Hozzád láncolva ( BakuDeku)

14.

Kétségbeesetten futottam fel-alá a kertben, de sehol sem találtam Aikot. A fű már csúszós volt a víztől, ezért óvatosnak kellett lennem, viszont jelen helyzetemben ez érdekelt a legkevésbé. A vihar egyre erősebb lett, a villámok minden másodpercben lecsaptak, de én csak szólóngattam őt remélve, hogy előbújik a hangomat halva.
Megfogadtam, hogy addig nem megyek vissza a házba még meg nem találom őt.
Hirtelen egy kéz ragadott meg, majd maga felé fordított.
    - MI A FRANCOT MŰVELSZ IDEKINT?- ordított a képembe Kacchan miközben két kezét a vállaimra csapta.
Még a vihar ellenére is láttam mennyire dühös és... ijedt?
    - Ai... Ai eltűnt...- motyogtam remegve.
    - Ki?- kiabált újra.
    - Aiko! Nem... Nem találom sehol!- sírtam el magam, majd lerogytam a vizes talajra.
Úgy éreztem az összes erő kiszállt a lábaimból.
    - Állj fel!- rángatott fel Kacchan, majd az étkező felé kezdett húzni.
Mikor ráeszméltem, hogy be akar vinni a házba ellenkezni kezdtem.
    - Ne! Nem mehetek be amíg nincs meg Aiko! Meg kell találnom!- kiabáltam miközben igyekeztem kiszabadítani a kezem Kacchan szorításából.
    - Az egyetlen amit csinálnod kell, hogy csendben követsz!- morgott, majd minden ellenkezésem ellenére bevitt a házba.
Uraraka kétségbeesetten futott oda hozzánk és kérdezgetett a hogylétemről.
    - Jól... vagyok... csak... meg-meg.... kell.... találnom...- álltam volna fel, de Kacchan visszanyomott a kanapéra.
    - Te most itt maradsz!- szolt határozottan, majd izzó tekintettel Uraraka felé fordult.- Ne engedd utánam, akkor sem, ha térden állva könyörög világos?
    - Igen Gazdám!- bólintott Uraraka határozottan, mire Kacchan megfordult és otthagyva minket kirohant a kertbe.
    - Minden rendben lesz Deku!- fordult felém Uraraka.
    - Kacchan... Kacchan most Aikot keresi...- dideregtem.- Segítenem kell...- álltam volna fel, de Uraraka megfogta a kezem.
    - Nem mehetsz ki ilyen állapotban! Teljesen átfagytál!- nézett rám aggódón.
Már nyitottam volna a számat, hogy ellenkezzek mikor Kacchan rontott be az ajtón kezében a csurom vizes Aikoval.
    - Aiko!- tért vissza belém az élet, majd elindultam feléjük.- Ugye jól van?- kérdeztem Kacchan elé érve.
    - Nem lehet rosszabb állapotban mint te.- szolt, majd Uraraka felé fordult.- Fogd a kutyát, és gondoskodj róla! Te meg velem jössz!- fordult vissza felém, majd húzni kezdett az emelet felé.
A szobámba érve egyenesen a fürdőmbe mentünk, ahol Kacchan tétovázás nélkül engedte meg a kádba a vizet, majd felém fordulva elkezdte leszedni rólam a pólóm.
    - V-várj Kacchan én is meg tudom csi-csinálni...- vacogtam.
Mintha meg sem hallott volna folytatta a vetkőztetésem a cipőmmel, nadrágommal, végül az alsómmal.
    - N-nem kell segítened, egyedül is megy!- próbáltam eltolni a kezét zavaromban de nem hagyta.
    - Fejezd be az ellenkezést!- mordult, majd mikor végre megszabadított az alsómtól is megfogta a derekam és felemelve a kádba fektetett.
   - Én... én is képes vagyok a saját lábamon járni...- motyogtam égő arccal.
   - Úgy csinálsz mintha most értem volna hozzád először.
Ezt halva lesütöttem a szemem, mert nem akartam, hogy lássa mennyire zavarba hozott.
A víz, már szinte ellepte az egész testem, de még mindig dideregtem.
   - Nem... Nem vehetnénk feljebb a fokozatot?- kérdeztem, mire Kacchan értetlenül összehúzta a szemét és berakta a kezét a vízbe.
   - Ez már majdnem forró. Még mindig fázol?- kérdezte, mire csak vacogva bólintottam egyet.
 "Talán Urarakanak tényleg igaza volt abban, hogy átfagytam..."
Kacchan kissé vonakodva de melegebbre állította a vizet. Egy kis idő után végre elkezdett kellemes hőmérséklete lenni és már nem is fáztam.
Kacchan végig bent maradt velem a fürdőben és engem figyelt miközben áztattam magam.
