Pataki Zsófiának mindig is egy hatalmas álma volt Spanyolország. Ezért nem is haboz mikor egy álláshirdetésben az áll, egy teljes évre a spanyol fővárosba Madridba költözhet és a város nagy sportközpontjában dolgozhat, ahol mindenféle sportfoglalkoz...
Reggel mikor összepakoltam a táskámat a munkába, gondoltam rá, hogy viszek magammal valami csinosabb ruhát. Aztán eszembe jutott, hogy az a sportközpontban elég furcsán venné ki magát tekintve, hogy nem a HR- eseknél és a Marketing részen dolgoztam az irodákban. Szóval úgy döntöttem a legjobb, ha magamat adom. Úgy ahogy a munkában vagyok, mert ez vagyok én. Kényelmes, sportos. Szerettem időnként felöltözni, de leginkább ott is a kényelmesebb dolgokat szerettem kombinálni. Tehát a választásom a kedvenc edzős ruhámra esett. Ami valahogy így nézett ki...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
(Miközben pedig már a biciklin ülve a munkahelyem felén tartottam eszembe jutott, milyen jó, hogy tegnap este azt írtam Daninak egyre jöjjön. Egyébként fél egytől már szünetem volt, de még szerettem volna előtte kicsit összeszedni magamat, az óráim után. Szóval nem a kedvenc edzős szettembe mentem, azt csak elvittem, hogy majd ebédhez átvegyem és a délutáni óráimra lesz. ( írói szerk. ; ) ) )
Beérve a központhoz lekötöttem a biciklimet és besétáltam az épületbe. Lecsippantottam a dolgozós kártyámat és átvettem a mai portástól a kulcsot a termekhez, ahol ma lesznek óráim. Egyébként az első nap azt mondták, majd kapunk külön kulcsot mindegyik teremhez, hogy ne kelljen mindig elkéregetni és egyszerűbb legyen. Csak hát nyilván időbe telt. Jó nagy volt a központ. Két nagyobb uszodarésszel, három edzőteremmel, két táncteremmel és egy nagy kosárpályának és egyéb rendezvényeknek kialakított nagy csarnokkal rendelkezett. Plusz külön női és férfi öltözővel. Az itt dolgozóknak nem volt külön öltözőjük, de egyáltalán nem is volt rá szükség. Mindannyian kaptunk egy saját szekrényt amit csak mi használhattunk. Az öltözők pedig elég tágasak voltak ahhoz, hogy az összes vendég és a személyzet is kényelmesen elférjen.
(Egyébként egy plusz információ, hogy ehhez a munkához amit én végeztem a sport központban nyilvánvalóan szükség volt tapasztalatra és végzettségre is. Mivel azonban leginkább a tapasztalatainkra voltak kíváncsiak az online elbeszélgetésen, mielőtt kijöttem és volt egy szakmai papírom arról, hogy foglalkozhatok sportoktatással és gyógytornát is tarthatok gyerekeknek, felvettek.)
Ma elsőként egy mozgásfejlesztő ( gyógytornához hasonló) órám volt reggel 9 órától, 6-10 éves korig. Aztán úszóedzés szintén kisebbeknek, 8-14 éves korig. Ezek mind egy-egy órás foglalkozások voltak. Majd következett egy tornaóra óvodásokkal és utána ebédszünetig segítettem megírni pár menüsort a hétre a büfében dolgozóknak. ( igen ez nem volt mindennapos feladatunk, mert le kellett osztanunk egymás között a munkatársainkkal, hogy ki mikor segít be a menü összeállításában másnapra). Ugyanis bár a központ kifőzdéjében és büféjében szakemberek is dolgoztak a Sportközpont nagy hangsúlyt fektetett az egészséges táplálkozásra és ebben nekünk is részt kellett vennünk. Azonban ezt én egyáltalán nem bántam.
Az ebédidőig tartó idő minta csigalassúsággal haladt volna előre. Addig is próbáltam teljesen a munkámra koncentrálni. Nagyon aranyosak voltak a gyerekek. Tényleg imádtam ezt a munkát és nagyon hálás voltam érte Istennek. Aztán csak eljött a szünetem és gyorsan mentem is az öltözőbe lefürödni, hajat mosni és átöltözni. Gyorsan végeztem 5 perccel egy óra előtt kész is voltam. A hajam vége picit vizes maradt, de annyi baj legyen gondoltam. A központban jó idő volt. Ezek után kisétáltam a portához, ahol ma Nelli ült és vidáman nyomkodta a telefonját. Odalépve a pulthoz mosolyogva megszólítottam.
