után.
— Tudod, most elvileg kettőig iratokat rendezek. — mondtam vigyorogva.
— És? — kérdezte, mire megragadtam a gallérját és magamhoz rántottam.
— Csókolj már meg! — mormogtam, majd egymásnak estünk.

Csak másfél óra múlva tisztult ki a fejem. Igor még rajtam feküdt és ő is lihegett.
— Na ez...Ez nagy volt. — lihegte és megnyalta a száját.
– Nekem mondod? – kuncogtam el magam. Megpaskoltam a hátát, hogy mostmár szálljon le rólam, mire mellém fordult.
— Tudod mit? Ha kitűztünk egy dátumot, az esküvő előtt egy hónapig nem csinálunk semmit, hogy a nászéjszaka fergeteges legyen. — mondta mosolyogva, mire én vinnyogtam egyet, kicsit se férfias hangon.
– Ne már! – nyögtem fel.
– Hidd el! Apám szerint meg fogja érni. — vigyorgott a szemöldökét fel–le mozgatva.
– Basszus, a szüleid! — pattantam fel dacára a fenekembe nyilaló sajgó fájdalomnak.
— Mi van velük? Tudják, hogy itt vagyok! — ült fel az ágyba.
— Várj...Tudják? — kérdeztem meglepetten, és vettem fel egy bokszert.
– Tudod, hogy betegesen furcsa velük a kapcsolatom! Mindent elmondok nekik! Azt is tudják, hogy mi mit csináltunk az iskolaszertárban! Apám akkor rendesen megveregette a vállam. — vigyorodott el. Na igen, a Ross család. Martha és Robert Ross, mind a kettő ügyvéd. A munkájukban verhetetlenek, szülőként furcsák. Bár Igor piszok jól sikerült, szóval nem panaszkodom.
— Nem gondolod, hogy meg kéne hívnunk őket ide? Mégiscsak az apósomék lesznek.
— Hát...Nem is tudom. Tudod, hogy milyen szabadelvűek! Biztos jó ötlet egy királyi palotába hozni őket? — kérdezte megvakarva a tarkóját.
— Most viccelsz? Nagyi imádná őket! Philip pedig... Nos szerintem ő is. — mosolyodtam el.
– Thomast szerintem biztos kiakasztanák. — vigyorodott el ördögien.
– Igor! Nem ez lenne a fő ok. – sóhajtottam fel és leültem az ágyra.
— De bele játszik! – dőlt hátra elégedetten. Csak sóhajtottam és közelebb másztam hozzá. Elvette a telefonját a komódról, majd hallgattam, ahogy kihangosítva hívja a szüleit.
— Szia anya!
– Szia, tücsök! Hogy vagy? Milyen Tanuvatu?
— Minden szuper, leszámítva, hogy Thomas még mindig kikészít. — mormogta.
— Óh, ne törődj vele, kicsim! Vladimir téged szeret!
– Én is ezt mondom neki! — mondtam mosolyogva.
— Vladimir! Szervusz, drágám! Milyen remek ez! Láttunk téged a tévében! Te egy angyal vagy! Olyan cukik voltak a picik! — mondta gyorsan Martha, hallottam a hangján, hogy mosolyog.
— Köszi!
— Most mit csináltok? Teapartiztok? — hallatszodott Thomas hangja.
— Szia apa! Ha tudni akarod az ágyban vagyunk. Alig tíz perce szexeltünk...Aú! – rácsaptam Igor mellkasára. Tudom, hogy mindent elmond nekik, de... Komolyan?!
— Oh, de jó nektek! Apáddal már több, mint két hónapja nem szexeltünk! — mondta Martha nyafogva.
— Anya, zavarba hozod Vladimirt! — kuncogott Igor, majd magához húzott, és adott egy homlok puszit. – Azért hívtunk fel titeket, hogy meghívjunk titeket a Pálmafa fesztivál holnapesti báljára!
— MI! – sikkantott fel Martha. Valami ricsajt hallottunk és dobogást.
– Halló anya? – kérdezte Igor félve.
— Nyugi fiam! Felrohant a ruháit pakolni. Mennyi egy jegy Tanuvatura? — kérdezte Thomas.
– Értetek küldjük a magángépet! Még hívunk titeket. — mondta Igor és köszönés után letette. Fejemet a mellkasára hajtottam.
— Imádom a szüleidet, de ne hagyd, hogy apád beszédet tartson. — mondtam szinte már könyörögve.
– Ne aggódj, csak Thomasra fogom őket rá uszítani. – vigyorodott el megint, mire megforgattam a szemem.