Ahol újra találkoztunk!

8.rész

- Az igen. Jó sok helyen jártál mit ne mondjak. - csodálkozik el Dani, mikor végére érek mindennek.

Bár már sok mindenkinek elmeséltem ezeket az élményeket azon kaptam magamat, hogy sok részletet még anyának se mondtam el amit most Daninak. Hihetetlen, hogy még ennyi év után is neki tudok megnyílni a legjobban. A gimnáziumi barátom figyelmesen végighallgatott néha néha érdeklődve belekérdezve egy egy részletbe. Nagyon élveztem a társaságát, hogy újra együtt lehetünk.

- Durva, hogy egyedül neki mertél vágni ennek a kalandnak. - teszi még hozzá. - Mármint, nem azért mondom, hiszen tudom, talpraesett vagy. Csak...nem voltál magányos? - kérdezi engem pedig megérint a figyelmessége.

- Magányos... Szerintem az ember egy bizonyos szempontból mindig csak önmagára számíthat. Hiszen még egy támogató család mellett is egyszer lesz saját életed. Nem mondom, hogy nem hiányzott a családom. Te is tudod, hogy anya a legjobb barátnőm. És nyilván a barátaim is elképesztően hiányoztak. - mosolygok a velem szemben ülő férfira, aki halványan visszamosolyog rám. - Valahol viszont tudtam és éreztem, ezt, most egyedül kell átélnem. Rengeteg barátot szereztem külföldön akik szintén minden nap eszembe jutnak. Hiszen ott akkor, ők tették színessé a mindennapjaimat. Sok hely volt ahova együtt mentünk és még több ahova egyedül utaztam. Néha ijesztő volt máskor kicsit szomorú. A legtöbb emlék mégis vidám és boldog. Rengeteg mindent tanultam és fejlődtem az utazások alatt. - fejtem ki vidáman a válaszomat Daninak, ahogy felelevenednek bennem az emlékek.

- Ha tudnád milyen jó újra hallgatni az intelligens dumádat. - feleli felnevetve a férfi, de a szemei őszintén csillogtak és én is felnevetek.

- És te? - kédezem.

- Mi az, hogy én?- néz rám értetlenül.

- Hát te is kiköltöztél négy éve szinte az egyetem kezdete után rögtön egy idegen országba.

- Jaj, hát tudod hogy megy ez. Nekem a véremben van ez is. - vigyorodik el és lazán széttárja a kezeit.

- Ugye tudod, hogy ezt nem lehet mindig elsütni? Legalábbis most nem. Szóval?-kérdezem ismét.

- Remek lehetőség volt. Megtanultam plusz egy nyelvet, focizhatok és elvégezhettem itt a rekreáció és életmód képzést, amit otthon abbahagytam. Sokat adott nekem ez a lehetőség és azt hiszem a spanyol életstílusban megtaláltam azt amit kerestem. Természetesen hiányzik a családom és Füles, de ünnepekkor mindig hazalátogatok. - meséli most Dani az ő kis történetét.

- Tényleg,Füles hogy van?- kérdezem amire elmosolyodik, hogy nem fejeltettem el a házikedvencét és egyben legjobb barátját a kutyáját.

- Már elég idős, de szerencsére még egészséges. Bár már egyre kevesebbszer igényli a hosszabb sétákat. - válaszolja.

- Hát az ő korában ez már nem meglepő. De a lényeg, hogy semmi baja. - mondom biztatón.

Tudtam, hogy Daninak Füles a kutyája az egyik legfontosabb ezen a világon hiszen egészen kisgyerekkora óta vele van. Mindenhova együtt mentek. Füles szinte az összes meccsén és edzésén ott volt. Mindenki imádta. Volt, hogy én vigyáztam rá meccsek közben Dani többi haverjával együtt. Szép emlékek..

- Visszatérve az utazásra...-köszörüli meg a torkát Dani. - Én is szivesen utazgatnék, de csak barátokkal együtt tudnám elképzelni, a barátnőmmel vagy később a feleségemmel és a gyerekeinkel. Az elég menő lenne. - feleli Dani amin annyira meglepődök, hogy véletlenül félrenyelem az italomat amibe abban a pillanatban kortyoltam bele. Sosem beszélgettünk ilyesmiről így muszáj volt rákérdeznem.