Ahol újra találkoztunk!

3. rész

Visszatérve a lakásba első dolgom volt, hogy lepakoltam a dolgaimat és készítettem magamnak valami délutáni nasi szerűséget, ami jelen helyzetben egy kis gyümölcsös joghurt és müzli volt. Én értem haza elsőként a lakásba így gondoltam letelepszek a kanapén amíg a lányok nincsenek itthon és leülve a nappaliban már tárcsáztam is a legjobb barátnőm és gimnáziumi osztálytarsnőm Eliza számát. Aki pár kicsengés után fel is vette.

- Csao! Na miújság? Hogy vagy? Sikerült már berendezkedned? - kérdezi érdeklődve, de a hangján hallom, hogy nincs a legjobb passzban.

- Igen többé kevésbé, a mai nap volt az első szóval kicsit húzós volt. Kellemesen elfáradtam. - felelem vidáman. - De veled mizu? Máté otthon van?

- Éppen egy állásinterjún van. Minden rendben. - feleli, mire csak felhorkantok.

- Azt hallom Liz, ne hazudj már. Mi a baj? Történt valami? - érdeklődöm kissé aggódva. Egyáltalán nem volt jellemző a barátnőmre ez a borús hangulat. Nála erősebb nőt nem ismertem. Persze ez nem azt jelenti, hogy ne lehetnének rossz napjai.

- Nem, a helyzet változatlan. - feleli, egykedvűen.

- Ne csinàld már csajszi. Ez nem te vagy.-mondom.

- Tudom, de egyszerűen nem tudok szó nélkül elmenni mellette, hogy Máténak még mindig nincs munkája.- mondja őszintén.

- Még mindig? - kérdezem elképedve.

- Igen. Tudom, hogy saját céget szeretne, de egy magán vállalkozást nem olyan könnyű egyről a kettőre felépíteni. - magyarázza Eliza.

- Ez így igaz, főleg nem otthon. - értek egyet a barátnőmmel.

Eliza barátja Máté szintén osztálytársunk volt a gimiben és miután végeztünk ők ketten rá egy évre jöttek össze. Már kicsit több mint két éve együtt vannak és bár nem látok bele eddig minden jól ment közöttük. Persze nekik is voltak surlódásaik, de ezeket eddig mindig megoldották.

- Sokszor mondtam már neki, hogy az alapötlet tényleg jó, de talán kikérhetné egy szakértő véleményét a munkájáról és úgy könnyebb lenne. - mondja Eliz.

- Ez jó ötlet. És?

- Folyton azt kapom, hogy alábecsülöm a képességeit. - feleli szomorúan Liz és nagyon rossz volt hallani a hangjában a csalódottságot.

- Figyelj, értelek. Viszont annak, hogy te próbálsz segíteni, de ő nem akarja nem tudsz mit kezdeni. Én talán nem ismerem őt olyan jól mint te, de én is tudom milyen büszke és öndfejű tud lenni. Nem azt mondom, hogy ne fogalalkozz vele, de talán észrevenné magát, ha látná te részedről elengedted ezt a témát.- próbalok valahogy segíteni.

- Tudom Zsó, és igazad van. A baj csak az, hogy a következő havi lakbért már nem biztos, hogy ki tudom fizetni csak az én fizumból. - mondja Eliza, kissé zaklatottan.

- Máténak nincsen félretett pénze?- agyalok azonnal az esetleges megoldásokon.

- Fogalmam sincs, a szüleimtől tudok kérni, de tudod hogy állnak Mátéhoz mióta nem dolgozik. - feleli a barátnőm.

- Sajnálom, csajszi. Esetleg megpróbáljak beszélni vele? Tudod, hogy szivesen segítek.

- Nagyon köszi, még átgondolom. - felei. - Na de mesélj te? Milyen volt az első nap a fárattságon kívül?

- Nem hiszed el kivel találkoztam a munkában. Annyit segítek, hogy te is ismered és ma ellátogatott hozzánk a Sportközpontba a Real Marid csapata. - mesélem.

- Ne szivass már Zsófi, hogy ismernék én bárkit is egy híres focicsapatból. - nevet fel Liz, de amint kimondta rögtön el is hallgatott és gondoltam talán rájött a megoldásra. Ami így is lett.