Only you... (Larry Stylinson) [BEFEJEZETT]

3. fejezet

Harry

Mikor felértem az emeletre berontottam a fürdőbe, ahol Lou feküdt a földön, de még magánál volt.

-Lou, fel tudsz állni?-kérdezte Liam, de Lou nem válaszolt. Amikor hozzá akartunk érni sírógörcsben tört ki.

-Harry, mit csináljunk?-pillantott rám idegesen Niall. Nem válaszoltam, de felhívtam Alexet.

-Halló?-szólt bele Max.

-Max? Harry vagyok, Louis barátja kérlek titeket gyertek gyorsan... valami baj van vele!-hadartam, majd kinyomtam a telefont. Leguggoltam hozzá és magamhoz öleltem. Kapálódzott, de nem érdekelt csak szorítottam magamhoz az apró testét. Keservesen sírt és kapálódzott, de nem engedtem el... nem engedhetem el őt megint.

-Louis!-rontott be Max és Alex apuval.

-Anyu...-suttogta maga elé Louis.

-Louis?-pillantott rá Alex, de nem reagált semmit.

-Kicsim!-szorítottam meg egy kicsit a karját, mire rám kapta a tekintetét.-Nyugodj meg, itt vagyok!

-Hazz?-tért vissza a csillogás Louis szemébe, majd körülnézett. Hirtelen az oldalához kapott.-Anyu, ez nagyon fáj!

-Bírd ki egy kicsit.-guggolt le mellé Alex, majd felakart állni mellőle.

-Anyu ne hagyj itt!-kétségbeesett hangon kérlelte Alexet Lou, aki eleget tett a kérésének.-Nem hagyhatjuk, hogy kijusson anyu! Akkor Hazznak is baja lesz...

-Mi?!-pillantottam Alexre értetlenül.

-Mindig ez van, ha emlékezni akar...-pillantott rám Max.-Kétségbeesve visszaemlékszik mindenre, majd elfelejti ismét. Bocs, hogy látnotok kell amikor ez van vele... elég rossz nézni, főleg a menekülős résznél.

-És azt mondod, hogy nem fog emlékezni belőle semmire?-kérdeztem, mire aprót bólintott. Hirtelen odahajoltam hozzá és megcsókoltam, mire kikerekedett szemekkel pislogott, eltolta magát és a kezeit szájára tapasztotta.

-Ezt meg miért?!-akadt ki Lou, mire csak elmosolyodtam.

-Hogy magadhoz térj Kicsim.-mondtam, majd kacsintottam egyet.

-Megmondtam, hogy még egy ilyen és levágom!-csattant fel Lou, mire mindenki csak pislogott. Hirtelen Louis felpattant és eltűnt köreinkből.

-Harry, szerintem fuss!-mondta Alex.

-Mi? Miért?-kérdeztem, mire Max kuncogni kezdett.

-Harry fiam... tényleg levágja.-nevetett Max, mire Lou megjelent ollóval a kezében.

-Harry, szívem... gyere egy pillanatra.-mosolygott Louis, majd elkapta a csuklóm és magával rángatott a szobámba. Mikor az ajtót is bezárta a legjobb menekülési lehetőségen gondolkoztam. Hirtelen Louis lerakta az ollót és komoly arccal felém fordult.-Megkegyelmezek, de mások előtt ezt ne!

Mikor jobban megnéztem az arcát láttam, hogy rákvörös. Pár lépéssel átszeltem a köztünk lévő távolságot, majd felemeltem a fejét és megcsókoltam. Már nem is annyira bénácska ezzel... kezdi természetes dolognak venni.

-Lou!-hallottam meg Max hangját, mire Lou el akart hajolni, de nem hagytam, így a karjaimba tartottam, amikor Max benyitott.-Te meg mi a kutyaúristent csinálsz a fiammal?!

-Nyugi apu.-pislogott Maxre Lou, aki rögtön ellágyult.-Egyébként mit szeretnél?

-Indulunk.-mondta Max mosolyogva, mire én kikísértem őket, de az ajtóban még visszarántottam magamhoz egy csókra Louist. Alex arcán mosoly ült, míg Max dühös volt rám. Mikor eltávolodtunk Louis még aranyosabb volt, mint eddig, ha ez lehetséges... kék íriszei csillogtak, ajkain mosoly ült, haja szerteszét állt... az én tökéletes Louisom.

Louis

Mikor beültünk a kocsiba apu villámokat szórt, míg anyu a felhőkön lebegett.

-Fiam, szólj ha valami olyat csinál veled, ami nem fér neked bele...-gondolkozott el apu.-A szex nem fér bele... világos?

-Igen.-mosolyogtam apura. Komolyan azt csinálja, mintha a lánya lennék és az udvarlóimat sós puskával kéne lövöldözni.

-De csak akkor nem fér bele, ha te nem akarod...-mosolygott sejtelmesen anyu.

-Alex!-taposott hirtelen a fékbe apu.-Hogy lehetsz ilyen felelőtlen szülő?

-Miért mi 16 évesen nem csináltuk már?-pislogott ártatlanul anyu.

-Az teljesen más volt Alex.-mormogta apu.

-Szóval félted?-kérdezte anyu mosolyogva.

-Öhm... én is itt vagyok.-jelentkeztem, mire apu mosolyogva ismét elindult.

-Tudjuk.-mosolyogtak. Egyre többet veszekednek és ez miattam van. Míg nem volt barátom nem kellett ilyesmikkel foglalkozni. Mikor hazaértünk kipattantam a kocsiból és betrappoltam a házba, fel az emeletre, be a szobámba.

-Lou, hamburger jó lesz vacsira?-kiabált utánam anyu.

-Igen, persze.-válaszoltam, majd bezártam a szobám ajtaját és zenét hallgattam. Majdnem elaludtam, amikor nyüszítést hallottam és vakkantást, így gyorsan kiszaladtam az udvarra és ott egy kiskutya volt. Amikor meglátott hozzám bújt és én felemeltem, majd bevittem magammal.-Anyu!

-Mi az Lou?-szaladt elém anyu.-Egy kutya?

-Hadd tartsam meg!-kérleltem anyut.

-Max!-kiabált anyu, mire ő is velem szembe állt és nézte a kis szőrmókot.

-Hadd tartsam meg apu!-nyújtottam meg az apu szót.

-Jó.-sóhajtott apu, majd szemügyre vette a kutyust.-És mi a fiú neve?

-Manó.-mondtam mosolyogva, mire ők is csak mosolyogtak. Felvittem magammal a kutyust, majd ölelgetve Manót aludtam el. Reggel fáradtan keltem, de viszonylag gyorsan elkészültem még úgy is, hogy Manó mindig a lábamnál ólálkodott. Mosolyogva, ezúttal könyv nélkül indulta el iskolába és még időben is. Egyszer megállt mellettem egy fekete Range Rover és Harry pattant ki, majd kinyitotta nekem az ajtót és megvárta, hogy beszálljak. Amikor a sulinál kiszálltam a kocsiból mindenki csak nézett ránk, főleg amikor Harryvel kéz a kézben vonultunk be a termünkbe. Egész nap nem hagyott egyedül, csak most mivel vécére ment.

-Hé, Tomlinson!-hallottam meg egy mély hangot, amitől még a hideg is kirázott.