Hozzád láncolva ( BakuDeku)

18.

Ahogy figyeltem Kacchan tekintetét láttam, hogy a történet elmesélése közben újra átélte a múltat.
Tekintete a távolba meredt, elszakadt a valóságtól.
A történetet halva én magam is úgy éreztem mintha átment volna rajtam egy úthenger.
 "Eddig a pillanatig azt hittem csak arról van szó, hogy elutasították, de helyette elárulták és átléptek rajta. Így nem csoda, hogy elzárta a szívét a további sérelmek elől."
Ahogy Kacchant figyeltem egyre inkább úgy éreztem, hogy ki kell mutatnom iránta amit érzek.
 "Meg kell mutatnom neki, hogy én mellette állok. És hogy sosem lennék képes ilyesmit tenni vele. Ahogy senki mással sem."
   - Kacchan...- tettem a kezem az övére, mire éreztem, hogy tekintetébe visszaköltözik a szín, bár komor maradt.- Sajnálom, ami veled történt. Megértem, hogy azok után nem merted újra kinyitni a szíved senkinek. Nem tudom, hogy Naoko milyen ember volt valójában, de ha képes volt ezt tenni veled, akkor nem érdemelt meg téged. Ne emészd magad miatta, nem a te hibád volt. Egyszerűen csak... rossz emberbe szerettél bele.- mondtam lágyan.
Kacchan egy ideig csak figyelt, vörös íriszei csillogtak.
   - Örülök, hogy itt vagy.- mondta végül.
A szívem ezt halva nagyot dobbant, és éreztem, hogy elönti az arcomat a pír.
 "Örülök, hogy itt lehetek melletted!"
Tudtam, hogy ki kellene mondanom, de Kacchan szemeibe nézve úgy éreztem elveszek és egy hang sem jött ki a torkomon. Helyette lassan, követve az ösztöneimet előre hajoltam és megcéloztam ajkait. Figyeltem ahogy tekintette a számra rebben majd vissza a szememre, ami már félig csukódó helyzetben volt.
   - Ha nincs kedved hozzá...- kezdtem, de Kacchan egy gyors előrehajolással elhallgattatott.
Beletúrt zöld hajamba, én pedig átkaroltam a nyakát. Mikor szétváltunk határozott tekintettel néztem a szemébe.
   - Ha engeded szeretném elfelejtetni veled a mai nap rossz emlékeit és jókkal helyettesíteni őket.
   - Fejtsd ki.- nézett a szemembe vágyakozón, mire egy hirtelen mozdulattal az ágyra döntöttem és a csípőjére ültem. A helyzet kellemetlen is lehetett volna a ruhahiány miatt, még sem volt az.
Kacchan meglepettségét csak néhány pislogással fejezte ki, majd elmosolyodott.
   - Te akarsz dominálni?
   - Igen. Ma én szeretnék irányítani.- néztem komolyan a szemébe.- Meg akarlak lovagolni Kacchan.
Szavaimat halva láttam, hogy enyhén elpirult, amitől még több bátorságra tettem szert.
   - Ittál?- kérdezte zavartan.
Látszik, hogy a korábban történtek hatása még mindig jelen van nála. Különben már rég vigyorogva fordított volna a helyzetünkön.
   - Teljesen józan vagyok.- hajoltam a nyakához, majd végignyaltam rajta.
Ezután felemeltem a csípőm és vártam, hogy Kacchan olyan állapotba kerüljön, hogy be tudjon fogadni engem. Nem kellett hozzá sok idő, hogy olyan kemény legyen mint egy acélrúd, amit egy mosollyal díjaztam.
Mivel a kitágítás még hátra maradt benyálaztam két ujjam, majd bejáratomba helyeztem őket. Amint az ujjaim bejutottak a számat hangos nyögés hagyta el, amit Kacchan sem tudott szó nélkül hagyni.
   - Te... Megcsináltam volna...
   - Te csak feküdj, és hagyd rám a dolgot.- mosolyogtam rá kipirultan, mire elnyílt a szája.
   - Deku... Miért csinálod ezt?- kérdezte döbbenten.
 "Szeretlek Kacchan. Ki szeretném mutatni mennyire, ennyi az egész. És talán közben lesz bátorságom kimondani is. Nem akarok a szeretőd lenni, hanem annál több... Sokkal több. A párod akarok lenni!"
   - Bízd rám magad.- ismételtem korábbi hozzám intézet szavait, mire láttam, hogy még inkább meglepődik.
