Only you... (Larry Stylinson) [BEFEJEZETT]

9. Fejezet

Fred
Mosolyogva indultam el Simon házába. Alig várom, hogy remegjen a fiú a félelemtől. Hirtelen csörrent meg a mobilom... Simon.
-Fred... bocsi, de most nem jöhetsz.-mondta határozottan Simon.
-Miért nem?!-kérdeztem idegesen.
-Jön az én kis szerelmem anyukája.-hallottam a hangján hogy nem örül ennek, így csak sóhajtottam.
-Meddig lesz nálatok az öreg lány?-kérdeztem.
-Hát, őt ismerve órákon keresztül...-motyogta Simon.
-Hát nem csodás hogy jön anyu?-sipákolta Brian.
-Sok sikert tesó.-mondtam majd kinyomtam a telefont.

Louis
Izzadtságban úsztam, alig bírtam megmozdulni, fájt az oldalam és nem kaptam levegőt.
-Louis?-hallottam meg a lágyabb férfi hangot.-Magadnál vagy?
-Nagyon fáj...-suttogtam.
-Louis Harry ide tart...-közölte nyugodtan.
-Harry?-kérdeztem, majd felugrottam.-Minek jön ide? Honnan tudja, hogy itt vagyok?
-Louis kérlek ne ugrálj annyit...-mikor a férfire pillantottam lágyan mosolygott. Hirtelen szédültem meg és ő derekamnál fogva tartott meg.
-Szerelmem!-kiabált, mire berohant Simon. Ijedten pillantott rám.
-Louis Harry nem örülne, ha...-kezdte el Simon.
-Harryt... minek hívta ide?!-kérdeztem idegesen.
-Tessék?-pillantott rám meglepődve.
-Azért jöttem el és hagytam ott hogy ne lehessen baja...-szipogtam.-Erre maga idehívja, amikor nagy nehezen otthagytam... A családomat nem akarja idehívni?! A terhes anyámat?! A barátait Harrynek?!
-Louis kérlek nyugodj meg.-simított karomra Brian.-Nem lesz semmi...
-Baj?-kérdeztem és a könnyeim már záporoztak.-A baj akkor történt amikor megszülettem... ha nem születtem volna meg, akkor nem haltak volna meg ennyien, mindenkinek boldog élete lenne nélkülem.
-Louis kérlek ne beszélj ilyen ostobaságokat...-ültetett le az ágyra Brian.-Ha nem lennél Harrynek az élet favadkát sem érne. A szüleid nem lennének akik. A barátai nem tartanának ki Harry mellett... valószínűleg egy érzéketlen szemétláda lenne.
-Ahogy én is nélküle...-simította kezét Simon Brian hátára.-...előtte olyan voltam mint Fred. Nem kíméltem senkit szórakozásból raboltam embereket és ha nem voltak elég engedelmesek akkor meg is haltak. De miután megismerkedtem vele, jobb emberré váltam. Tudott erről az oldalamról mégsem zavarta... azt mondta, hogy szerinte mindenki követ el hibákat.
-Louis légyszíves hagyd hogy segítsünk. Nem akarom, hogy tovább kelljen szenvedned amiatt az állat miatt.-mosolygott fájdalmasan Brian.
-Rendben, de ha valami bajotok lesz azt sosem bocsátom meg magamnak.-mondtam, mire csak bólintottak és elláttak. Fertőtlenítették, összevarrták és bekötözték a sebem. Kaptam lázcsillapítót és vizesruháztak is. Enni és inni is kaptam. Visszafeküdtem aludni...

Harry
Amint megérkeztünk rohantam be a házba. Ahogy kicsapódott az ajtó az fogadott, hogy két pasi verekszik, míg egy másik a remegő Louist öleli.
-Fred hagyd őt békén!-kiabálta a szőke férfi.
-Simon megmondtam, ha elárulsz megdöglik a szajhád.-mormogta a fekete hajú férfi.
-Ő nem egy szajha!-kiáltotta.
-Simon!-kiáltott fel a Louist ölelő férfi. Louis hirtelen pattant fel és a kést felkapó férfi elé állt.
-Menjetek én jól leszek...-mondta Louis, majd hagyta, hogy a férfi a falnak préselje. A könnyei folytak az arcán és ekkor magamhoz tértem, kicsavartam a férfi kezéből a kést, majd dulakodásba kezdtünk.

Liam
Ahogy beléptünk Louis a falnál sírt és egy alacsony barna férfi ölelte. Harry verekedett, míg egy szőke férfi pisztolyt húzott elő.
-Harry menj onnan!-kiáltotta és Harry épp hogy arrébb ment már lőtt is a másik férfira.

Harry
Magamhoz szorítottam Louis remegő testét. Hallottam a lövéseket, de az ő szemét is eltakartam és a férfiét is.
-Harry...-szipogott Lou.
-Semmi baj, itt vagyok Cicám.-csókoltam a szerelmem hajába.

Zayn
Liam eltakarta Niall szemét, én meg az övét. Láttam ahogy a férfi fején és mellkasán átmennek a golyók. Örülök, hogy nem látta ezt se Niall se Liam. Elég volt nekem látnom... Harry eltakarta a férfi párjának is a szemét.

Simon
Mindenki lefagyva állt én szerelemhez rohantam.
-Kicsim...-szólítottam meg.-sajnálom meg kellett tennem.
-Tudom.-mondta.
-Ideje mennetek. - mondtam, mire Harry a karjaiba kapva kiszállította Lout és a haverjaival együtt elhúztak.
-Annyira aranyosak együtt és mostmár egy veszéllyel kevesebb van számukra.-mosolygott Brian.
-Akkor megint költözünk?-kérdeztem, mire aprót bólintott. Sose akar olyan helyen élni, ahol megöltem valakit.-London?
-Legyen.-mosolygott aranyosan.