   - Kacchan te... te is eláztál...- néztem rá, mire mint aki valamiféle transzból esett ki elkezdte ledobni magáról vizes ruháit.
Amikor megvillant előttem kidolgozott felsőteste, majd alsónadrágja úgy éreztem egyre forróbb lesz a víz körülöttem. Miközben lejjebb állítottam a fokozatot igyekeztem nem Kacchanra gondolni ezzel elkerülve, hogy premier plánba láthassa amint feláll a látványára.
Szerencsémre ő a zuhanyba állt be, aminek egyrészt örültem, mert nem mellém ült be, másrészt viszont jelen helyzetemből teljesen jól láttam őt, ami okozott némi problémát.
Miközben ő fürdött és végigjárattam a tekintettem testének összes porcikáján, bizonyos helyeken tovább időzve mint kellett volna.
Mikor végzett megtörölte a haját, majd a testét és felém fordult.
   - Felöltözöm, aztán visszajövök. Addig maradj.- szolt miközben derekára kötötte a törölközőt.
Csak egy bólintásra futotta tőlem, de úgy tűnt ez is elég neki, mert elhagyta a fürdőm.
Miközben vártam és áztam azon gondolkoztam vajon mikor változhatott meg így Kacchan. Gondoskodó lett, kedves és türelmes, na meg aggódó.
 "Eddig is ilyen volt csak én nem vettem észre? Vagy ilyen volt, csak eddig nem volt alkalma megmutatni? Miért lett hirtelen sokkal kellemesebb a házban való élet amióta szeretők vagyunk? Szeretők... Azt hiszem már az sem zavar, hogy azok lettünk. Kacchan nem rossz ember, ez már biztos. Ami a múltjában történt megrázta, de talán Kirishimanak igaza van és én segítek neki abban, hogy újra nyisson a világ felé. Vajon tényleg képes lennék rá? Vajon képes lennék elérni, hogy megnyíljon nekem? Hiszen én alig tudok róla valamit ő viszont még azt is tudta mikor van a szülinapom... Várjunk... Mégis honnan tudta mikor van? És az, hogy megkaptam Aikot... Egész biztos, hogy nem lehet csak úgy fél órán belül egy fajtiszta kutyához jutni ami azt jelenti..., hogy Kacchan már korábban nézegette a kutyákat. Lehet, hogy tényleg a szülinapomra tervezte odaadni..."
*Most nagyobb szükséged volt rá*
 "Ezek szerint Kacchan csak a rossz állapotom miatt adta oda korábban Aikot amúgy pedig szülinapi ajándéknak szánta? Mi... Miért akart szülinapomra venni nekem egy kutyát? Hiszen alig ismer! Vagyis... Lehet, hogy tud rólam dolgokat, de csak egy hete lakok itt. Mégis mi oka lenne ajándékot adnia nekem? Cserébe kérni valamit? Nem, azt kizárhatjuk, hiszen voltaképp a rabszolgája vagyok bármit mond azt meg kell csinálnom. Békeajándék? Talán ezzel akart bocsánatot kérni amiért elszakított a korábbi életemtől?"
   - Deku!- szolt egy erőteljes hang mire ijedten nyitottam ki a szemem és néztem oldalra.- Azt hittem elájultál.- fújta ki a levegőt mérgesen Kacchan.
   - Bocsánat... Elgondolkoztam.- motyogtam.
   - Annyira, hogy nem hallottad meg, hogy már harmadszorra mondom a neved?- fújt, majd kinyújtotta a kezét, hogy felsegítsen.
Elfogadtam, majd kiléptem a kádból és elkezdtem megtörölközni, majd befeküdtem az ágyamba és magamra húztam a takaróm.
   - Szolok Urarakanak, hogy csináljon neked valami meleget. Mit ennél?- jött utána Kacchan.
   - Mindegy.- motyogtam kimerülten miközben a szemem fokozatosan lecsukódott a hirtelen jött kimerültségtől.
Kacchan távolodó lépteit halva hirtelen mint akibe villám csapott ültem fel az ágyon és kiáltottam utána.
   - Kacchan!
Hangomat halva kérdőn visszafordult, mire én pirulva lesütöttem a szemem, úgy folytattam.
   - Köszönöm, hogy gondoskodsz rólam...
Mivel nem válaszolt bizonytalanul felnéztem rá. Kacchan tekintete olyan volt mintha nem is engem nézne vele.
   - Pihenj. És legközelebb meg se forduljon a fejedben ilyen baromságot csinálni.- szólalt meg végül, majd meg sem várva helyeslő válaszom elhagyta a szobámat.
Sóhajtva dőltem vissza a párnámra, majd a plafont kezdtem bámulni miközben gondolataim folyamatosan Kacchan körül forogtak. Végül két gondolatmenet között elnyomott az álom.