Érezve, hogy készen állok kihúztam az ujjaimat járatomból, majd Kacchan fölé helyezkedtem.
   "Álmomban nem gondoltam, hogy én ilyet fogok csinálni... Remélem nem lesz kudarc a próbálkozásomból."
Lassan Kacchanra ereszkedtem, minek hatására mindketten felnyögtünk. Kacchan tagja teljesen kitöltött belülről, ami kellemes érzés volt, de úgy éreztem kissé várok még a mozgással.
   - Milyen érzés?- néztem le rá, abban reménykedve, hogy az arca ugyan azt az érzést fogja tükrözni mint az enyém.
   - A legjobb.- szólt.- Mozogj...- kérte felhevülten.
Hogy mindkettőnknek jó legyen először csak a mellkasára hajolva csókolni kezdtem, majd lassú mozdulatokkal elkezdtem előre-hátra mozogni. A következő pillanatban egyszerre nyögtünk bele a csókunkba a lélegzetelállító érzés hatására.
Ahogy egyre inkább felbátorodott a mozgásom úgy lett gyorsabb is. Elképesztő volt a tudat, hogy most én vagyok felül, és Kacchan nyög alattam, pedig ugyan úgy az ő tagja volt bennem. Ennek ellenére szabadabbnak éreztem magam.
Ahogy gyorsultam úgy torzult el egyre inkább Kacchan arca, az enyémmel együtt. Lassan már mindketten izzadtak voltunk, és lihegtünk. A hajam egy idő után zavaró tényezővé vált, ezért egy laza mozdulattal beletúrtam úgy néztem le Kacchanra kipirultan. Másik kezem izmos hasán pihent.
   - Rohadt szexi vagy így.- nyögte, mire elmosolyodtam.
Miután hajamat elsöpörtem előre hajolva a kezeimmel átkulcsoltam Kacchanét úgy folytattam a mozgást.
 "Most olyan mintha szeretkeznénk..."
   - Szeret...- kezdte Kacchan, mire kiesve gondolataimból döbbentem meredtem rá.- Szeretem amikor megmutatod ezt a másik éned...- nyögte végül, mire kipukkadt az a bizonyos buborékom.
 "Azt hittem azt akarja kimondani, hogy szeret... De persze ha én nem merem kimondani, hogy is várhatnám el tőle?"
   - Kacchan... Kacchan kérlek nyögd a nevem...- kértem lihegve.
   - Deku...- nyögött fel miközben rászorított kezeimre.- Csináldh... gyorsabbahn...
Teljesítettem a kérését, mire hangos nyögés hagyta el a száját.
   - Így gondoltad Kacchan?- kapkodtam a levegőt, miközben minden erőmet beleadva ringatóztam rajta.
Nem válaszolt, csak megragadta a tarkóm és lehúzva magához csókolni kezdett. Nyelvünk táncot járt, alaposan felfedezte a másik száját.
   - Mindjárt elmegyek...- nyögtem a szájába, majd felemelkedtem.
A következő pillanatban mint egy szökőkút kilőttem az anyagot egy hangos nyögés kíséretében. Láttam, hogy Kacchan szeme kikerekedik, majd a következő pillanatban ő is elélvezett.
Lihegve néztük egymást egy pillanatig, majd fáradtan dőltem le Kacchan mellkasára. Hallgattam hevesen dobogó szívét, ami elégedettséggel töltött el.
 "Azt hiszem sikerült jobb kedvre derítenem."- mosolyodtam el, majd lehunyva a szemem élveztem tovább Kacchan jelenlétét.
Pár pillanat múlva éreztem, ahogy elhúzza a kezét az enyémektől, és lassan átkarol, mire a szívem nagyot dobbant.
 "Most tényleg olyanok vagyunk mint egy szerelmespár egy szenvedélyes együttlét után. Ilyen érzés mikor úgy érzed tartozol valakihez?"
A boldogság hatására, ami átjárta a testem könnyek törtek elő belőlem, amik lassan végigfolytak az arcomon még el nem érték Kacchan mellkasát.
   - Deku te sírsz?- engedett el, majd kissé ülő helyzetbe tornászta magát.
Felemelve könnyes arcom mosolyogva ránéztem, és letöröltem könnyeimet.
   - Én csak... boldog vagyok.- szipogtam nevetve, mire döbbenetében elnyílt a szája.- Emlékszel mikor azt kérdezted, hogy úgy vagyok-e boldog, hogy csak a szex miatti elégedettség miatt, vagy azért mert veled vagyok. A válaszom az, hogy boldog vagyok, mert itt vagy velem.- mondtam ki őszintén.
