Ahol újra találkoztunk!

1.rész

 Reggel izgatottan ébredtem. Lefőztem a reggeli kávémat és még elég meleg volt ahhoz , hogy kiüljek a kis apartman teraszára meginni. Ami egy teljes évig az otthonom lesz. Múlt héten kezdtem el dolgozni és ismét hétfő van. Még csak most kezdem igazán realizálni, hogy tényleg itt vagyok Madridban, Spanyolország szívében. Abban a pillanatban megfogott az egész mikor leszálltam a repülőről.

 Két lánnyal laktam együtt egy háromszobás apartmanban ami szuperül fel volt szerelve mindennel. Kényelmesen elfértünk, mert a lakás otthonos volt és tágas. A kis lakás a harmadik emeleten volt és ha beléptünk az ajtón egy kis előszoba tárult elénk egy kis szekrénnyel ahol a cipőket és kabátokat tároltuk aztán pár lépés és rögtön a nappalival egybenyitott konyhában találtuk magukat. Ahol bal kézre a konyha jobb kézre pedig egy közepes méretű kanapé egy kisebb fotel és egy tévé foglalt helyet. A kanapé mellől pedig nyílt a terasz. Ahol pont volt hely egy picike faasztalnak és három hozzá tartozó széknek.  Mindegyikünk szobájához volt külön fürdőszoba és toilett. Semmiért se panaszkodhattunk. 

 A két lány akikkel együtt kaptam az apartman, az egyikük Emilia volt, aki Olaszországból jött a másik lány pedig Eda. Ő Törökországból érkezett. Egyenlőre nem ismertük annyira egymást, mert az első hét minden újnak a beszokásról szólt, de a hétvégén mikor nem dolgoztunk legalábbis most még nem. Elmentünk kávézni egyet. Mindketten kedvesnek tűnnek.

 Kicsit izgultam a mai nap miatt ugyanis ma már minden élesben ment. Múlt héten minden nap voltak bemutatóórák körülnéztünk megismertük a munkahelyünket megkaptuk a beosztást. Mától pedig minden a mi kezünkben van. Saját órákat tartunk. Nekem a mai nap úgy nézett ki, hogy kezdtem egy másfél órás tornával amit kisiskolás gyerekeknek tartottam. Ezután egy 1 órás úszás következett 10 év felettieknek. Majd 2 óráig táncot oktattam 12-15 év közöttieknek.

 Reggeli után összepakoltam a cuccaimat mára. Bedobtam a táskába egy váltás ruhát egy papucsot az uszodába és egy fürdőruhát. Aztán már mentem is le a lépcsőn, hogy lekössem a tárolóról a biciklimet. Ugyanis a központ minden programmal kijött dolgozónak biztosított egyet az ittléte alatt.  Nem volt kötelező használnunk, de én jobban szerettem mint a tömegközlekedést. Legalább amíg jó idő volt.

 Felpattanva a biciklimre és már tekertem is a központ felé. nem mondom, hogy minden utcában teljesen biztos voltam és egyszer rossz irányba is kanyarodtam az út alatt, de végül odataláltam. A járművemet lekötöttem az épület előtt és besétáltam a fotocellás ajtón. Ahol a recepciós lány, Lexa hatalmas jókedvvel köszöntött.

- Szép reggelt! Könnyen idetaláltál? - kérdezi.

- Fogjuk rá, de majd belejövök.

- Persze ez még csak a második hét. Belejöttök majd. Tessék a kártyád. Melitta ( ő volt a főnökünk a sportközpont igazgatója) mondta, hogy adjam oda nektek. Te a hármas teremben kezdesz a kicsikkel azt hiszem.

- Igen nagyon köszi. - felelem. - Bár itt  az órarend is, de még nem nagyon tudok rajt kiigazodni. - mondom őszintén mosolyogva, mire csak legyint egyet. Én pedig már indulnék is a terem felé, de Lexi hirtelen utánam kiállt.

- Ja és Zsófi!- kiállt mire visszafordulva odasétálok hozzá.

- Igen?

- Tudod ma jön a központba a Real Madrid csapata bemutatót tartani meg játszani egy kicsit a focisulis növendékekkel. Viszont nekem el kell mennem elintézni ma valamit és egy órával előbb le kéne lépnem, így nem tudom fogadni őket. - magyarázza Lexi. - Arra gondoltam mivel neked úgyis a nagyteremben lesz az utolsó órád tudnád fogadni őket?

- Mármint melyik Real Madrid ? - kérdezem hitetlenkedve.

- Miért te hányat ismersz?- kérdez vissza viccesen a lány.

- Igaz.- nevetek fel.- Bocsi. Szóval mit kéne csinálnom?

- Igazából semmi különlegeset. Fogadod őket mikor megjönnek és mielőtt megérkeznek a fiúk addig veled lennének akik jelentkeztek a foglalkozásra. Náluk csak le kell ellenőrizned, hogy mindenki megvan e. - feleli Lexi.

- Értem.- bólintok, hiszem nem tűnt bonyolultnak. - Menj csak nyugodtan. - felelem kedvesen.

- Nagyon köszönöm. - ölel meg.

- Igazán nincs mit.- felelem és miután ezt megbeszéltük elindulok a 3-as terem felé az első órámra.