Only you... (Larry Stylinson) [BEFEJEZETT]

2. fejezet

Louis
Mi az, hogy a hallgatás beleegyezés? Most komolyan, nem mondtam rá semmit és különben is mindketten fiúk vagyunk, FIÚK! Nem kell nekem pasi... még csaj sem kell, nemhogy még pasi... Mi az Istent képzel ez magáról?! Attól, hogy az igazgató fia még nem jelenti azt, hogy bármit megtehet... komolyan mondom már nem tudok mit csinálni ezzel a sráccal... elösször elakar ütni, majd eláztatja a könyvem, eljön a házunkhoz és közli, hogy mostantól ő a pasim...
-Fúúúú, hogy bír a Föld egy ilyen Istenbarmát hordani a hátán?!-kiabáltam el magam végül, ami nem jellemző rám, így Alex és Max aggódva rontottak be.
-Baj van Lou?-kérdezte aggódva Alex.
-Csak az, hogy ez az Istenbarma-mutattam az ajtó felé-közölte, hogy mostantól ő a pasim! Én meghalok ezen a csávón... mi az, hogy idejön és közli, hogy mostantól a pasim?! Komolyan mondom, hogy megkapja még a magáét!-hadonásztam a kezeimmel.
-Nyugodj meg Lou... nem olyan szörnyű dolog ez!-mosolygott kedvesen Alex.
-Mégis, hogy nyugodjak meg, amikor egy srác rám akar mozdulni... -akadtam ki.-Sőt már rám is mozdult!
-Hogy mit csinált?!-akadt ki Max.-Hogy merészelt rámozdulni az a kölyök a fiamra...?!
-Nyugodjatok már meg fiúk!-emelte meg a hangját Alex.
-Hogy nyugodjunk meg?!-akadtunk ki egyszerre.
-A fiamra rámozdult az a féreg!-kiabálta Max. Alex tiszta ideg volt és elkezdtek ordibálni egymással,  sosem szoktak veszekedni... Akkor most mi van?
-Max, Alex...-szólítgattam őket vagy 3 percen keresztül, de nem foglalkoztak velem. Egyre hangosabban kiabáltam, de nem figyeltek rám.-Anya, apa elég legyen!-kiabáltam torkom szakadtából, mire ők hirtelen pillantottak rám... én a szám elé helyeztem a kezem, mire ők sírni kezdtek gondolom örömükben...
-Mondd ki még egyszer!-mosolyodotak el.
-Anya és apa...-mondtam halkan, mire elkezdtek ugrálni..-Rohadtul éhes vagyok...
-Akkor 2 perc és kész lesz a kaja!-mondta mosolyogva Anya. Olyan furcsa így hívni őket... anya és apa. Még nem hívtam így csak az igazi szüleimet, de ők már olyanok nekem, mint ők, annyi különbséggel, hogy még élnek. Mikor megettem a vacsorát anya és apa mosolyogva ültek velem szemben.-Szóval megbeszéltük a dolgokat apáddal a vacsorakészítés közben...
-És arra jutottunk, hogy...-nézett anyura apu, majd lehajtotta a fejét.
-Hadjuk, hogy együtt járj Harryvel.-mondta mosolyogva anyu, mire apu keze az asztalon ökölbe szorult, majd hirtelen felállt.
-De ha az a kis mocsok elveszi a szüzességed az ÉN engedéjem nélkül, akkor kiherélem!-kiabált apu, majd odarohant hozzám.-Sajnálom fiam, de anyáddal szemben a veszekedés vereséggel zárul, na meg végsősoron igaza van, mivel nem kéne magunkra haragítani az igazgatót. Fóleg, hogy hamarosan lejár anyád szerződése az iskolánál, ahol tanít.. és hát a te iskolád úgyis olyan közel van, csak egy köpésnyire.