 "Rendben. Azt hiszem ez felért egy szerelmi vallomással."
Láttam, hogy mondani szeretne valamit, de nem nyílt szóra a szája.
 "Talán nem tudja megfogalmazni ami a szívében van. Azt hiszem pontosan tudom milyen ez..."
Lassan előrehajoltam és lágy csókot leheltem ajkaira, ezzel jelezve, hogy nem kell mondania semmit. Anélkül is érzem.
Mikor elváltam tőle leszálltam róla és a fürdő felé vettem az irányt, hogy megmosakodhassak. Mikor végeztem láttam, hogy Kacchan az erkélyen telefonál egy szállodai köntösben állva.
 "Vajon kivel beszélhet?"
Úgy gondoltam inkább nem zavarom meg, helyette elővettem a telefonom. Az óra későre járt mégsem éreztem magam fáradtnak.
Épp azon gondolkoztam, hogy felhívom Urarakat és megkérdezem mi van vele, meg Aikoval, mikor Kacchan visszajött a szobába.
   - Szabad a fürdő.- jeleztem, hogy mehet fürdeni.
Komoly tekintettel bólintott, majd levette a köntöst és eltűnt a fürdőben.
A szám széle lekonyult tekintette láttán.
 "Kivel beszélhetett, hogy megint ilyen komor képet vág? Ugye nem Todorokival? Egyáltalán minek hívta volna fel pont most? Vagy Todoroki kereshette, hogy belerondítson az éjszakánkba? Az sokkal valószínűbb."-sóhajtottam, majd újra a telefont kezdtem szugerálni.
 "Lassan tizenegy óra, Uraraka már biztosan alszik. Vagy nem?"
Elvesztve a türelmem mentem a hívás gombra, és vártam, hogy a túlvégén Uraraka beleszóljon.
   - Deku?- hallottam meg hangját bizonytalanul, mire azonnal felvidultam.
   - Igen! Remélem nem ébresztettelek fel, csak azt szerettem volna megkérdezni, hogy hogy vagytok.- mosolyogtam.
   - Nem ébresztettél fel, most készülődtünk lefeküdni. Jól vagyunk. Aiko viszont annyira elveszettnek érzi magát amióta elmentetek, hogy folyamatosan a nyomomban van.- kuncogott.- De ne aggódj miatta. Egyáltalán nem zavar, inkább örülök a társaságának.
Uraraka válaszát hallva megkönnyebbülten felsóhajtottam.
   - Még egyszer köszönöm, hogy foglalkozol vele. Alig várom, hogy újra találkozzunk.- mosolyogtam.
   - Mi is nagyon várunk titeket. Egyébként hogy vagytok? Minden rendben?
   - Igen. Egy gyönyörű hotelben vagyunk. Délután lementünk a strandra és a vacsora is nagyon finom volt. Köszönöm, hogy helyettem is elraktad a ruhát.- nevettem zavartan.
   - Szívesen.- hallottam kedves hangját és biztos voltam benne, hogy elmosolyodott a vonal túlvégén.- Örülök, hogy jól érzitek magatokat. És ne aggódj miattunk.
   - Rendben, megígérem.- bólintottam, bár tudtam, hogy nem látja.
   - Helyes. Na megyek Deku, nem akarlak feltartani. Biztos van ott valaki más akivel foglalkozhatsz.- kuncogott, mire elpirultam és a fürdő felé pillantottam.
Kikerekedett a szemem mikor láttam, hogy Kacchan előtte áll és engem figyel.
 "Egész biztosan végighallgatta a beszélgetést."
   - J-jó, jó éjt.- motyogtam zavartan végig Kacchan vörös íriszeibe mélyedve.
   - Jó éjt!- hallottam még Uraraka hangját mielőtt levetette.
Elemelve a telefont a fülemtől figyeltem tovább Kacchant és vártam.
   - Jól vannak?- kérdezte, mire bólintottam és figyeltem ahogy elindul az ágy felé és mellém ül.
Kíváncsian néztem rá miközben a telefont szorítottam. A tekintete a készülékre rebbent, majd rám.
   - Szeretnél egy új telefont? Egy normálisat.- kérdezte hirtelen, mire meglepve pislogtam rá.
   - Ő... Olyanra gondolsz amin minden funkció rajta van?
   - Igen. Ha már a te telefonodat és értékeidet elvették akkor jó lenne helyette egy másik amin nem csak zenét tudsz hallgatni.
