Pataki Zsófiának mindig is egy hatalmas álma volt Spanyolország. Ezért nem is haboz mikor egy álláshirdetésben az áll, egy teljes évre a spanyol fővárosba Madridba költözhet és a város nagy sportközpontjában dolgozhat, ahol mindenféle sportfoglalkoz...
Szombat délelőtt nem állítottam magamnak ébresztőt, kiélveztem hogy addig alhatok ameddig jólesik. Nagyot ásítva nyújtóztam egyet az ágyban, majd felülve az éjjeliszekrényemen lévő órára pillantottam. Fél tíz körül járt már az idő. Lassan kikászálódtam az ágyból és a a fürdőbe csoszogtam. Mint minden reggel hideg vízzel arcot mostam és a konyha felé vettem az irány, hogy reggelit készítsek magamnak. A választásom a zabkására esett. Mert még a héten vettem hozzá mindent ami kellett. Elővettem a szekrényekből a hozzávalókat és elkészítve rengeteg sok gyümölcsel vissza vonultam a szobába és a szobám hatalmas ablaka elé ahol az íróasztal is volt. Leültem a székre és a telefonomon elindítva valami nyugodt lassú zenét megreggeliztem.
A délelöttöt pihenéssel töltöttem leginkább kiolvastam az a könyvet ami már nagyon régóta várt rá a polcon, hogy kiolvassam. Mióta elhoztam otthonról magammal. Olvasás közben teljesen elveszítettem az időérzékemet és csak arra eszméltem fel, hogy valaki kopog az ajtón.
- Gyere! - mondom automatikusan angolul.
- Szia, nem vagy éhes? Emilia-val arra gondoltunk főzhetnénk valamit közösen. - nyit be a szombába Eda.
- Szia, dehogynem persze. Már kezdek kicsit éhes lenni. - felelem vidáman és én letéve a könyvet a kezemből, kisétáltunk a konyhába.
- Mire gondoltatok? - kérdezem érdeklődve.
- Én Lasagne-re ahhoz ahogy néztem minden van itthon. - feleli rögtön Emilia az olasz lakótársam.
- Nekem tökéletes imádom a tésztát. - mondja lelkesen Eda.
- én is szeretem a Lasangét szóval nincs akadálya, hogy azt készítsünk.
- Szuper, mert már elő is készítettem hozzá mindent. - csapja össze a kezét Emilia és elkezdünk főzni.
Egy jó másfél két óra alatt össze is hoztuk a az ebédünket amit jóízűen el is fogyasztottunk az ebédlő asztalnál együtt. A délutánt kártyajátékok társaságában és kártyavár építő versenyek forgatagában töltöttük.
Aztán és lassan elköszöntem a lányoktól és elkezdtem készülödni az estére. A gitáromat eltettem a tokjába és felhívtam Lászlót.
- Hi what's up? - szól bele a telefonba a legjobb barátom.
- Hali, minden szuper, csak elvagyok veszve az esti bulihoz való ruhámat illetően.
- Ki gondolta volna. - nevet fel.
- Ha ha ha. - nevetek fel én is inkább szarkasztikusan. - Help me, please!
- OK, don't worry! Megoldjuk, van még időnk nem?
- Igen, kb két óra van még mielőtt Dani jön értem. - felelem.
- Ja, hogy még el is megy érted. - hangsúlyozza ki az előbbi mondatomat, sokatsejtő mosollyal az arcán.
- Mert nem tudom, hol laknak Laci. Ezért felajánlotta, hogy eljön.
- Van taxi is. - von vállat egyszerűen, hogy bebizonyítsa az igazát.
- Jó oké és most mégis mit akarsz mit mondjak erre? - teszem fel költőien a kérdést.
- Nothing, let's get dressed! - vonja meg a vállát de közben látom ahogy sejtelmesen mosolyog a kamerába.
- Elég hűvös van kinnt. - jegyzem.meg miközben Laci a telefonon keresztül nézegeti a ruháimat.
- A bulit a focicsapat szervezi ugye? Jól emlékszem? - kérdezi.
- Igen, elvileg az egész csapat ott lesz.
- Jó nagy ház lehet.- jegyzi meg a legjobb barátom.
- Sokat is laknak ott. Elvileg hatan. - mesélem mialatt kiválogatjuk a ruhákat.
- Akkor nem kéne olyan ami sokat mutat ugye? - nevet fel ironizálva.
- Hiszen ismersz.- felelem.
- Igen, pont ezért mondom. Legyen a második opció. - mondja végül, én pedig felveszem az ágyról a ruhadarabokat és elmegyek átöltözni...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
- Kész is, csini vagy. - mondja mikor megmutatom a teljes szettet a tükörben.
- Köszi a segítséget, örök hála.
- Ugyan semmiség. Kitalálod te saját majgad is mit vegyél fel, én mindig csak megerősítelek. Az ilyen különös alkalmakon persze. - jegyzi meg próbálva visszatartani az utolsó mondat után a nevetését.
- Hahaha, nevess csak. - legyintek mosolyogva.
- Érezd jól magad. Jó kezekben leszel. - feleli már szinte fuldokolva a nevetéstől.
- Na jólvan mostmár elég lesz. Szia holnap felhívlak és elmeséled miújság a magazinotoknál. - mondom.
- Okey, bye bye! - köszön el ő is és letesszük a telefont.
Az órára pillantva kicsit már ugyan kapkodva, de összeszedtem a cuccaimat és eltettem a fekete kis oldaltáskámba. Majd még felvettem a bézs színű puffos őszi kabátomat és elköszönve a lakótársaimtól elindultam lefelé a lépcsőházban.
Kilépve az utcára azonnal megcsapott a még kellemesen hűvös őszi levegő. Az épület falának támaszkodva vártam Danit. Aki nem sokkal késöbb le is parkolt elém az autóval. Mosolyogva figyeltem ahogy kiszáll a fekete Alfa Romeo sport kocsijából. Köszönésképp megöleljük egymást ami, hogy őszinte legyek kissé meglepő és fura volt Danitól, de ugyanakkor nagyon jól esett. Csak ő nem volt az az ölelgetős fajta ahogyan és sem. Szerettem ha megöleltek a családom és a barátaim, de nem állandóan. Mi szerintem lényegesen többet ölelkezünk most mint pár éve a gimi alatt összesen. Mindig vagy pacsiztunk vagy a közös kézfogàsukal köszöntünk egymásnak. De amióta talalkoztunk itt kint minden találkozás alkalmával. Kifejezettem kedves gesztus volt a részéről amit eddig sosem csinált, hogy kiszállt az autóból csak azért hogy köszönésképp megöleljen.
- Nem volt időm beénekelni. Használhatom? - kérdezem a Bluetooth- os rádióra mutatva miközben Dani beindította a motort és elindultunk.
- Igen persze. - vágja rá rögtön.
- Köszi, nem éppen a legjobb számok lesznek.- szólok előre. - De ezekkel tudok a legjobban beénekelni.
- Ahhoz nem skálázni kéne? - kérdez rá mire elcsodálkozom.
- Hát ezt meg hol hallottad? - kérdezek vissza mosolyogva.
- Utánanéztem kicsit. - vonja meg lazán a vállát a férfi, de az én szívemet jóleső melegség járja át.
Eközben pedig elindítom az első számot. A Cup song- ot a Perfect Pitcht-ből.
- Ez komoly? - néz rám Dani kétkedőm amint meghallja gyerekkorunk egyik ikonikus zenéjét.
- Bocsi én szóltam. - mondom azzal elkezdek énekelni.