-Szóval legalább addig járjak a diri fiával, míg anya szerződését meg nem kötik?-kérdeztem, mire ők mosolyogva bólogattak. Tudhattam volna, hogy ez lesz a vége... ha mosolyogva figyelnek akkor valamit mondani fognak, ami nagyon nem fog tetszeni. Amikor ezt legutójára láttam meghalt a hörcsögöm, akit felfalt anyu cicája és a macskát széttépte a szomszéd kutyája. Na, de mindegy is. Egy pillanatig azt  hittem, hogy apu is nyerhet, de nem. Hirtelen megcsörrent a mobilom és csak egy szám volt kiírva.-Halló?
-Szia Kicsim. Én vagyok az Harry.-hallottam meg a rekedtes hangot.-A szüleid belementek?
-Igen.-mondtam, mire hallottam a nevetését a másik oldalról.-Most ezt, mire véljem?
-Semmi csak a haverjaim azt mondták, hogy képtelenség, hogy egy olyan épeszű srác, mint te járjon velem és ezzel jeleztem, hogy belementél.-mondta élénk hangon.-Akkor mentsd el a számot és holnap érted megyek 3 órára, mivel csoportos randira megyünk. Öltözz fel aranyosan, hogy te legyél ott a legcukibb...
-Na arra ne is számíts... viszhall Álmodozó!-mondtam és letettem a telefont. Miután Jóéjt!-kívántam anyuéknak felmentem a szobámba és lefeküdtem aludni. Másnap arra ébredtem, hogy anyu ugrál az ágyon.-Mi a...?
-Randi, randi, randi...-mosolyogott rám és továbbra is ugrált.-Ruci, ruci, ruci...
-Értettem, kelek már.-miután felkeltem lezuhanyoztam és elmentünk venni valami "aranyosat". Ameddigre végeztünk már két óra volt. Hazamentünk és anyu parancsára ismét lezuhanyoztam, majd felvettem az "aranyos randi rucimat"ahogy anyu hívta. A hajamat kivételesen megcsináltam normálisra és mielőtt kijöhettem volna a fürdőböl anyu hangját hallottam.
-Fogmosás, hisz nem tudhatod, hogy lekap-e...-nevetett anyu, mire én csak kimostam a fogamat nagy duzzogva és lementem apuhoz, aki mikor meglátott közölte, hogy nem mehetek sehová.-Nyugi Max.
Hirtelen csengettek, de amikor megmozdultam, hogy megyek Max visszarántott a kanpéra és kielőzött. Leültem nyugodtan még tévét nézni, mire anyu egy habos kakaót adott a kezembe, hogy igyam meg. Egyszer Mr. Álmodozó lépett be a látókörömbe apuval és én csak mosolyogtam, hirtelen anyu azt tátogta: Ügyes vagy!, mire én értetlenül néztem a bárgyún mosolygó Harryre és apára.
-Mi az?-kérdeztem, mire Harry lehajolt és végignyalta a szám tetejét, ekkor hirtelen esett ki a bögre a kezemből és födet érve hangos reccsenéssel eltört.
-Lou?-szólintgatott anyu, de csak lefagyva bámultam a kajánul vigyorgó Harryre.
-Ezt most muszáj volt?!-emelte meg apu egy kicsit a hangját, de ekkor észbe is kaptam. Anya melója függ rajtam... gyerünk Louis Tomlinson menni fog. Hirtelen mosolyt öltöttem az arcomra és felpattantam.
-Mr. Álmodozó ilyet többet ne merészelj, vagy levágom a himbi-limbit.-mondtam mosolyogva, majd megpusziltam a szüleimet és távoztunk. Amikor beültünk a fekete Range Roverbe bekötöttem magam és elhajtottunk a biztonságot nyújtó házunktól. Egyszer egy étterem előtt áltunk meg... Nado's? Várjunk csak, ez jó hely! Kiakartam szállni a kocsiból, de le volt csukva, mire Harry csak elmosolyodott és kipattant majd kinyitotta az ajtót és a kezét nyújtotta, elfogadtam azt, majd mikor beléptünk 3 srác lefagyva bámult minket, de a velük ülő lányok is. Az asztalhoz érve Harry átkarolta a vállam és én hagytam neki.