   - Igen! Persze, hogy szeretnék!- csillant fel a szemem.- Kaphatok egy rendes telefont?- csodálkoztam.
   - Nem látom akadályát.- bólintott, mire szélesen elmosolyodtam.
   - Köszönöm Kacchan!
   - Nem... Nem kell így szólítanod ha nem akarsz.- mondta, mire értetlenül ráncolni kezdtem a homlokom.
 "Ez meg hogy jött most?"
   - Nem zavar a beceneved. Végül is én adtam véletlenül... Már úgy megszoktam, hogy nem is tudnálak máshogy hívni.- szóltam zavartan.
   - És a tiéd zavar?- kérdezte egy pillanattal később komolyan.
Elkomorulva néztem rá, és próbáltam rájönni miért is beszélünk most ezekről.
   - Nem. Már rég nem.- mondtam őszintén.
   - Nem érdekel, hogy "elvettem" az igazi neved és adtam egy újat? Nem érzed úgy, hogy a személyiségedet vettem el?- kérdezgetett én pedig már tényleg nem értettem mi folyik itt.
 "Most azt akarja hogy... meggyűlöljem?"
   - A nevem Midoriya Izuku és ez sosem fog változni. Nem véletlenül mutatkoztam be így Kirishimanak és Todorokinak. De a Deku nevet tőled kaptam Kacchan, ami persze az elején zavart, de most már úgyan úgy becenévként tekintek rá mint a Kacchanra. Nem zavar, hogy így hívsz, mert nem érzem másnak sem elnyomottnak magam a név miatt. Tudom, hogy már te sem ilyen szándékkal használod.- magyaráztam komolyan.
Ezután sokáig hallgattunk, majd újra ő szólalt meg.
   - Szóval teljesen megbékéltél a helyzettel igaz?
   - Igen.- vágtam rá határozottan.
   - Akkor már az sem zavar, hogy elraboltak és megvettelek? Hogy a rabszolgámmá tettelek? Vagy azt már elfelejtetted?
Kérdéseit halva még inkább elkomorodtam.
 "Miért csinálja ezt?"
   - Nem felejtettem el semmit. Tisztában vagyok mindennel ami történt. Azzal, hogy elszakítottak a régi életemtől, hogy bezárva tartottál a házban és azzal is, hogy használtad a testem annak ellenére, hogy én azt nem akartam. De én mindezek ellenére meg tudtam békélni a helyzettel és fokozatosan, de megkedveltem az új életemet és a benne lévő új embereket. Sokat vívódtam, sokat gondolkoztam azon megőrültem-e, hogy helyes-e boldognak lennem egy olyan helyzetben amibe belekényszerítettek. De aztán idővel rájöttem, hogy bármennyire is akarom elnyomni és tagadni ezeket az érzéseket azok annál erősebbek lesznek. És már egyáltalán nem zavarnak. Elfogadtam ezt az újfajta boldogságot. Mivel nyomoztál utánam biztosan tudod, hogy a szüleim meghaltak és senkivel sem álltam olyan kapcsolatban, így az eltűnésem se tűnt fel senkinek. Ennek ellenére vágytam a szabadságomra és az életre ami odakint várt. De az események hatására ez megváltozott.- fejeztem be a monológom.
Komoly tekintettel néztem Kacchanra és reménykedtem, hogy megértette mondandóm jelentését.
 "Most már nem tudnék boldog lenni a külvilágban. Nélküled."
Kacchan tekintetét az enyémbe fúrta és látszott rajta, hogy járnak a gondolatai. Azt vártam, hogy elmondja mennyire boldog amiért az élete része lettem. Hogy örül, amiért végre talált valakit aki viszont szereti és boldog vele. Ehelyett csak egyetlen szót mondott.
   - Értem.
Ezután magára húzta a takarót és leoltotta a lámpát. A komor sötétben meredten ültem tovább az ágyon miközben azon gondolkoztam hogy romolhatott el minden ilyen gyorsan.
 "Az egyik percben még szerelmesen ölelkeztünk, a másikban pedig már egy rendes válaszra sem méltat. Mégis kivel beszélt telefonon, és mit mondott neki az illető?"
Tanácstalanul feküdtem le én is az ágyra és hunytam le a szemem. Igyekeztem megnyugtatni a lelkem, hogy minden rendben van, de ez sehogy sem sikerült. Mielőtt elnyomott volna az álom azt kívántam, hogy mikor holnap felkelek minden úgy folytatódjon majd, mintha a köztünk lévő beszélgetés meg sem történt volna.