Királyi esküvő

Tizedik

Vladimir pov.
Igor kirohanására felpattantam az ágyról és döbbenten néztem rá, Jimmel együtt.
— Parancsol? — kérdezte meglepődve.
— Ez a férfi nyíltan beismerte, hogy a vőlegényemre pályázik! — morogta. Leesett az állam.
— Várj...Komolyan?
— Nézd, bébim! Szerintem jobb lenne ha szólnánk a nagyszüleidnek erről! — mondta aggódva.
— Szívem, figyelj! Ha most támadsz, akkor hagyod Thomast nyerni! Tudod jól, hogy én csak téged szeretlek és semmi esély rá, hogy Thomas el tudjon csábítani! — simitottam az arcára a tenyeremet. Végre elmosolyodott és adott egy csókot a számra.
— Igazad van, felesleges felhúzni magam ezen, hisz' te az én vőlegényem vagy.
– Apropó! Délután fél egykor együtt ebédelnek a Svéd herceggel és a menyasszonyával, Diana grófnővel. — mondta Jim és a kezembe adta a papírt, majd elment.
– Hűha. Csak a munkáját végzi, de nem hiszem, hogy tud lazítani. — mondta Igor Jim után pillantva. Ezzel egyet értettem.

Az egész délelőttöt aláírasokkal és megbeszélésekkel töltöttük. Aztán ebédután végre lent voltunk a kertben és ott egy vörös hajú fiatalember és egy szőke nő várták minket.
— Jó napot! — köszöntünk mosolyogva.
— Áh! Jó napot, Vladimir herceg! Mr. Ross! — rázott kezet mindannyiunkkal.
— Stefan herceg, Diana grófnő! — viszonoztuk. Leültünk az asztalhoz és hoztak nekünk teát.
— Szóval önök mióta jegyesek? — kérdezte Diana  miután ivott pár kortyot a teából.
— Már jó pár hónapja. Olyan romantikus volt. — mondtam mosolyogva és meg fogtam Igor kezét.
— Stefan nekem egy hawaii úton kérte meg a kezem. — mosolygott pironkodva Diana.
— Mind a ketten elmentünk egy delfin néző túrára és látva a szerelmes delfinpárt, nem bírtam tovább, és még aznap este eljegyeztem a drágámat. — csókolta meg a kezét.
— Mi régóta jártunk mielőtt eljegyzett. Vacsoráztunk és az asztalunkra esett egy pezsgősdugó drótja. Olyan aranyos volt.
– Ez tényleg nagyon romantikus. Oh, az ott a híres Tanuvatu—i hercegnő? — kérdezte a grófnő megnézve a kezemen lévő gyűrűt. Sokáig beszélgettünk és egész kedvesek voltak, vagy az is lehet, hogy csak udvariasak. Nem baj. Igor nagyon jól csinált mindent. Annyira büszke vagyok rá, hogy ilyen jól kezeli a dolgokat.
— Szerintem ez nem volt egy rossz nap. — sóhajtottam fel, és hozzá bújtam.
— Kicsit monoton volt és erőltetett, de igazad van, jó volt. — mondta és megszorította a kezem, a másik karjával pedig jobban magához ölelt.