-És még azt mondtátok, hogy tuti, hogy nem jön el vagy ha el is jön akkor hoz egy könyvet is.-mondta mosolyogva Harry.-Láttok ti itt könyvet? Én nem csak a legaranyosabb embert az egész Nado'sban...
-Ha befejezted a mutogatásomat, mintha egy bazári majom lennék, akkor leülhetnénk végre? Miattad kellet 6-tól 2-ig a plázába lennem a fellelkesült anyámmal...-pillantottam rá, mire ő csak elmosolyodott.
-Persze Kicsim, de itt csak 7 szék van.-mondta sejtelmes mosollyal, majd leült és az ölébe húzott.
-Jó trükk, de nem jött be, nem vagyok egy hülye liba...-nyújtottam ki rá a nyelvem, majd odamentem az egyik asztalhoz, ahol a nagynénjémék ültek.-Bocsi, kérhetek egy széket?-kérdeztem, mire ők boldogan adtak és én visszatértem a társaságomhoz.
-Haver, ezt jól kifogtad...-nevette a szöszke.-Hadd mutatkozzunk be, én Niall vagyok, ő itt Lana.-mutatott a mellette ülő szőke lányra.
-Én Zayn vagyok és ő Emma.-mondta mosolyogva a kreol bőrű srác.
-Én pedig Liam vagyok, ő meg Alice.-mondta mosolyogva a barna srác is.
-Engem meg gondolom ismertek már Mr. Nyálgép Álmodozótól.-mondtam mosolyogva, mire Harry csak elkapta az állam és magafelé fordította az arcom.
-Szeretnéd, hogy az legyen, mint idulás előtt?-kérdezte Harry, majd kacsintott egyet.
-Szeretnéd, hogy levágjam a himbi-limbit?-kérdeztem mosolyogva, mire Harry lekapott. Mi az Isten?! Már megint mit képzel ez magáról?! Na jó... kibírod Alexért... az anyukádért ~biztattam magam~ kinyitottam a szám, így bejutást kapott és a derekamra csúsztatta a kezét, míg én lehunytam a szemem. Amikor elváltunk kinyitottam a szemem és láttam, hogy minket nézett a többi pár... ekkor éreztem, ahogy a fejembe szökött a vér, de Harry megsimogatta az arcom és a fülemhez hajolt.
-Jó voltál Kicsim, ha jól vettem észre ez volt az első csókod... igaz?-suttogta a fülembe, mire aprót bólintottam és ő adott egy puszit az arcomra. A randi elkövetkezendő részén a fiúkkal beszélgettünk, míg a lányok csak nevettek és nem folytak bele a baromkodásba.-És akkor szerintetek, hogy ment bele?-nevetett Harry, mivel rólam volt szó éppenséggel.
-Hát, biztos kényszerítetted valamivel, hisz ő ennél okosabb...-mondta mosolyogva Niall.
-Vagy beléd van zúgva?-kérdezte nevetve Liam.
-Már hogyne lennék?-kérdeztem nevetve, de láttam, hogy Harryn kívül senki sem veszi komolyan.
-Bocsi fiúk, de mi most megyünk. Nem kell minket haza kísérni minket, szóval sziasztok!-mondták mosolyogva a lányok, mire egy srácot véletlenül megllöktek mögöttem, így rám ömlött a kólája.
-Bocsi, jól vagy?-kérdezte mosolyogva a srác, mire én csak aprót bólintottam.
-Na akkor most elmegyek a mosdóba, pár perc és jövök.-mondtam mosolyogva, majd távoztam az említett helyiségbe. Nagyba dörzsöltem a nadrágomat, amikor bejött az a srác, aki leöntött.
-Szia.-köszönt mosolyova.-Scott vagyok.
-Szia, Louis vagyok.-mondtam mosolyogva, mire ő megtámaszkodott mellettem a falnál.
-Segítsek kiszedni a foltot Louis?-kérdezte Scott, de csak megráztam a fejem. Ekkor megvizezett egy zsepit és ő is a nadrágomat kezdte dörzsölni, de az ágyék résznél.
