Hozzád láncolva ( BakuDeku)

1.

Arra ébredtem, hogy emberek zajongnak körülöttem mindenfelé, miközben a nap erős fénye az arcomra süt. Hunyorogni kezdtem, hogy hozzászoktassam a szememhez a fényt, mikor pedig sikerült értetlenül kémleltem körbe.
Körülöttem egymás mellett mindenütt bódék sorakoztak, amik különféle értékes árukat kínáltak az elegánsan felöltözött járókelők számára. De az egészben nem az volt a legfurcsább, hogy fogalmam sem volt mit keresek egy ilyen helyen, hanem az, hogy mindent ami a szemem elé tárult rácsok mögül láttam.
Ahogy egyre inkább kezdtem magamhoz térni ijedten fordultam körbe, és megdöbbenve tapasztaltam, hogy tényleg egy ketrecben ülök, aminek teteje a fejemet súrolta, így esélyem sem volt felállni benne.
Miközben ide-oda fordítottam a fejem kikerekedett szemmel tapasztaltam, hogy mellettem mindkét oldalamon ugyan így emberek sorakoznak ketrecekbe zárva. A páni félelem egyből átjárta a testem és levegő után kapkodva realizáltam, hogy valami borzalmas dologba keveredtem.
Próbáltam visszaemlékezni mi történt velem, de semmi sem jutott eszembe, amitől egyre inkább pánikba estem.
 "Ha nem emlékszem semmire, és egy ilyen helyen ébredtem, az csak azt jelentheti, hogy beadtak nekem valamit, és elraboltak. De ki, vagy kik és miért engem?"
   - Hé, te! Abba hagynád a pánikolást? Rohadt idegesítő ahogy kapkodod a levegőt.- szólalt meg egy hang a ketrec mellett, mire felé kaptam a fejem.
A tekintettem egy negyvenes éveiben járó férfiéval találkozott, aki unottan bámult vissza rám, miközben szájából egy szál cigi lógott ki.
   - Mi... mi ez az egész?- kérdeztem dadogva, mire ő sóhajtva elnyomta a cigijét, majd ledobva a földre rá is taposott.
   - Kérem! Kérem árulja el mi folyik itt!- könyörögtem, mire újból felnézett rám, de mielőtt válaszolhatott volna szeme sarkából észrevett valamit, pontosabban valakit, mire unott arckifejezését ledobva magáról ezer wattos mosolyt villantott.
Csodálkozva követtem merre néz, egészen addig míg tekintettem nem találkozott két vörös szempárral, amik egyenesen engem figyeltek.
A férfi, aki előttem állt nem tűnt sokkal idősebbnek nálam, talán csak egy-két évvel. Ő is elegáns fekete öltönyt viselt, mint a többi férfi, akit láttam. Haja szőke volt, és tüskés, tekintete pedig olyan átható, amilyennel még sosem találkoztam.
   - Miben segíthetek uram?- kérdezte lelkesen a férfi, aki pár perccel ezelőtt még unottan nézett rám.
A szőke férfi nem válaszolt, helyette lassan végigjáratta a tekintetét rajtam, amitől akaratlanul is elfogott a szorongás.
   - Szűz?- szólalt meg hirtelen mély hangján a mellettem álló férfire pillantva, mire az heves bólogatásba kezdett.
   - Biztosíthatom róla, hogy az, utána néztünk.
Ekkor a szőke tekintette visszasiklott rám, mire ráeszméltem, hogy rólam beszélnek.
 "Mi... mi az hogy utána néztek? És egyáltalán miféle kérdés ez?"
   - Mennyi?- kérdezte a szőke egy percre sem véve le a szemét rólam.
   - A kezdőára három millió yen volt uram. Már többen szemet vetettek rá, de a legtöbbet az az úriember adná érte.- mutatott a fehér öltönyös férfire, aki most pár bódéval odébb nézelődött.- A licit estig tart.- magyarázta, miközben a szőke visszafordult felém.
 "Mi... mi az, hogy mennyi, és, hogy sokan szemet vetettek rá? Engem akarnak megvenni? Mi... de..."
Ijedten meredtem a vörös szempárba, aki ugyan olyan komoly arckifejezéssel nézett rám, mint eddig.
   - Mennyit adna érte?- kérdezte komoran.
   - Öt millió yent, uram.
   - Megduplázom az árat. Ennél jobb ajánlatot nem fog kapni, így nincs értelme estig várni. Készítse elő az utazáshoz.- mondta, mire a negyvenes férfi eltátotta a száját.
   - I-igenis, azonnal intézkedem!- kiáltott fel, majd megfordulva kutakodni kezdett a ketrec melletti dobozokban.
Még mindig feszülten fordultam vissza a szőke hajú férfi felé, majd hirtelen erős fájdalmat éreztem a nyakamban, mire oldalra kaptam a fejem. A negyvenes férfi egy üres injekciós tűt tartott a kezében.
 "V-várjunk ez azt jelenti, hogy beadott nekem valamit!"
   - M... mit csinált velhem...- próbáltam beszélni, de a szavak összefolytak a számban.
Ezután újra a szőke férfi felé fordultam, de ekkor már homályosodni kezdett a látásom. Az utolsó emlékem az volt, ahogy engem nézve elmosolyodik, majd elnyelt a sötétség.