Pataki Zsófiának mindig is egy hatalmas álma volt Spanyolország. Ezért nem is haboz mikor egy álláshirdetésben az áll, egy teljes évre a spanyol fővárosba Madridba költözhet és a város nagy sportközpontjában dolgozhat, ahol mindenféle sportfoglalkoz...
Dani leparkolt a házuk előtti kis füves pázsiton én pedig kiszállva a kocsiból teljes egészében szemügyre veszem a házukat. Nagyon tetszett a ház építészeti stílusa. A világos bézs és kávé színű falak.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
- Tetszik a házatok! - jegyzem meg miközben már befelé tartunk. - Otthonos.
- Köszi, igyekeztünk az évek során minél inkább azzá tenni. - feleli eleresztve egy félmosolyt. - Nyugi kedvelni fognak.
Mondja még mielőtt belépnénk a bejárati ajtón. Halványan elmosolyodok, a biztató szavai hallatán. Dani kinyitotta előttem az ajtót és beléptünk a házba.
Belépve azonnal megcsapott a kinti hűvös után, a meleg levegő. Az orromba pedig bekúszik ház szerintem eléggé különleges illata: eukaliptusz, viasz és sör. (A legutolsó valószínűleg a buli miatt volt csak érezhető.) A ház előszobájában egy nagyobb cipősszekrény egy nagy alakos tükör és mellette egy sor ruhaakasztó fogas foglalt helyet. Miután levettük a kabátjainkat, Dani előttem lépkedve vezetett így volt idő szemügyre venni a helységet. Az előszoba folyosója ami látszólag a nappaliba vezetett, halványzöld színben pompázott és már mikor beléptünk, hallani lehetett a jellegzetes spanyol zenét.
Sok kép lógott a falakon leginkább a focicsapatról és a díjaikról, de akadt egy egy kép a barátaikkal és sok Forma 1-es futamon készült fotóval együtt. Még gyorsan megigazítottam volna a hajamat a tükörben mikor észrevettem a hátam mögött, hogy Dani mellém lépett.
- Jó a hajad, nyomás befelé! - - mondja bátorítón és érzem magamon a tekintetét, ahogyan vigyorogva végigmér.
- Mi az? - kérdezek rá.
- Semmi vagyis, de... jól nézel ki. - jegyzi meg kissé szórakozottan.
- Öhm... köszi... asszem.- felelem,mert lányos zavaromban hirtelen azt se tudtam hová nézzek.
- Na gyere indítsuk be a bulit mielőtt mindenki totál lerészegedne. - mindketten jót nevettünk a kijelentésén majd a férfi megfogta a kezemet és egymás mellett haladunk tovább egyre beljebb.
A nappali egy elég tágas tér volt, egyben az amerikai konyhával és a hozzátartozó bárpultal. Ahol leginkább a fekete fehér és szürke színek domináltak és nagyon tetszett hogy a konyha falának egy része téglával volt kirakva.
Viszont, ha meg is értettem felfogni sem voltam képes a lámpa láz miatt mi is történik. Arról nem volt szó, hogy ilyen nyilvánosan be leszek mutatva. Dani jól kitervelte ezt az egészet. Elhiszem, hogy nem akart rosszat, de ezzel most még nagyobb zavarban vagyok mint eddig voltam. Azt hittem, hogy majd elvegyülök az emberek közt és fel sem fog tűnni senkinek, hogy az eddig hangszóróból szóló zenét, majd váratlanul átveszi az élő zene amikor helyet foglalok a zongoránál. Gyorsan odahajoltam Danihoz, hogy tisztázzuk a helyzetet.
- Ez nem volt megbeszélve. - súgom neki magyarul.
- Nyugi, csak improvizálj valamit minden rendben lesz. Bízz bennem! - fogja meg a kezem és finoman megszorítva el is engedi.