-Bocsi, de ott nincs folt.-mondtam mosolyogva, de hirtelen felpréselt a falra. Rossz érzés vett rajtam erőt és ki akartam szabadulni csapdámból, de nem engedte, így már eléggé elment a kedvem a mosolygástól. Hirtelen közeledett felém a feje és az övemet kezdte el babrálni.-K...kérlek fejezd be!-mondtam, de nem hagyta abba. A csók elől ki tudtam bújni, de még akkor is sarokba voltam szorítva. Már sírtam, mivel úgy éreztem nincs menekvés számomra... már nem láttam a könnyeimtől semmit sem, de még mindig próbáltam menteni magam. Kapálóztam, de nem volt túl nagy eredménye csak az, hogy leszorította a kezeimet.-Segítség, valaki segítsen!-kiabáltam, de nem történt semmi.-Hagyd abba, fejezd be kérlek!-ismételgettem egymás után, de nem fejezte be. Még mindig ezt ismételgettem, mikor hirtelen eltávolodott tőlem és már csak az alsógatyám és a pólóm volt rajtam. Egy ismerős illatot fedeztem fel és éreztem, ahogy erősen átölel valaki. Felnéztem és Harry volt ott, míg Liam, Niall és Zayn a fickóval foglalkoztam.
-Jól vagy?-kérdezte Harry, mire erős szúrást éreztem a fejemben és...

Harry
Louis a karomban ájult el és mi feladtuk rá a nadrágját, majd hívtuk a rendőrséget, akik a fiút bevitték a börtönbe és benn is tartották állítólag. Zayn vezethette kivételesen a kocsimat, míg haza nem értünk. Nem vittem haza a Tomlinson házba Louist, hanem csak magunkhoz, mivel ott csak én és apu lakunk, meg a srácok (Liam, Zayn, Niall). Amikor beléptem a házba karjaimba Louval apu kérdőn nézett rám, de én csak felvittem a szobámba. Leraktam az ágyra és átöltöztettem egy pólómba a ruhájából, majd a ruháját a mosógépbe dobtam. Mikor lementem apu mérgesen méregetett.
-Harold Edward Styles...-mondta ki apu az egész nevem, ami nem szokott jót jelenteni a számomra. Bár szerintem, ha valakinek az egész nevét mondják a szülei az rosszat jelent alapból... vagy nálatok nem?-Te lenyomoztad a suli rendszeréről, hogy hol lakik és a telefonszámát is?!
-De ő az!-kiáltottam fel örömömben, mire kérdőn nézett rám apu.-A volt szomszédaink fia, akit megmondtam, hogy szerelmes vagyok belé!
-Tényleg ő lenne az?-kérdezte apu egy mindenttudó mosollyal.
-Ne mondd, hogy te tudtad és nem szóltál!-kiabáltam el magam.-Ó, szólnom kéne a szüleinek, hogy nálunk alszik...-mondtam, majd előbányásztam a telefonom és hívást indítottam Alexnek.-Szia. Annyit szeretnék mondani, hogy Lou ma nálunk alszik... ha megengeded...
-Szia. Öhm... ő mit mondott rá?-kérdezte Alex.
-Nem volt semmi ellenvetése...-mondtam mosolyogva. Senki sem mondhatja, hogy hazudok, mivel tényleg egy szóval sem mondta, hogy nem akar jönni.
-Akkor legyen...-mondta Alex, majd elköszöntünk és bontottuk a vonalat. Amikor részletes elmeséltem apunak, hogy miért is van itt és, hogy együtt járunk örült neki. (Tényleg örült, mivel ő úgy gondolja, ahogy a görög hiedelmek tartják, hogy régebben egy embernek két feje, négy keze, és négy lába volt, de túl boldogak voltak, így Isten elválasztotta őket és távolrakta őket egymástól, így mindenki keresni kezdte a párját és lehet, hogy az én másik felem is fiú volt, nem lehet tudni...).Amikor felmentem a szobámba Louis békésen szuszogott a szobámban, lezuhanyoztam és befeküdtem mellé, mikor megérezte, hogy valaki mellette fekszik csak a levegőbe szagolt (?) és közelebb húzódott hozzám. Mosolyogva karoltam át a derekát és én is elaludtam. Reggel hamarabb keltem, mint Louis és így csak néztem őt. Hirtelen kinyitotta a szemét és pislogott hármat, majd hirtelen elhúzódott tőlem.
-Miért vagyok itt?-kérdezte ijedten. Mi ő nem emlékszik?
-Nem emlékszel?-kérdeztem, mire felhúzta az egyik szemöldökét.
-Mire is?-kérdezte Lou.
-Ami a Nado's mosdójában történt...-próbáltam rávezetni.
-Én csak arra emlékszem, hogy valaki leöntött, majd hogy ölelgettél a WC-ben...-mondta Lou. Ez a srác most szivat engem?
-Nem emlékszel arra, hogy megakartak erőszakolni téged a WC-ben?-kérdeztem, mire ő csak kigúvasztotta a szemét. Majd a fejét fogta ismét és fájdalmas arcot vágott.-Lou mi a baj?
-Az agyam elrejti előlem a szomorú és ijesztő emlékeket az orvosok szerint, mivel összeroppanék az emlékek súlya alatt és, ha valaki mondd valami vele kapcsolatosat előjön, de nagyon fáj...-magyarázta Lou miközben a fejét fogta.
-Akkor kérlek fejezd be...-mondtam, mire Lou felsandított rám.
-Nem tudom befejezni, míg vissza nem emlékszem az egészre...-mondta, de én ekkor csak odahajoltam és megcsókoltam. Hirtelen leengedte a kezét és becsukta a szemét... milyen aranyos, hogy így bízik bennem.
-Csak befejezted!-nevettem miután elváltunk egymástól, majd mikor ránéztem láttam, hogy elpirult.-Jajj, ha ezt csinálod ahányszor megcsókollak hozzá kell szokassalak, hogy ne pirulj el mindig...-mondtam, majd ismét megcsókoltam.
-Harry!-rontott be a szobába Niall és hát félreérthette azt a helyzetet, hogy én a lábai között vagyok és úgy csókolózunk.-Akkor, majd jövök később!-akart kimenni, de ha elmondja a többieknek, hogy ezek után rámásztam tuti, hogy nagyon kapni fogok.
-Ni, mondd, hogy mit akarsz!-szóltam utána, mielőtt becsukhatta volna az ajtót. Mosolyogva tért vissza Niall és nem is zavartatta magát mikor még mindig ugyanabban a pózban voltunk. Arrébb ültem és átkarotam Lou vállát, majd magammal rántottam fekvő helyzetbe.-Mit szeretnél?
-Csak kíváncsi voltam, hogy is van Lou a tegnapiak után...-mosolygott Niall, de ekkor Lou ismét a fejéhez kapott.-Lou, mi van?
-Lou, fejezd be, nem kell emlékezned...-mondtam, de amikor megcsókoltam akkor sem reagált. Mi van ezzel a sráccal? Hirtelen az arcához tette a kezeit és keservesen sírni kezdett. Még jobban magamhoz szorítottam Lout, mire Ni csak kérdőn nézett rám.-Elmondhatom nekik?-kérdeztem, mire Lou egy aprót bólintott.-Hozom a ruhád, öltözz fel és hazaviszlek miután ettél...-mondtam mosolyogva, majd így is tettem. Mikor lementünk mindenki lent volt már, csak Lou ügyködött a fürdőben.
-Szóval mi volt ez?-kérdezte Niall.
-A szomorú és ijesztő emlékeket elrejti Lou elől az agya, mivel az orvosok szerint az emlékek súlya alatt összeomlana...-mondtam, mire a többiek csak bólintottak és egy halk dübbenést hallottunk az emeletről.-Lou!-pattantam fel gyorsan, majd felrohantam és berontottam a fürdőbe.